Így lehet feldolgozni a magányt, ha külföldre szólít a munka

Mintegy félmillió magyar él és dolgozik jelenleg külföldön, akik jellemzően Nyugat-Európában találták meg számításaikat. Néhányuk története egyértelművé tette; nehéz fába vágja a fejszéjét, aki külföldön próbál szerencsét. A leginkább embert próbáló percek a munkaidő lejártával vártak a stábunknak nyilatkozókra, akik az első hetekben magányosan töltötték szabadidejüket a négy fal között, de később – újdonsült barátaiknak és a technika vívmányainak köszönhetően – sikerült úrrá lenni az egyedüllétükön, s megtalálták a számításaikat. Horváth Anna közgazdásszal, Mártha Viktor vendéglátóssal, Szatmári József kamionsofőrrel, és Pollák Jennifer, egykori felszolgálóval és MEO-ssal beszélgettünk határon túli tapasztalataikról.

A külföldön szerencsét próbálók tapasztalatai természetesen nagyon eltérőek, hiszen vannak köztük, akik megtalálják a számításukat, másoknak viszont komoly nehézségekkel kell/kellett szembenéznie, abban azonban mind egyetértenek, hogy a határainkon túli élet nehézségeit több tényező együttes hatása okozza, és – mint minden nagy változás az életünkben – számos megpróbáltatással jár, amely különösen az első időszakban többé-kevésbé mindenkit megvisel, ráadásul a magányérzetet erősíti, hogy sokan éppen külföldön ébrednek rá, mennyire kötődnek itthon élő szeretteikhez.

Szatmári József immár második évtizede foglalkozik nemzetközi fuvarozással és számos fontos itthoni eseményről maradt már le munkája miatt, bár nagy örömére a karácsonyt és az újévet mindig hazánkban töltheti, szerettei körében.

Munkája egyik legnagyobb kihívásaként a monotonitástűrést jelölte meg, amelyet véleménye szerint „azért idővel meg lehet szokni, de megszeretni sosem." Munkája során gyakorlatilag mindig egyedül van:

Előfordul, hogy napokig nem beszélek személyesen senkivel, ráadásul bármilyen probléma adódik, nem tudok egykönnyen hazajönni.

A technika fejlődésének hála a kamionsofőrök által korábban előszeretettel használt CB rádiók térbeli korlátozottságát napjainkra felváltották az internetalapú alkalmazások, melyek segítségével a sofőr akár videóchaten keresztül is tud kommunikálni szeretteivel, ugyanis többet alszik a kamionjában, mint a saját ágyában. Ily módon – habár ez nyilván nem helyettesíti a személyes jelenlétet – részt tudott venni már néhány magyarországi programon- például egy esküvőn is.

A kamionsofőrök által korábban előszeretettel használt CB rádiókat napjainkra felváltották az internetalapú alkalmazások. Forrás: NÚSZ Zrt

Pollák Jennifer is – bár egészen más munkakörben dolgozott két ízben is külföldön – nehezen élte meg, hogy távol kellett legyen a családjától. Amikor Ausztriában élt volt, hogy 16 órát dolgozott naponta, és nem mehetett a munkahelyén kívül sehova, hiszen az egy hegy tetején állt, ráadásul mindössze naponta 5-5- percet tudott telefonálni, ugyanis mire végzett a munkával, már későeste volt. Az egykori felszolgáló és MEO-s szerint egyedül nagyon nehéz kimenni külföldre, de néhány pillanat azért megédesítette a kintlétét.

Stábunkkal megosztotta, hogy 20 éves korában nagyon magányos volt a születésnapján Németországban, de „Az anyukám, az öcsém és egy barátom meglátogattak és megleptek egy hatalmas csokor virággal: ezt nem lehet szavakba foglalni."

Egy megszólalónkat nem tudtuk videós formában utolérni, ő írásban válaszolt kérdéseinkre. Horváth Anna közgazdász saját bevallása szerint nagyon nehezen élte meg az első heteket, hónapokat, hiszen szembe kellett néznie azzal, hogy a munkaidő lejártával hosszú órákat kellett egyedül töltenie.

A kiutazás előtt számba vette, milyen programlehetőségeket rejt a brit főváros, azonban „hamar fel kellett ismernem, hogy amennyiben nem tudom megosztani az élményeimet valakivel, akkor számomra sokkal kevesebbet jelent egy kiállítás meglátogatása, vagy egy színházi előadás, a magányos étkezéseimről már nem is szólva.

Az első időszakban próbáltam videóchaten és egyéb applikációkon keresztül tartani a kapcsolatot az itthoniakkal, azonban néhány próbálkozás után úgy éreztem, ez nem pótolja a társasági életemet.

A külföldön szerencsét próbálók között vannak, akik megtalálják a számításukat, másoknak viszont komoly nehézségekkel kell/kellett szembenéznie. Forrás: Shutterstock

Szerencsére az egyik közösségi oldalnak köszönhetően néhány hét elteltével felfedeztem az itt élő magyarok több közösségét is, általuk számos új ismeretséget kötöttem, és lettek végre helyi barátaim is."

Kérdésünkre elmondta, a nyitottságot tartja a legfőbb erénynek, hiszen külföldiként fontos, hogy az adott kultúrának megfelelően éljük mindennapjainkat, „ha felvesszük a helyi ritmust és szokásokat, kitárul a világ, és nem érezzük magunkat kívülállónak."

A kiköltözésekor frissen végzett egyetemista – sok honfitársához hasonlóan a vendéglátóiparban helyezkedett el, és bár a fizetése éppen, hogy fedezte a lakhatás és az alapvető élelmiszerrel beszerzését, ha ügyesen spórolt, „miden héten belefért egy kulturális program, vagy egy kávé az új barátaimmal." Sokat segít a magány leküzdésében, ha mások tapasztalatait meghallgatjuk, vagy utánaolvasunk a témának, hiszen számtalan ezt feldolgozó tartalommal találkozhatunk a világhálón nap mint nap – fogalmaz az azóta már kétgyermekes családanya. Mártha Viktor, aki szerelemből költözött Amszterdamba ebben a kérdésben Annával ért egyet:

Legyünk bátrak és nyitottak az adott kultúra felé! Aki arra adja a fejét, hogy szerencsét próbál külföldön, az legyen kitartó.

"Az eleje nehéz lesz, de ha nyitott vagy a világra, az nagyban megkönnyíti majd a kintlétet."

(X)

A magány több mint egymillió embert érint az országban, korosztálytól függetlenül bárki küzdhet vele. A Vodafone a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve Samsung okoseszközöket illetve korlátlan internetet és hívást vitt el az ország számos idősek otthonába, hogy – ha virtuálisan is, de senki se töltse a szerettei nélkül a mindennapokat.