További fejlesztésre szorul az akadálymentes közlekedés

Budapest, 2015. augusztus 27. Új Solaris-Skoda trolibusz a jármű sajtóbemutatóján a BKV X. kerületi Zách utcai trolibuszgarázsában 2015. augusztus 27-én. Napokon belül megkezdődik a 36 új trolibusz tesztüzeme Budapesten, amelyek „önjáróak”, akár négy kilométert is meg tudnak tenni behúzott áramszedővel. Az alacsonypadlós járművek közül a csuklós trolikon 104, a szóló járműveken 64 ember utazhat egyszerre. MTI Fotó: Marjai János

Az akadálymentes közlekedés a fogyatékossággal élők számára alapvető szükséglet, ugyanakkor a babakocsival közlekedők, a nehezebben mozgó idősek, a kisgyermekek, a nagy csomagokkal utazók számára egyaránt lényeges, hogy a megállók könnyen megközelítők legyenek, és lépcsőzés nélkül lehessen felszállni a járművekre. Összeszedtük napjaink tapasztalatait és górcső alá vettük az akadálymentes közlekedést; Kaszáné Stolcz Hajnalka, kerekesszékes, budapesti lakossal beszélgettünk.

Az akadálymentesség jóval többről szól, mint alacsonypadlós járművek forgalomba állítása, hiszen a mozgásukban korlátozottak érdekei mellett szem előtt kell tartani az egyéb fogyatékossággal élő személyek (vakok és gyengénlátók, siketek és nagyothallók, értelmi fogyatékossággal élők) igényeit is.

A városokban közlekedve a megállókban, a gyalogátkelőhelyek előtt egyre gyakrabban láthatunk redőzött, illetve pontozott felületű burkolati elemekkel, melyek a vakok és gyengénlátók közlekedését segítő taktilis vezetősávok és elemek, de már egyre több helyen találkozhatunk hangos gyalogátkelőhelyekkel is, amelyek hangjelzéssel vagy beszéddel jelzik, mikor lehet biztonságosan átkelni a túloldalra; ezek mindegyike egy-egy biztató jel, hogy a jövőben megvalósul a teljesen akadálymentes közlekedés, amely összefüggő hálózatként szolgálja minden közlekedni vágyó igényét.

Kaszáné Stolcz Hajnalka, 90%-ban elektromos kerekesszékkel, egyéb esetben mechanikus, kézi hajtású aktív kerekesszékkel közlekedik. „Szeretném felhívni a figyelmet a járdapadkákra, melyek néhol akkorára vannak meghagyva, hogy képtelenség felmenni rá kerekesszékkel, így marad az úttesten való közlekedés, ami nem biztonságos, de ilyenkor nincs más választásunk. Ha a járműveket nézem, az utazáshoz össze kell hangolni, hogy mikor érkezik alacsonypadlós eszköz, amire fel tudok felszállni. Szerencsére azonban vannak járatok, amelyek esetében folyamatos az akadálymentes szolgáltatás."

Kerekesszékes nyilatkozónk egy hosszabb tömegközlekedéssel történő utazást a lehető legkevesebb átszállással tervez, és ügyel rá, hogy amennyiben megoldható, a leszállás után minél közelebb legyen a céljához.

„Az útvonaltervező alkalmazás sokat segít, ha pedig elakadok, akkor olyan ismerőstől kérek segítséget, aki jobban ismeri a keresett területet. 8 éve élek Budapesten, és azt kell, hogy mondjam, ez idő alatt rengeteget fejlődött az akadálymentes közlekedés. Amikor még nem közlekedett az 1-es villamos vonalán alacsonypadlós jármű, akkor én rendszeresen - a III. kerületből a XVI. kerületbe - 4 különböző járattal, 3 átszállással értem célba. Ma ugyanezt az utat 2 járművel meg lehet tenni."

A közösségi liftek hiánya és a magas padkák sokak életét bonyolítja meg. Forrás: Shutterstock

Beszélgetésünk során Kaszáné Stolcz Hajnalka egy másik fontos dologra is felhívta a figyelmünket: „Egyszer a XVIII. kerületbe kellett mennem, ahová végül nem is jutottam el egyedül, csak autós segítséggel, ugyanis beleütköztem egy felüljáróba, aminek a túloldalára kellett átjutnom. Örültem, mikor észrevettem, hogy az oldalában található egy lift, amely a segítségemre lehetett volna, de sajnos nem működött, a járókelők elmondása szerint már 1 éve rossz." Hajnalka nagyon fontosnak tartaná, hogy az utasok figyeljenek egymásra, és

ne közlekedjünk lehajtott fejjel, nézzünk magunk köré, hátha észrevesszük, ha valaki segítségre szorul!

Kérdésünkre elmondta, hogy „egy nem érintett személy sok mindent nem vesz észre, ami számunkra hasznos segítség, vagy akár épp akadály. Csak, hogy egy példát mondjak; az alacsonypadlós buszokon a kihajtható rámpát nagyon sokan észre sem veszik, csak csodálkoznak, amikor a sofőr kiszáll, és kihajtja."

A nagyvárosokon kívüli közösségi közlekedésre vonatkozóan Hajnalka a távolsági buszok helyett inkább más eszközt választ, elmondása szerint ugyanis „a vonatnál lehetőségünk van bejelenteni utazásunk időpontját, és biztosítanak megfelelő szerelvényt, amire emelővel a kerekesszékeseket fel és le tudják rakni."

Végezetül arra kértük Kaszáné Stolcz Hajnalkát, hogy meséljen el egy személyes történetet a tömegközlekedés kapcsán, ő pedig „egy nagyon pozitív és örök emléket" választott, ami néhány hete történt meg vele. „Munka után este a hideg, szakadó esőben mentem a buszmegálló felé. Odavezető utam során 2 zebrán kellett átmennem. Éppen az elsőnél várakoztam, hogy a lámpa zöldre váltson, amikor megláttam, hogy bekanyarodik a buszom a megálló irányába. Elkönyveltem, hogy mivel nekem még az első lámpa sem volt zöld, ráadásul utána várt még egy, ennek a busznak a nyomát nézhetem csak, míg megjön a következő. Nagy meglepetésemre a buszra felszálltak az utasok, és a sofőr – mivel többször utaztam már vele – megismert, és megvárta, míg mindenhol zöld utat kapok, és beérek a megállóba, hogy felvegyen."

Az akadálymentes közlekedés a fogyatékossággal élők számára alapvető szükséglet. Forrás: MTI/Jászai Csaba

Amennyiben cikkünk elolvasása után valaki segíteni szeretne egy utastársának, aki valamilyen fogyatékossággal él, akkor az első mindig az legyen, hogy megkérdezi, hogyan teheti ezt meg.

A nemzeti lottótársaság évek óta zászlóshajó szerepet vállal a fogyatékosság területén. Közel húsz éve működteti a kizárólag megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató sorsjegy-értékesítő hálózatát. Az elmúlt években fokozatosan növelte aktivitásait a területen, elsősorban az ún. befogadó játszótér építési program elindításával, ahol ép és fogyatékossággal élő gyermekek közösen játszhatnak, valamint 2021-től a Tarts velünk egy akadálymentes jövőért! szemléletformáló kampánnyal.

A cikk a Szerencsejáték Zrt. támogatásával készült.