Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Szolnoki Királyi Ügyészségre egymás után érkeztek a névtelen levelek. Az első 1929 áprilisában, aztán nem sokkal később még kettőt hozott a postás. Mindegyikben azt írták:
több nagyrévi asszony méreggel gyilkol.
A csendőrség nyomozni kezdett, meg is találták a levél íróját, aki nem tudta bizonyítani az állítását, és a csendőrök sem találtak semmilyen bizonyítékot.
Terjedni kezdett viszont a pletyka - és a helyi újságok is megírták -, hogy a környéken tömeges mérgezésekről beszélnek az emberek.
Nemcsak Nagyréven, hanem több, szomszédos faluban is erről beszéltek az emberek.
Tiszakürtön például két asszony is azt állította, hogy egy falubéli nő - Szabó Lászlóné - megmérgezte az apját.
Megint csak nem találtak semmi bizonyítékot, sőt, becsületsértésért pert indított az a két asszony, akit megvádolt a névtelen levél írója.
Ekkor egy újabb levél érkezett immár a tiszakürti csendőrségre. Abban azt állították, hogy
nemcsak Szabóné gyilkolt, hanem Madarász József és felesége is megölte a férfi édesapját, akit 1925-ben temettek el.
A csendőrség ezután a levél után is azonnal nyomozni kezdett: meg is találták a levél íróját, Bíró Mátyásnét, aki vallomásában azt állította, hogy saját fülével hallotta Madarásznétól, hogy a Szabó házaspár tanácsát követve ők is végeztek a ház urával, az apósával, mert folyton részeg volt, és zsarnokoskodott. Attól is tartottak, hogy azt a kevéske kis vagyonukat is elissza, ami volt.
A levél írója, Bíró Mátyásné azt is állította, hogy beszélgetett Szabóékkal is, akik elárulták neki, hogy
a mérget a tiszakürti bábától vették, aki a nagyrévi bábától, Fazekas Gyulánétól szerezte.
Még aznap letartóztatták mindkét házaspárt: Szabóékat és Madarászékat. Ők be is vallották, hogy mit tettek.
A cibakházi rendőrőrsre viszont újabb levél érkezett. A szolnoki királyi ügyészség is kapott egyet. Aztán kaptak még egyet. És megint egy újabbat. Mindkét hatóságra folyamatosan érkeztek a névtelen levelek, amelyek gyilkosokról és áldozatokról szóltak, úgyhogy ismét útra keltek a csendőrök, hogy kiderítsék, mi történik a Tisza és a Hármas-Körös közötti területen, amelyet a köznyelv Tiszazugnak nevez.
Ekkoriban szomszédos város folyópartján kisodródott egy holttest, amelyet megvizsgált egy orvostanhallgató: döbbenten konstatálta a test magas arzéntartalmát, így további nyomozások kezdődtek.
A csendőrök megtalálták a tiszakürti és a nagyrévi bábát is, de az utóbbit, a nagyrévi Fakezas Gyulánét később hazaengedték, mert nem volt ellene bizonyíték.
Fazekas Gyuláné 1861. május 20-án született Nagyréven. 1893-tól volt a település bábája. Kezdetben csak szülések mellett tevékenykedett, de 1900 körül már gyógyítással is foglalkozott. 1911-ben kiderült, hogy illegális abortuszokat végez - bár eljárás is indult ellene, az ügyvédje minden alkalommal elérte, hogy felmentsék az asszonyt a vádak alól.
A korabeli magyar társadalomban még szokás volt, hogy a fiatal lányok férjét a család választotta ki. A szülők a döntésüket a lányaikra erőltették, nekik pedig mindenképpen el kellett fogadniuk az így választott jövendőbelijüket. Válni sem lehetett, ugyanis a válás nem volt elfogadott abban az időben - kivéve, ha a férj erőszakos vagy alkoholista volt. Az első világháború idején a férfiakat harcolni vitték. Nagyrévre viszont hadifoglyokat vittek, akik többé-kevésbé szabadon járhattak a faluban. A településen élő, egyedül maradt asszonyok közül többen szeretőt tarthattak, amíg férjük harcolt.
Aztán, amikor a férjek visszatértek, a nők élete ott folytatódott, ahol a háború előtt abbamaradt. Többnyire boldogtalanul.
Ebben az időben kezdte a bába titokban meggyőzni a falubeli asszonyokat – akik szabadulni akartak nehéz helyzetükből –, hogy mérgezzék meg férjüket: ehhez használjanak arzént, melyet az akkoriban megjelent légyfogó-papírok kiáztatásával szereztek.
A bába különös módon jött rá, hogy hogyan tudja kivonni a mérget a légypapírból.
Móricz Zsigmond a Nyugat hasábjain megjelenő „Tiszazugi méregkeverők" című cikkében így írja le az esetet:
"Történt egyszer, hogy a bába egy beteg ágya szélén ült. Mivel idegesítették a körülötte szálló legyek, légypapírt kért a beteg hozzátartozóitól, amit viszont nem talált elég hatásosnak, ezért vizet öntött rá. Mivel ez nem vált be, tejjel próbálkozott. Észrevette, hogy a házban lakó cica belefetyeli a legyekkel teli arzénes tejet. A bábának feltűnt a kis macska halála. Hazament, s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt. Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött. Ez már szeget ütött a bába fejébe. Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle.
- Hisz ez nagyszerű - mondta a boszorkány - ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött. A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszer csak alkalma volt hasznát venni. Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete... Azt mondja a bába: Mit kínlódsz vele? Beadták borban az orvosságot, az ember gyomorbajt kapott. Orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éjszakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt" - olvasható a Nyugat 1930. évi 3. számában.
A kezdeti férjgyilkosságok után néhányan a saját családtagjaikat, rokonaikat is megmérgezték, mivel azok „teherré" váltak számukra. Vagy betegek lettek, vagy a fronton szereztek olyan sérüléseket, hogy életük végéig ápolni kellett volna őket. De olyan is előfordult, hogy az örökséget akarták megszerezni. A szegénység nagy volt akkoriban, a föld hatalmas vagyonnak számított.
De nemcsak férjeket és családtagokat, hanem csalfa szeretőket is öltek az asszonyok. Később gyerekeket is gyilkoltak - súlyos betegségben szenvedő csecsemők és kisgyerekek estek az asszonyok áldozatául.
A mérgezés nemcsak Nagyréven terjedt el, hanem más tiszazugi faluban is: Tiszakürtön Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonban, Mesterszálláson és Öcsödön. De olyan nagymértékű gyilkolás, mint Nagyréven, sehol nem volt. Ezért Nagyrévet a "halál falujának" is emlegették.
A napilapok is sorra írtak a mérgezésekről. A 8 órai újság 1929. augusztus 30-i cikkében ez olvasható:
„Rettenetes az, ami a tiszazugi falvakról eddig is kiderült. Ahol a falu kútjánál tereferélő asszonyok nem arról beszéltek, hogy mennyi tejet is ad a szomszédék tehene, hogy mennyit kért el a szolnoki varga a Pista meg a Julis cipőfoltozásért. Nem, a nagyrévi falu kútjánál másról folyt a szó, esztendőkön keresztül. Arról, hogy miképpen kell vízben áztatni a légypapírost, hogy méreggé változzék a kút vize, macskán vagy csirkén jobb-e kipróbálni a mérget, kávéval vagy kaláccsal kell-e megétetni a gazdát, a férjet, a magával tehetetlen öregembert. (...) Nyíltan dicsekedtek a magzatelhajtásokkal. Pusztított a méreg. S maguk között, titokban újabb és újabb gyilkos terveket főztek ki a tiszazugi asszonyok. Tébolyodott, bűnös agyvelők mondtak ki halálos ítéleteket élőkre s nekivadult cinizmusukban az áldozatokkal együtt temették el a koporsókban az arzénes üvegeket is. Felbomlott a lelkekben minden. Istentagadó, emberölő vadállatok uralkodtak a falvakban."
A mérget tehát a bábaasszonytól szerezték. Későbbi kutatások azonban azt állapították meg, hogy az arzén terjesztésében más nőknek is részük volt.
Éjjel, a kötény alatt vitték haza a méreggel teli kis üvegcséket.
És hogy miért nem derültek ki hamarabb a gyilkosságok? Miért ölhettek az asszonyok évekig? Azért, mert a nagyrévi bábaasszony unokatestvére végezte a halotti bizonyítványok kitöltését. Emiatt maradhattak észrevétlenül és felderítetlenül a gyilkosságok.
Mivel a bábaasszony évtizedekig tevékenykedett a faluban, bíztak benne. Sosem derült ki, hogy hány asszonynak adott a "légyvízből", de az biztos, hogy nagyon kelendő volt a méreg.
A nagyrévei asszonyok, amint meghallották, hogy nyomozás indult, négyen azonnal öngyilkosok lettek - köztük a nagyrévi bábaasszony is. Az egyik asszony így vallott Mátay Mónika tanulmánykötetében:
"Aztán amikor úgy volt, hogy mennek Zsuzsi néniért, mink meg rohantunk a csendőrök után. Elfordultak a sarkon, de a Zsuzsi néni leste őket. És akkor a kútnál volt elkészítve a méreg neki, úgyhogy olyan erős méreg volt, hogy mire odaértek, ott volt meghalva a kútnál. Aztán nem tudták elvinni, csak a temetőbe."
A csendőrség az egész nyarat Nagyrévén töltötte.
Először tizenhét asszonyt hallgattak ki. A kihallgatások után megkezdődtek az exhumálások. Az egész falu felbolydult, mindenki látni akarta, amint kiássák a holttesteket. Amíg a maradványokat boncmesterek vizsgálták, a halottak vérét Budapestre küldték. A vizsgálatok során megállapították, hogy az áldozatok nagyon sok mérget kaptak.
Tizenkét tárgyalást tartottak 1929 és 1931 között.
A hatóságok külön tárgyalták az ügyeket, hogy kerüljék a feltűnést és ne legyen még nagyobb sajtóvisszhangja a dolognak. Végül 28 embert állítottak bíróság elé. Huszonhat nőt és két férfit. Összesen 162 gyilkosságot bizonyítottak rájuk - ezek azok az esetek voltak, amelyeknél az áldozatokból még ki tudták mutatni az arzént. De egyes becslések szerint akár háromszáz embert is megölhettek az asszonyok.
A tiszazugi arzénes asszonyok peréről még Móricz Zsigmond is cikkezett, amely a Nyugat című lap 1930. évi harmadik számában is megjelent. Móricz a következőképpen fogalmazott írásában:
"A szolnoki törvényszék nagy tárgyalási terme zsúfolva. A bírói asztal előtt idős asszony áll. Falusi asszony fekete ruhában, jómódúan, nagyon ízlésesen öltözve, két kezét összeteszi, mint a templomban az Úrasztala előtt. Első pillantásra egy kedves nagyanya, akivel olyan kellemes otthon a maga környezetében találkozni és aki találó és talpraesett szívességgel szokta az idegent fogadni. A bíróság háttal ül az ablakoknak s a homályos téli nap alig világítja meg a termet, ahol párszáz ember szorong a padokban és szorongva várja a szavakat. A bíróságtól balra, a régi esküdtszék két hosszú padjában vagy húsz újságíró, fényképész, rajzoló: a világ szeme. [..] Ez az asszony azzal a váddal áll a bírák előtt, hogy légypapírból kifőzött méreggel megölte kilenc évvel ezelőtt az édesanyját, pár év múlva a férjét, aztán az ágyasát."
Az ítélet megállapításában – mármint abban, hogy a legfőbb bűnösnek a nagyrévi bábaasszonyt, Fazekasnét jelölték meg – nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy ő már a büntetőeljárás elején, 1929 júliusában öngyilkos lett, ezért a többi érintettnek az volt az érdeke, hogy minél több kérdésben a halála miatt már nem büntethető asszonyra valljon.
Hatan kaptak halálos ítéletet. Három asszonyt felakasztottak, egyet felmentettek, két asszony büntetését pedig életfogytiglanra változtatták. Nyolc embernek élete végéig börtönben kellett maradnia. A többiek 5-10 év börtönbüntetést kaptak.
Valószínűleg több ember gyilkolt, de nem volt elég bizonyíték ellenük, ezért nem tudtak vádat emelni a feltételezett gyilkosok ellen.
Forrás:
https://www.origo.hu/tudomany/20170603-a-tiszazugi-meregkeverok-kozul-28-embert-allitottak-birosag-ele-akikre-osszesen-162-gyilkossagot.html
https://web.archive.org/web/20130806094935/http://jogiq.com/rettegett-magyarorszagi-sorozatgyilkosok/
Wikipedia
