A Somogy Megyei Hírlap január 14-én egy egész oldalon számolt be a balesetről és annak részleteiről. Azt írták, a szakértők feltételezése szerint a balesetért a teherautó vezetője, a 22 éves P. Csaba felelős. A rosszul rakott pótkocsi ugyanis a baleset előtt olyan mértékben kilengett, hogy azt a sofőrnek éreznie kellett volna. Azt is vizsgálták, hogy a busz a megengedett sebességgel haladt-e. A szakértők azt állapították meg, hogy a busz lassan, szabályosan ment. A harminchárom utas közül 21-en élték túl a tragédiát.
A baleset másnapján, január 13-án a Somogy megyei rendőr-főkapitány tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen az ORFK közlekedési osztályának vezetője is részt vett - erről a Somogy Megyei Hírlap is beszámolt. A megyei főkapitány először a baleset részleteit közölte. A tragédia fél hét után öt perccel történt, amikor a Dombóvárról Kaposvárra közlekedő busz a 61-es főúton, a taszári vasútállomással szemben ütközött a pótkocsis teherautóval. A pótkocsin vaslemezeket szállítottak. A rakomány - a vizsgálatok szerint - elmozdulhatott, valószínűleg nem rögzítették alaposan.
Már korábban is belengett a pótkocsi a kanyarokban, ilyenkor a sofőr nem tudta biztonsággal vezetni a teherautót, de azokat a kilengéseket még tudta korrigálni. Ennél a kanyarnál viszont már nem: a pótkocsi bal első sarka frontálisan ütközött a busszal.
A busz utasai közül tízen - köztük a buszvezető - a helyszínen, két ember pedig a kórházba szállítást követően meghalt. A teherautó sofőrje nem sérült, a tragédia után a rendőrök őrizetbe vették.
A Somogyi Hírlap újságírója a sajtótájékoztatón megkérdezte, hogy nehezíti-e a felelősség megállapítását az a tény, hogy a teherautót külföldön rakodták. A rendőrfőkapitány úgy válaszolt: az, hogy a teherautót hol és hogyan rakták meg, alapvetően nem befolyásolja a sofőr felelősségét. Ráadásul a teherautó vezetője a KRESZ több pontját is megsértette. Az autóban lévő tachográf adatai szerint az ütközés pillanatában 85 kilométeres sebességgel haladt, a rakomány pedig aránytalanul nehéz volt. A vizsgálat szerint a sofőr fáradtságra sem hivatkozhat, ugyanis megállapították, hogy Zalaszentgróton a vaslemezek egy részét lepakolta, onnan délután négy órakor indult, és útközben megállt vacsorázni.
Azt is megállapították, hogy a sofőr fél éve vezetett ilyen típusú teherautót, így gyakorlatlannak számított, és több vezetés-technikai hibát is elkövetett.
„A pótkocsi „bebicskázott", a teherautó nyomsávjából bal oldalra kitért úgy, hogy kilencven centiméterre átment a szembejövő forgalmi sávba. A busz szabályosan és viszonylag kis sebességgel haladva ütközött az elszabadult pótkocsival. A buszvezető a sötétben talán nem is észlelhette a frontálisan nekirohanó vontatmányt. Az ütközés következtében a pótkocsiról lezúduló mintegy hat tonnányi acéllemez pedig szabályosan szétnyírta az autóbuszt. A busz után egy személyautó haladt, ami fölött átrepültek az acéllemezek, magukkal sodorva a busz oldalának egy darabját is."
- írták a lapban.
A helyszínelés csaknem egy napig tartott, ezután szállították el a roncsot a Kapos Volán munkatársai.
A baleset helyszínére ment az akkori belügyminiszter, Kónya Imre is. Onnan pedig a kórházba látogatott, ahol ígéretet tett, hogy a gyászoló családoknak és a sérülteknek rendkívüli segélyeket adnak.
A lap munkatársa a kaposvári kórházban azt az információt kapta, hogy az baleseti osztályon három sérültet kezelnek. Egyikükkel, M. Józseffel, aki munkahelyére, egy pékségbe ment, beszélgetett is. Őt eszméletlen állapotban, fejrésüléssel vitték kórházba a baleset után.
"Élek, hála Istennek" - ezt mondta a férfi, aztán arról beszélt, hogy leghátul ült egyedül, középen. Előtte egy tizenéves fiú utazott, akivel minden nap együtt mennek. Arról is beszélt hogy nem mindig a leghátsó ülésre ül, ez most teljesen véletlenül alakult így.
De ha aznap is a megszokott helyén utazott volna, már nem élne.
"Előre szoktam ülni, a sofőr mögé. De most két idős nénit magam elé engedtem, és ők elfoglalták a helyemet."
-mondta a lap újságírójának.
A baleset részleteire így emlékezett:
"Arra lettem figyelmes, hogy valaki reflektorozik szemben, a buszsofőr jobbra kikapta a kormányt, és ekkor egy hatalmas nagy fékezés, csikorgás volt. Utána balra visszatette a buszt. Ekkor egy óriási nagy csattanást hallottam, mint egy bomba, akkora nagy csattanást. Kiröpültem az ablakon, és éreztem, ahogy a fejemből folyik a vér. Elvesztettem az eszméletemet."
Még arra is emlékezett, hogy valami bejött a busz oldalán, ami kettészakított mindent. A Somogyi Hírlap munkatársának úgy nyilatkozott: ezután, ha buszra ül, mindig a leghátsó székek egyikén utazik majd.
A beszélgetés közben M. József elsírta magát, és azt mondta:
"Ha belegondolok, hogy gyönyörű családomat elhagyhattam volna.... Köszönhetem az Istennek, hogy nem engem helyezett az első ülésbe..."
Egy másik sérült, K. Barna a taszári megállónál szállt fel. A busz közepén, a lépcsőn állt két társával. Egy ejtőernyős tanfolyamról jöttek.
"Az egész olyan villanás-szerű volt. Beszélgettünk, majd egy nagy rántásra emlékszem, ami kitépte a kezemből a csövet, amibe kapaszkodtam. Következő emlékem az, hogy elvesztem az egyensúlyom, valahol fekszem, és fáj a lábam meg a hátam. A haverok, akiknek kutya bajuk sem lett, kivittek az árokpartra, ott visszanéztem a buszra, és láttam, hogy az egész bal oldala le van darálva. Iszonyú látvány volt... "
Úgy fogalmazott: az ejtőernyőzés valószínűleg nem annyira veszélyes, mint a közúti közlekedés.
A Somogy Megyei Hírlap november elsején számolt be a bíróság elsőfokú ítéletéről. A megyei bíróság szeptember 5-én kezdte meg az ügy tárgyalását, ugyanis a bizonyítási eljárás nagyon hosszú volt.
A perbeszédében a főügyészségi ügyész hangsúlyozta, hogy
a rakomány rosszul volt feltéve a pótkocsira, ez befolyásolta a balesetet, de valójában az okozta a tragédiát, hogy a kamion sofőrje a kanyart „levágta", és későn tért vissza a saját sávjába.
A súlyos baleset okozásáért több év szabadságvesztés kiszabását kérte.
A sofőr védője azt mondta a tárgyaláson, hogy védence mindenben az elvárásoknak megfelelő magatartást tanúsított. A pótkocsi kilengését nem észlelhette, és jogilag nem vonható felelősségre azért, mert a rakomány nem volt jól rögzítve. Szerinte műszaki balesetről van szó. Védence felmentését kérte.
A tanács elnöke megállapította:
a balesetnek az volt az oka, hogy a vádlott — miközben egy bal ívű kanyart „levágott" — későn észlelte a szembe jövő autóbuszt. Intenzív jobbra-balra kormányzásai igyekezett ugyan visszatérni sávjába, ám ez már nem sikerült. A kamion még elment a busz mellett, de a pótkocsi a rakomány miatt már kilengett, így az neki ütközött az utasokkal teli busznak.
A busz vezetője teljesen vétlen volt. Egy-két másodperce lett volna valamit tenni, hogy elkerülje az ütközést, de ez lehetetlen volt.
A tárgyaláson meghallgattak egy tanút is, aki először ért a helyszínre. Azt mondta: a kamion sofőrje azonnal segítséget kért, azután kétségbeesve azt kérdezte:
„Istenem, mit csináltam?"
Halálos tömegszerencsétlenséget előidéző közúti baleset gondatlan okozásának vétségében bűnösnek találta a Somogy Megyei Bíróság a sofőrt, és öt év öt hónap fogházbüntetésre ítélte, négy évre pedig eltiltotta a járművezetéstől. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság végül a sofőrt hat év két hónap szabadságvesztésre ítélte.
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1994_01/?query=boross%20zolt%C3%A1n&pg=132&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1994_01/?pg=139&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1994_11/?pg=0&layout=s
https://totalcar.hu/magazin/kozelet/2021/08/28/feketekronika_ez_elmult_50_ev_legsulyosabb_busztragediai/