Magyarországon a lakossági rezsidíjak hatóságilag rögzítettek, így – más európai országokkal szemben – a jelenlegi energiaválság okozta áremelkedés nem befolyásolja a hazai háztartások földgáz- és villamosenergia-tarifáit: azok továbbra is a legalacsonyabbak az Európai Unióban.
Márki-Zay Péter – a korábbi baloldali kormányokhoz hasonlóan – megszüntetné a rezsicsökkentést, és a hatósági tarifák helyett piaci árakat vezetne be.
Az intézkedés valamennyi magyar háztartás rezsikiadásait megemelné, de különösen nehéz helyzetbe sodorná az alacsony jövedelműeket és a családokat.
Jelen elemzés megvizsgálja, hogy különböző típusú háztartásoknak mekkora kiadásnövekedést kellett volna elszenvedniük az előző hónapban, ha a szolgáltatók tarifáikat hatósági helyett piaci árszabás alapján kalkulálták volna.
A legutolsó elérhető adatok alapján egy magyar háztartás átlagosan havi 9 ezer forintot (összes kiadásainak 4 százalékát) költi villamos energiára és 13 ezer forintot (kiadásai 5 százalékát) földgázra.
Az elmúlt időszak emelkedő energiaárainak következményeképpen a piaci árszabás bevezetése a hatályos tarifákat októberben az áram esetében 2,6-szorosára, a földgáz esetében 3,2-szeresére növelte volna, ami egy mindkét terméket fogyasztó átlagos háztartásnak közel 44 ezer forintos többletköltséget jelentene. A két termékre költött összeg aránya a háztartások összesített havi kiadásából 9 százalékról 26 százalékra növekedett volna.
Az alábbi két ábra a háztartások éves jövedelme alapján tíz egyenlő létszámú kategóriára osztva mutatja be a piaci árak bevezetésével járó áremelkedés hatását a földgázszolgáltatásokkal kapcsolatos és villamosenergia-kiadásokra. Az első csoport jelöli a legalacsonyabb, a tizedik pedig a legmagasabb jövedelmű decilist: az egy főre jutó átlagos havi nettó jövedelem az első decilisbe tartozó háztartásokban 41 205 Ft, a tizedikben pedig 314 168 Ft volt.
Az ábra alapján látható, hogy téves az a kritika, ami szerint a rezsicsökkentés a legtehetősebbeket védi, míg a legszegényebbeken nem segít. Az energiadíjak növekedése valamennyi jövedelmi tizedben jelentős többletterhet jelentene. És bár a növekmény mindkét energiahordozó esetében a kilencedik decilisben lenne a legnagyobb, a kiadási arányok alapján a legnehezebb helyzetbe a két legalsó decilis tagjait sodorná, ahol a háztartások jelenleg összes kiadásuk 12 százalékát költik a két termékre, de az áremelkedés hatására az arány 35 százalékra nőne. Annak, hogy a piaci árak bevezetése a legtehetősebbeket kevésbé sújtaná (a villamos energia esetében a növekmény a legnagyobb jövedelmű decilisben a harmadik legalacsonyabb lenne) az elsődleges oka, hogy a kategória tagjai energiahatékony berendezésekkel rendelkeznek és jellemzően kisebb létszámban laknak egy háztartásban, így energiafogyasztásuk is alacsonyabb más deciliseknél.
A háztartások energiafogyasztását nagymértékben befolyásolja az együtt élők száma, így a piaci árak bevezetésével járó áremelkedés leginkább a családokat sújtaná. Míg azokban a háztartásokban, ahol egyetlen fő lakik, a két energiahordozóra számított összesített kiadásnövekmény 31 ezer forint lett volna, azok a családok, ahol nyolc fő él együtt, több mint 77 ezer forinttal fizethettek volna többet októberben. Az áremelkedéssel utóbbi kategória energiaköltségeinek aránya az összesített kiadásaikból a jelenlegi 13 százalékról 37 százalékra növekedne.
A rezsicsökkentési program és azt biztosító hatósági árszabályozás tehát kiemelten fontos védőhálót jelent az alacsony jövedelmű és családos magyar háztartásoknak.
A rögzített árak leépítésével háztartások százezrei válnának energiaszegénnyé, ami jelentős társadalmi feszültségeket eredményezne.