Hatalmas tűzvész Budapesten: az emeletről ugrottak a halálba az emberek

A budapesti "Párisi nagy áruház" égése 1903. augusztus 24-én este.

1903. augusztus 24-én este hét óra előtt néhány perccel a Rákóczi út (akkor Kerepesi út) 38. szám alatti Párisi Nagyáruházban a gépész bekapcsolta a kirakat világítását. Az egyik lámpa vezetékében azonban zárlat keletkezett, és a huzal lángra lobbantotta az ott felhalmozott papírárut és ruhákat. Tíz perc múlva lángolt minden - az egész kirakat, de még a kapu is, majd a lángok átterjedtek az emeletekre is, ahol a lakásokból csak felfelé tudtak menekülni az emberek. A padláson várták, hogy eloltsák a tüzet a tűzoltók, de ez nem sikerült. A lakók a padlás ablakaiból vetették magukat a mélybe. A szörnyű tragédiában több mint harminc ember halt meg. Hogyan történt Budapest egyik legpusztítóbb tűzvésze? Emberi mulasztás történt, vagy valóban elektromos hiba? Ennek jártunk utána. 

Leugrani! Leugrani!

Több hatalmas tűzvész is pusztított Budapesten korábban - 1889-ben a Gyapjú utcai német színház égett le, 1902-ben a Concordia malom gyulladt ki, 1903 februárjában a New York-palota lángolt. A Párisi Nagyáruházban történt tűzvész viszont mindegyiknél nagyobb volt.

A mai Párizsi Nagyáruház az Andrássy úton található, de itt csak 1911 óta működik. Előtte a Rákóczi út (akkor Kerepesi út) és a Klauzál utca sarkán állt, és 1892-ben nyitotta meg kapuit két tulajdonosa - egy testvérpár -, Goldberger Sámuel és Goldberger Henrik.

A "Párisi Áruház" és környéke az égés előtt Forrás: keptar.oszk.hu

A Szénássy család bérpalotájának alsó szintjein már csaknem egy évtizede működött a nagyáruház, amely elfoglalta a pincét, a földszinti termeket, a félemeletet és az első emeletet. Sőt az első emelet szintjén a szomszéd házba is kiterjeszkedett az üzlet, a tűzfalba vágott ajtón biztosítva az átjárást.

Szinte mindent lehetett kapni. Ruhaneműt, papírárut, méterárut, könyvet, iskolai tanszereket, konyhai eszközöket, fegyvert és tűzijátékot is. A hatalmas eladótér egyfajta bazárként működött.

De még az udvaron is folyt a vásár - az udvar fölé ugyanis üvegtetőt szereltettek. A négyemeletes ház felsőbb emeletein lakások voltak, jómódú bérlőkkel.

Az évek során az üzlet fellendült, és volt, hogy 250 alkalmazottat foglalkoztatott.

1903. augusztus 24-én este hét óra előtt néhány perccel körülbelül 150 dolgozó volt a boltban. A gépész bekapcsolta a kirakati világítást. Az egyik segéd éppen a pincéből jött fel, amikor észrevette, hogy a Kerepesi úti oldalon a kirakat lángokban áll. A segéd felrohant a lépcsőn, és elkiáltotta magát:

Meneküljünk, ég az üzlet!

A dolgozók azonnal lerohantak az emeletről a keskeny lépcsőn át a földszintre, és ahelyett, hogy megpróbálták volna a tüzet eloltani, az árut kezdték menteni. A tűz eközben hihetetlen gyorsasággal terjedt: a kirakatban ugyanis papíráruk és ruhaneműk, vagyis nagyon gyúlékony portékák voltak.

Ekkorra már a Kerepesi úti kapu is lángba borult. Itt tehát már nem tudtak kimenekülni az emberek.

A Klauzál utcai kijáraton próbáltak kijutni az épületből.
Egy áruházi alkalmazott menekülés közben elájult, őt nem tudták kimenteni, bennégett.

Sokan megőrültek, és ideggörcsöket kaptak a rettentő veszedelem láttára"

- olvasható egy korabeli tudósításban.

A tragédia hírére az utcán is összesereglettek a járókelők. Egyszerűen csak nézték, ahogy ég az épület, illetve néhányan - kihasználva a katasztrófát - betörtek egy-egy kirakatot, és elloptak néhány értékesebb árut.

Este hét óra után tíz perccel érkezett meg az első tűzoltókocsi.

Tizenöt tűzoltó kezdte oltani a tüzet - ami ekkor már lehetetlen volt, mert a földszint és az első emelet is lángolt, ráadásul a második és harmadik emeleten lévő ablakokra is átterjedt a tűz.

Az emeleteken lakások voltak, és a lakók riadtan néztek ki az ablakon, hogyan tudnának menekülni. A kapun ugyanis már lehetetlen volt, minden lángolt odalent.

Lényegében az égő épületben ragadtak - esély sem volt a menekülésre. Volt, aki azt tanácsolta, húzzanak ki a tűzoltók egy ponyvát az utcán, és az emeleteken élő lakók ugorjanak ki az ablakon. A tűzoltóknál viszont nem volt ponyva - azt mondták: őket mindössze egy kirakattűzhöz riasztották, nem készültek ilyen felszerelésekkel.
Húsz perc telt el, mire több tűzoltókocsi és körülbelül kétszáz katona érkezett.

A katonák kordont vontak az égő épület köré, hogy a tömeget kiszorítsák.

Ekkorra már a teljes második emelet is égett.

Katonai és rendőri kordon a Kerepesi úton, a "Párisi Áruház" előtt Forrás: Vasárnapi újság, keptar.oszk.hu

A lakók nem tudtak mást tenni, mint hogy feljebb menekültek a harmadik és a negyedik emeletre.
A feljegyzések szerint voltak néhányan, akik segíteni próbáltak a lakókon. Bockelberg Ede rendőrfelügyelő például egyedül felrohant a harmadik emeletre, és kimentett egy idős asszonyt, aki éppen imakönyvet olvasott. Két fiatalember, Hau Gyula és Zsedényi Aladár is felrohant a lángoló épület lépcsőin. Az egyik lakásban egy asszonyt találtak két gyerekkel - a gyerekek az ágy alá bújtak félelmükben. Az anyát kimentették, a gyerekekért már nem tudtak visszamenni..

A lángok hatalmasak voltak, időnként kilövelltek, így az áruházzal szemben lévő boltok kirakatai is kigyulladtak. Ezeket hamar eloltották a tűzoltók.

A Párisi Nagy Áruház épületének emeletein lakók már a padláson várakoztak, hogy végre eloltsák a tüzet a tűzoltók. Ott egy vasajtóra bukkantak. Az ajtó mögötti folyosó a szomszédos házba vezetett. A vasajtó azonban zárva volt - itt sem tudtak menekülni. Próbálták feltörni az ajtót, de nem sikerült. Ekkorra az egész ház lángolt.

A padláson rekedt emberek pánikba estek. Többen úgy döntöttek, kiugranak az ablakon.

Először egy fiatal házaspár jelent meg a párkányon, átölelték egymást és a mélybe vetették magukat. A szemtanúk szerint egy darabig összeölelkezve zuhantak, majd nekiütköztek egy erkélynek, szétváltak és a járdára zuhantak. Azonnal szörnyet haltak.

A bámészkodók közül ekkor sokan elájultak vagy elfordították az arcukat.

Tényleges segítséget viszont senki nem tudott nyújtani a padláson rekedt embereknek.

A tűzoltók ekkor a szomszédos Népszínházból kértek ponyvát, és kifeszítették.

Ez sem volt egyszerű, mert a boltból már olyan óriási lángok csaptak ki - gyakorlatilag vízszintesen -, hogy lényegében a járdán sem lehetett tartózkodni. Ráadásul akkora füst volt, hogy fentről, a padlásról semmit sem lehetett látni. Nem tudták az emberek, hogy valójában hová ugranak. A tűzoltók kifeszítették a ponyvát, olyan közel az épülethez, amennyire engedte a lángoszlop.

Egy férfi ekkor leugrott, és belezuhant a ponyvába. Életben maradt. Kiugrott a ponyvából, zokogni kezdett és elfutott. Soha többé nem hallottak róla.

Az egyik lakó, a társtulajdonos felesége, Goldberger Henrikné is nyaralni volt Siófokon, ám szerencsétlenségére éppen aznap érkezett haza. Ő is a negyedik emeletre szorult, és úgy döntött, ugrik. Nem sikerült a ponyvába ugrania.

Eszméletlenül vitték a szemközti Rókus Kórházba, ahol néhány perc múlva meghalt."

- írták a tudósítások.
A tömeg eközben azt skandálta, hogy

"Leugrani! Leugrani!"

A padláson rekedt emberek pedig ugrottak. Sokszor többen egyszerre.

Ezt viszont a tűzoltók már nem tudták követni.

A budapesti "Párisi nagy áruház" égése 1903. augusztus 24-én este Forrás: Vasárnapi újság, keptar.oszk.hu

Elsőként egy fiatal lány vetette ki magát az ablakon, egyszerre az édesanyjával, szintén összeölelkezve. Nekik sem sikerült a ponyvára zuhanniuk. Az úttesten halálra zúzódtak. Ezután egyre többen ugrottak - remélve, hogy a ponyvába esnek.

A tűzoltók folyamatosan tartották a ponyvát, és próbálták elkapni a zuhanó embereket. De nem sikerült.

Aki kiugrott, mindenki meghalt a kövezeten. Egy idős asszony nem mert ugrani. Egyszerűen kiült az egyik sarokablakba. Ott találtak rá összeégve.
Este hétkor gyulladt ki az épület, de még a kora hajnali órákban is lángolt.

Azt sem lehet tudni, hogy pontosan hányan haltak meg, de a korabeli források szerint az biztos, hogy harmincnál többen. Legtöbbjük akkor, amikor kiugrott az ablakon.

A tűzoltók hajnaltájt jutottak be a földszintre. A ház teljesen kiégett, s romjai még három napig füstölögtek.

A "Párisi nagy áruház" a tűzvész után, augusztus 25-én reggel 6 órakor Forrás: Vasárnapi újság, keptar.oszk.hu

Sokan attól féltek, hogy a megrongálódott falak összedőlnek. A kiégett lakások szalonjaiban csak a zongora fémtőkéje maradt felismerhető.
A vizsgálatok később kiderítették, hogy a tüzet az egyik kirakati lámpa elektromos vezetéke okozta, amely körül a gyúlékony árukat hamar lángra lobbantották az elektromos szikrák.

Ferenc József a tragédia hírére már másnap Budapestre érkezett. Elment a helyszínre, és meglátogatta a Rókus Kórházban a sebesülteket.

Segélyezésükre 5300 koronát adományozott, de gyűjtés is indult az áldozatok családja és a sérültek javára.

A "Párisi áruház" égése. A király főhadsegédével a Rókus Kórházból távozóban Forrás: Vasárnapi újság, keptar.oszk.hu

A tragédia halottait néhány nappal később temették el a rákoskeresztúri temetőben.
A ház tulajdonosai a katasztrófa idején éppen Siófokon nyaraltak, így ők életben maradtak, ahogyan az üzlettulajdonosok, Goldberger Sámuel és Henrik sem voltak éppen a boltban, így ők sem sérültek meg. Sőt, később, 1911-ben Goldberger Sámuel nyitotta meg az új Párisi Nagyáruházat az Andrássy úton.

A korabeli újságok így írtak a tragédiáról

A Vasárnapi újság 1903. augusztus 30-i számában azt írták:
"Fájdalmas részvéttel tölt el mindenkit az a nagy szerencsétlenség, melyet augusztus 24-én a főváros egyik legnagyobb üzleti épületében kitört tűzvész okozott, s amelynek több emberélet is áldozatul esett. Kigyúlt egy nagy négyemeletes bérház, mely "Párisi Áruház" néven volt ismeretes a Kerepesi-úton. Az áruház a pinczétől a második emeletig elfoglalta áruival a hatalmas épület nagy részét, sőt kibérelte a szomszédos házak egy részét is, azok falát áttörte és ott szintén bolti helyiségeket tartott. Az udvart üvegtetővel látta el s ott is állt a vásár. Augusztus 24-én kevéssel esti hét óra előtt a gépész az üzlet kirakatainak kivilágítására szolgáló készüléken indította meg az áramot s ekkor támadt a tűz, még eddig nem tudni, "rövid zárlat" vagy egyéb ok következtében-e. A lángok hallatlan gyorsasággal terjedtek."

A Magyar Székesfőváros című lap szeptember 8-i számában már a katasztrófa tanulságait elemezte hosszú cikkében.

Korabeli nyelvezettel leírták: kell, hogy következménye legyen a tragédiának. Ahogy fogalmazott az újságíró:
"Kell, hogy érjen az építkezési slendriánság és öntudatra ébredjen a hatósági lelkiismeret. Kell továbbá, hogy a fővárosi tűzoltóság úgy vezetésében, mint felszerelésében föladatának magaslatára emeltessék."

Kritizálta tehát azt, ahogyan megépítették az áruházat, és elítélte a tűzoltóság munkáját is.

A cikkben kiemelte, hogy még mindig vizsgálják, kit terhel a felelősség.
"Mi emlékünkbe véstük a főpolgármester ünnepélyes ígéretét, melyet az aug. 28-i rendkívüli közgyűlésen tett, hogy „kivétel és kímélet nélkül mindenki el fogja venni büntetését, akinek cselekménye, mulasztása, hanyagsága, felületessége vagy tudatlansága e gyászos esemény bekövetkezését lehetővé tette." Ez az ígéret nem maradhat puszta frázis. Az egész világ előtt blamálva lennénk, ha a vizsgálat negatív eredménnyel végződik" - írták a lapban.
Ezután a ház építkezési szerkezetét elemezték. Azt írták, hogy valóságos tűzpróbát nem álltak ki, ellentétben az úgynevezett Rabitz-falakkal - feltalálója után elnevezett építésmód, melynél vassodrony közé rakják a gipszet -, amelyeket 1895-ben tűzpróbának vetettek alá. Azt is írták a lapban, hogy az áruházban is voltak ilyenek, amelyek a tűz során teljesen épen maradtak.
"A fővárosi 7-es bizottság a helyszíni szemlénél - amelyen a bizottság tagjain kívül más szakértők is részt vettek - különféle jelenségeket tapasztalt az építkezésnél. Kiviláglott az a számtalan hiány, ami miatt annyi emberéletnek kellett áldozatul esnie. A fő ok magában az építkezésben, másrészt pedig a tűzoltó vezetőség tehetetlenségében keresendő" - írta a Magyar Székesfőváros című újság.
Aztán a helyszíni szemle részletes vizsgálati eredményét taglalták. Eszerint

a földszint nem az engedélyezett tervek alapján készült el, ugyanis a kapualj és az üzlethelyiség között egy falat kellett volna húzni. Ez pedig nem történt meg.

"A szakértőknek egybehangzó véleménye az, hogy a lakók csak azért szenvedtek tűzhalált, mert a kapualj elzáró fala hiányzott. Ha ott az építkezési szabályrendelet szerint jártak volna el, s a falat felállították volna, úgy a kapu aljában fölállított portálék égését igen könnyen el lehetett volna fojtani s így a kapun keresztül még a fojtó füst daczára is, mely a tűznél támad, megmenekülhetett volna mindenki. Tehát a legnagyobb vétkes mulasztás a kapu-aljánál meg nem épített falnál volt" - írták.

A "Párisi áruház" égése. A "Párisi Áruház" és a kerepesi-úti szomszédház a tűz után Forrás: keptar.oszk.hu

Ugyanebben a lapban 1903. október 25-én már egy másik tűzesetről számoltak be, amely szintén egy üzletben keletkezett, és három halálos áldozatot követelt. Felháborodást keltett az ügy, mert a cikk írója szerint a Párisi Nagyáruház leégése után joggal várhatták volna, hogy a szakértők megvizsgálják az összes boltot, áruházat, üzletet, hogy tűzbiztonságosak-e.
Így írtak az esetről a cikkben, a korabeli csodálatos nyelvezettel:
"A legújabb tűzkatasztrófa óta, amely három sírdombbal szaporította a temetőt, a közönség feleletet követel ama kérdésre: ki a felelős e borzalmas szerencsétlenségekért, s mely módon lehetne ismétlődésüknek elejét venni? Mindnyájan meg vagyunk döbbenve, s lelkünkben fölháborodás viharzik. Mert látjuk, hogy a hatóságok nem teljesítik kellő eréllyel kötelességüket. Amikor leégett a Párisi Áruház és a vizsgálat kideríté egyfelől a tőke kapzsiságát, másfelől a hivatalos ellenőrzés hanyagságát: azt hittük, hogy az általános megbotránkozás hatása alatt gyors és alapos reformok támadnak. Jogunk volt remélni, hogy az emberi élet biztonsága érdekében minden szükséges intézkedés meg fog tétetni. Az a három új sírdomb a temetőben azt hirdeti, hogy csalódtunk. A privát lelketlenség és a hivatalos lelkiismeretlenség még mindig veszedelemmel fenyegetik a fővárost. Most már csakugyan tudni óhajtanók: mily világra szóló és elképzelhetetlen dimenziójú katasztrófát kell megérnünk, hogy a hatóság végre megtegye kötelességét?"
A József körúton egy virágkészítő műhelyben történt a tragédia. A tulajdonos bedrótozta az ablakokat és ajtókat is - valószínűleg a betörőktől tartva -, amely miatt nem tudtak kimenekülni az ott dolgozók, amikor felcsaptak a lángok.
A vizsgálat ott azt derítette ki, hogy engedély nélkül rendezte be a műhelyt a tulajdonos, és természetesen a rácsok is engedély nélkül kerültek fel a nyílászárókra. A cikk írója azt kifogásolta, hogy a hatóságok nem vizsgálták tüzetesen az üzleteket. Ha megtették volna, kiderül, hogy ez a virágkészítő műhely tűzveszélyes. Így fogalmaztak a cikkben:
"Hiszen ha tudták volna, hogy ily helyiség is van a fővárosban s létezését eltűrik vala, akkor a VIII. kerületi elöljáró és iparbiztos megérdemelnék, hogy börtönbe kerüljenek. De ők nem tudták. Az a kapzsi kereskedő hatósági engedély nélkül rendezte be műhelyét. Ám a polgármester az elöljáróságokat még augusztus havában, nyomban a Párisi Áruház katasztrófája után utasította, hogy minden üzletet és ipartelepet vizsgáljanak meg. Eleget tett-e a VIII. kerületi elöljáróság e rendeletnek? Ha lelkiismeretesen végzi vala kötelességét, úgy a József körúti házban föl kellett volna fedeznie az egérfogó gyanánt berendezett titkos műhelyt. Hogy csak a szerencsétlenség megtörténte után szerzett tudomást róla, az a hanyagságát dokumentálja, mellyel a vizsgálatokat eszközölte."

Továbbra is a legszigorúbb hatósági ellenőrzést követelték a lapban, illetve azt, hogy a virágkészítő műhely tulajdonosát alaposan büntessék meg, és nemcsak a szabályrendeletek áthágása miatt, hanem a halálesetek miatt is. A cikkben azt követelték, hogy fizettessenek kártérítést az áldozatok családtagjainak a tulajdonossal.

"Azért az elveszett három emberi életért legalább 30.000 korona kártérítéssel tartozik az illető családoknak. Ha: ezt az összeget meg kellene fizetnie, tudom, soha életében nem játszana könnyelműen a mások életével. De tanulnának belőle mások is, akik ma még fittyet hánynak az iparhatóságoknak, az elöljáróságoknak, a tűzrendészeti és építési szabályrendeleteknek, mert tudják, hogy egy kis bírsággal minden el van intézve."

Sőt, az újságban még ennél is többet követeltek: azt akarták, hogy ítéljék kártérítésre a Párisi Áruház tulajdonosait is.

Minden egyes élet után, ami ott veszett.

A minimális kártérítés legyen tízezer korona"

- írták.
"Hadd menjen rá az egész vagyonuk, s ha abból nem futja, még a jövőbeli keresetük is. Akkor majd lesz gondjuk a szabályok betartására és megbecsülik a ma még értéktelen portékát: alkalmazottaik életét és testi épségét!"

Kép a "Párisi áruház" romjaiból - 1903. szeptember 2-án fölvett fénykép. Az udvar, ahol a nagy árucsarnok volt Forrás: Vasárnapi újság, keptar.oszk.hu

A Magyar Paizs című újság 1903. december 10-i számában különböző, gyönyörűen fogalmazott leveleket közöltek. Az egyik levélben írtak a Párisi Áruház akkori állapotáról is.

A levélből kitűnik, hogy hónapokkal a tűzeset után még mindig csak takarították az épületet. Így írt a levél szerzője:

"A Kerepesi útra igyekeztem, hogy megnézzem a leégett Párisi áruházat. (...) A Párisi áruházban erősen dolgoznak a munkások, hogy az épületet kitisztítsák. A piszkot kocsikon hordják el az épülettől. Lám, kedves barátom, mennyi felületesség és könnyelműség jellemzi a jelenkor fiait! Szomorú példája ennek a Párisi áruház esete! Rettentő sokaság bámulja folyton ezt az épületet, vagyis a romjait. De ez se tart örökké! Az idő feledtet mindent.. E fölött is napirendre térnek át az emberek. A szürke világ épp úgy tovább fog haladni, mint annak előtte."

Forrás:
https://emlekezzbudapest.blog.hu/2016/04/08/budapest_egyik_legszornyubb_tuzkatasztrofaja_a_parisi_aruhaz_egese
https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_HelyiLapok_MagyarSzekesfovaros_1903/?query=P%C3%A1risi%20%C3%A1ruh%C3%A1z&pg=391&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_HelyiLapok_MagyarSzekesfovaros_1903/?query=P%C3%A1risi%20%C3%A1ruh%C3%A1z&pg=439&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarPaizs_1903/?query=P%C3%A1risi%20%C3%A1ruh%C3%A1z&pg=400&layout=s

keptar.oszk.hu