Demeter Szilárd kérdésre válaszolva azt mondta a baloldali értelmiségről: "gyűlölik azt, amit mondok és ahogyan mondom, de egyetértenek azzal, amit csinálok. Nem lehet könnyű nekik. Leginkább az idegesítheti őket, hogy nem kérek engedélyt tőlük a változtatásokhoz.
És nem kérek elnézést azért, mert erdélyi vagyok, és azért sem kérek bocsánatot, mert nemzeti horizonton belül gondolkodom a kultúráról"
– egyértelműsítette álláspontját, majd hozzáfűzte:
Ráadásul még az úri klubból sem tudnak kirúgni, mert be sem akartam lépni.
Röviden a következőképpen összegezte pályafutását:
szabad, ámde értékelkötelezett emberként saját elhatározásomból csinálom azt, amit csinálok. És mint ilyen, eleven cáfolata lehetek annak az önlegitimációs kinyilatkoztatásnak, miszerint csak az álfüggetlen értelmiséginek van helye a belpesti nap alatt.
Demeter Szilárd az úgynevezett kultúrharcról is kifejtette véleményét:
Amit a magyar közbeszédben kultúrharcnak neveznek, az csak lökdösődés, megy a szájkarate a homokozóban, hogy kinek nagyobb a vödre, lapátja, ki milyen homokvárat épített, kinek erősebb a bátyja.
Magyarázatul hozzátette: ha létezik olyan, hogy kultúrharc, akkor annak a fókusza nem Magyarországon belül van, és nem is jelenidejű.
Számára az a tét, hogy száz év múlva lesz-e még magyar kultúra a Kárpát-medencében.
Lehet tágítani a problémafelvetés körét – száz év múlva lesz-e még nyugati civilizáció, lesz-e még emberként fölfogott ember, ránk omlanak-e az ember, mint másik istenként meghozott döntéseinek szándékolatlan következményei, lásd klímaváltozás stb. stb. –, de ezek a kérdések intellektuális kihívásként érdekelik őt, a mindennapi tevés-vevésben túl vannak a konkrét mozgási szabadságán.
Demeter Szilárd amin a kollégáival talán tud változtatni, erősíteni, amiért érdemben tudnak tenni, az az anyanyelvi kultúra ügye.
Saját szerepét a kultúrharcban a PIM vezetője úgy jellemezte, hogy
ő ebben legfeljebb székely lófő.
És ha jól csinálja, amit csinál, akkor lehet belőle akár hadnagy is. Ami nem lehet belőle: megfutamodó sereg harcosa.
Vagy sikerül, vagy hősi halott leszel – így szólt a döntéshozói felkérés. Szóval ez a két választásom van
– fejtette ki.
A Petőfi-emlékév kapcsán arról beszélt: "
"Nem csak Petőfire kell figyelnünk, bár ő jó márkaarc. Zseni, sokrétű életművel, A Költő". Ők a bicentenárium két évében Petőfin keresztül a korát is meg szeretnék mutatni. Kétszáz évvel ezelőtt érdekes időket éltek, akkor született meg – többek között Petőfinek is köszönhetően – a modern magyar nemzet és a nemzeti kultúra.
"Hihetetlen teljesítményekre voltak képesek. Mérce és példa mindaz, amit ők letettek az asztalra" – hívta rá fel a figyelmet.
A populáris kultúráról a következő a véleménye Demeter Szilárdnak:
már fél évszázada az az elsődleges kultúránk, csak röstelljük bevallani.
Egyszerre értékhordozó öncél – mint minden művészeti szcéna –, ugyanakkor eszköz is lehet, rajta keresztül tudunk eljuttatni üzeneteket szélesebb rétegekhez. Akár arról is, hogy milyen jó helyen élünk, a Kárpát-medence gyönyörű, és kimeríthetetlenül gazdag a kultúránk.
Az április 3-i választásokról azt mondta a PIM vezetője:
vagy sikerül, vagy hősi halott leszek. De feltartott kézzel nem megyünk csatába, szóval mi győzünk, ők veszítenek. Történjen bármi, lesz időm végre elmenni a hegyekbe, elásni a telefonokat a diófa tövébe, és aludni egy nagyon nagyot.
Demeter Szilárd 888.hu-nak adott interjúja itt olvasható el teljes egészében.