Amíg a kormány cselekedett, addig a baloldal csak beszélt

A magyar kormány nem ideológiai elkötelezettség miatt szerzett keleti vakcinákat, hanem mert a nyugati beszerzés megbukott és emberéleteket kellett menteni. A globális-bürokratikus világ tehát kudarcot vallott, a nemzeti kormányok reneszánsza jött el a járvánnyal, bár a vírus globális, mégis az egyes nemzetek védekeztek, és szervezték meg a vírussal szembeni háború hadállásait - minderről G. Fodor Gábor beszélt az Origónak, akinek a napokban jelent meg Politikai virológia című könyve. 

Miért írta meg ezt a könyvet?

Mindannyiunk életét átírta a koronavírus. Nem lehet kikerülni akkor sem, ha nem volt valaki beteg. Mindenki megszenvedte a bizonytalanságot, a bezártságot, az átmenetiséget, nem tudván, hogy mikor érhet ez az egész véget. Mindenkit ez foglalkoztatott és még mindig az életünk része - akkor is így van ez, ha már nem akarunk hallani róla.

A politikai virológia azt jelenti, hogy a politikában mindenre a koronavírus nézőpontjából kell nézni.

Számunkra, állampolgárok számára pedig azt a kérdést jelenti, hogy képesek-e a kormányok cselekedni, megzabolázni, azaz kormányozni a vírust annak érdekében, hogy visszakapjuk a régi életünket.

G. Fodor Gábor: Az embereket már a vírus utáni élet érdekli, nem változtatni akarnak az életükön, hanem visszakapni a régit Fotó: Polyák Attila - Origo

Valóban mindent megváltoztatott a koronavírus az életünkben?

Amíg benne vagyunk a járványban, addig minden energiánkat leköti. Ez együtt jár egy mindent átható bizonytalansággal: honnan jött, meddig marad velünk, megbetegszem-e, mit kell tennem, hogy ne betegedjek meg, mi lesz, ha mégis és mikor lesz ennek az egésznek vége. Amint azonban alábbhagy a vírus, lejjebb mennek a számok, az embereket már a vírus utáni élet érdekli, nem változtatni akarnak az életükön, hanem visszakapni a régit: utazni, dolgozni, szórakozni, szeretkezni, élni akarnak. El akarják felejteni ezt az egész lidércnyomást. Túl akarunk lenni rajta, és ez visz minket előre.

Márcsak ezért sem működhet az ellenzék halálkampánya, az embereknek nem a halállal és elmúlással van dolguk, reménykedni akarnak.

Mennyiben reagált másképpen a világ erre a járványra, mint a korábbi évszázadokban?

Abban reménykedünk, hogy a tudomány megoldja a problémáinkat, de az elején szinte semmit tudtunk a vírusról. Ebben a bizonytalanságban a politikára, a cselekvő kormányzatokra helyeződött a nyomás: tegyenek valamit a vírus ellen. Mivel vakcina nem volt, vissza kellett térni a régi megoldásokhoz: az elkülönítéshez és a kivételes rendhez. Minket is bezártak, Önt is, engem is, azt kérték, hogy ne hagyjuk el a lakásunkat, ne utazzunk, csökkentsük a kontaktusok számát. Ezt azért tették, hogy lassítsák a vírus terjedését és hogy működni tudjon az egészségügyi ellátórendszer, hogy működjön a kórház. Közben folyton mérlegelni kellett, hogy mit bírnak el az emberek.

A tudomány javaslata szerint ha kellően hosszú időn át mindenki bezárkózik és minden bezár, a vírus eltűnik. Csakhogy az élet nem steril. Itt vagyunk mi emberek, akik bírnak, amit bírnak, itt van a gazdaság, ami összeomlik, és akkor nem lesz munkahely, nem lesz miből élnem és így tovább. És itt van a szabadságunk, amit korlátoztak, és ezeket a korlátozásokat csak időlegesen fogadtuk el, annak érdekében, hogy visszanyerjük a szabadságunkat.

Ezeket a kegyetlen dilemmákat a cselekvő kormányzatoknak kellett valahogy feloldaniuk. Aztán lett vakcina. Illetve, nem volt elég, nem érkezett időben, a késlekedés azonban emberéleteket jelent. Valakinek szerezni kellett tehát vakcinákat, meg kellett szervezni egy egész ország beoltását, alkalmassá kellett erre tenni a struktúrákat, hadra kellett fogni az államot: és ezeknél a feladatoknál megint csak a cselekvő nemzeti kormányokba ütközünk. Végső soron a politikától várunk megoldást, hogy mondjak egy újabb dilemmát: elvárjuk, hogy mindenki oltassa be magát, de az állam ne kényszerítsen minket erre, miközben az államtól várjuk, hogy elérje, mindenki oltassa be magát.

Nagyban megváltoztatta az életünket a koronavírus-járvány Forrás: MTI/Vajda János

Valóban az emberek gondolkozása is megváltozott?

Az emberi természet nem változott és így az emberek gondolkodása sem. Még ismert emberek halála sem gondolkoztatja el azokat az oltás felvételében, akik szerint nincs is vírus, az oltás nem segít, hanem árt, és azt mondják, amúgy is elég erős az immunrendszerem. A kormányok itt megint dilemmákkal találják szemben magukat, elfogadják-e az emberek az oltás kötelezővé tételét, ha nem, elfogadják-e, hogy külön szabályok vonatkozzanak az oltottakra és oltatlanokra, ha nem, meddig lehet elmenni, hogy kormányozzák is a vírust, tehát vissza- és kiszorítsák, de az emberek támogatását se veszítsék el.

A vírusba ugyanis bele is lehet bukni. Láttunk erre példát Romániában, Szlovákiában, a német választások eredményébe is bizonyosan belejátszott, mint ahogy Trump vereségének is az egyik oka a Trump-féle politikai virológia.

A nemzeti, vagy globális megoldások a sikeresebbek a járványkezelés során?

Ami globális, az természete szerint csak bürokratikus lehet. A bürokrácia pedig jól láthatóan leszerepelt a víruskezelésben. Amikor például Magyarországon már felállt az Operatív Törzs, akkor az európai bürokrácia még mindig arról beszélt, hogy a kontinenst nem is fogja érinteni a járvány. A vakcinabeszerzésről pedig inkább ne is beszéljünk: a brüsszeli bürokrácia ezt elbaltázta és közben emberek százai-ezrei haltak meg naponta Európában.

A magyar kormány nem ideológiai elkötelezettség miatt szerzett keleti vakcinákat, hanem mert a nyugati beszerzés megbukott és emberéleteket kellett menteni.

A globális-bürokratikus világ tehát kudarcot vallott, a nemzeti kormányok reneszánsza jött el a járvánnyal. Bár a vírus globális, de az egyes nemzetek védekeztek, és szervezték meg a vírussal szembeni háború hadállásait.

Világossá vált, hogy csak a vakcina jelent megoldást Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Mi lesz azokkal, akik a mai napig nem fogadják el a vírus létezését?

Nem tudom, hogy ez új jelenség-e, mint ahogy mondtam, az emberi természet nem változik. Vannak olyanok, akik szerint ez az egész egy nagy hazugság. Hogy ilyen emberek vannak, az is világjelenség. Persze, maga a világ is segített az összeesküvés-elméletek feltámadásának. A mai napig nem tudjuk, hogy a COVID-19 most akkor laborszökevény, vagy állati eredetű, a véletlen műve, vagy emberek, nagyhatalmak szabadították ezt rá a világra.

Tényleg lehet ezt az egészet egy Kína-USA perspektívában nézni?

A Kína-USA vetélkedés része annak a kornak, amibe betört a kór. A vírus nem fundamentálisan megváltoztatja a dolgokat, hanem jobban engedi látni azokat a konfliktusokat, amelyek már a vírus előtt is megvoltak. Kína és az USA konfliktusa nem a vírus eredménye vagy következménye, mindössze arról van szó, hogy a vírusnak köszönhetően talán jobban látjuk, hogy mire megy ki a játék. De a felkiáltójelek vagy pontok helyett egyelőre csak a kérdőjeleket tudjuk kitenni a mondatok végére.

Magyarországon hogyhogy nem rajzolta át alapvetően a politikai erőviszonyokat a vírus?

Azért mert a politikai erőtér úgy néz ki, hogy a kormány van a cselekvőképes helyzetben, az ellenzék meg cselekvőképtelen. A szó gyakorlati és morális értelmében egyaránt. Míg a kormány cselekedett, addig az ellenzék "dumált", amíg a kormány megszervezte a védekezést és felkészítette az embereket és a struktúrákat, addig az ellenzék kritizálta a megszervezést, a védekezést, a felkészítést. Vannak azért új jelenségek is, van olyan párt, amely oltásellenesként határozza meg magát, de ez majd elmúlik, mert a vírus is elmúlik.

G. Fodor Gábor szerint a kormány alapvetően jól kezelte a járványból fakadó helyzetet Fotó: Polyák Attila - Origo

Milyen szempontok szerint lehet jó és rossz járványkezelésről beszélni?

Ahogy korábban is mondtam, feloldhatatlannak látszó dilemmákat kellett feloldani, mégpedig úgy, hogy az emberekre, egyfelől mint biológiai lényekre (élünk, megbetegedhetünk, meggyógyulhatunk, meghalhatunk), másfelől mint választópolgárokra (polgárok vagyunk, akik választunk) kellett tekintettel lenni. Én azt látom, hogy Magyarországon volt cselekvőképes kormány, az államot megszervezték és az állam jól teljesített, persze nem hibátlanul. Hogy is lehetne hibátlan, amikor egy állandó bizonytalansági helyzetben kellett megtalálni a megfelelő lépéseket.

Én úgy látom, ezt alapvetően mégis sikerrel tette, a kórházak működnek, az ellátórendszerek nem omlottak össze, nem láttunk olyan képeket, mint amilyeneket Bergamóból, Romániából, Belgiumból vagy éppen Spanyolországból közvetítettek a tévécsatornák, a gazdaságot újraindították, a munkahelyeket megőrizték, segítséget adtak a családoknak, vállalkozásoknak, a gazdaságnak.

A rosszul teljesítő államokról könnyebb bizonyítványt kiállítani, ez összefügg az állam iránt mutatkozó állampolgári bizalommal, illetve annak hiányával, erről szól szerintem Románia vagy éppen Bulgária alacsony átoltottsága.

Mikor fordulhat át oda a vírushelyzet, hogy az embereket nem fogja érdekelni?

Még a bizonytalansági helyzetben vagyunk. Csak az oltás tud segíteni a nyájimmunitás elérésében, és jöhetnek újabb hullámok, de ha meglesz a kritikus számú beoltott, az életünket akkor már remélhetőleg nem fogja radikálisan és tragikusan befolyásolni. De még nem tartunk itt.

Tényleg a népvándorlások és a vírusok korát éljük?

Épp most olvastam valahol, hogy az AstraZeneca egyik kutatója azt mondta a BBC-nek, hogy a koronavírusnál veszélyesebb vírusok jöhetnek és globális szinten is többet kellene költeni a járványok megelőzésére. És ez csak egy nyilatkozat a sok közül.

A migrációt meg látjuk és tanulmányok egész sora szól arról, hogy Afrika és a Közel-Kelet megindul és Európa felé indul meg.

Ha eljött a népvándorlások és vírusok kora, akkor eljött a cselekvő nemzeti kormányzatok kora is.