Először azt látta, a vonat nem a sínen ment, aztán halottak és szétroncsolt emberek

Szajol, 1994. december 3. Súlyos vasúti baleset történt a szajoli vasútállomáson. A Nyíregyháza és Budapest között közlekedő gyorsvonat második kocsija a szajoli állomáson december 2-án kisiklott és keresztbe fordult, a harmadik, negyedik és ötödik kocsija pedig oldalra dőlt. A kiborult vagonok az állomás épületének csapódtak. A baleset következtében 29-en életüket vesztették, sokan megsérültek. MTI Fotó: Barna Sándor

A magyar vasút történetének egyik legsúlyosabb balesete volt az 1994. december 2-i szajoli tragédia. Azon a napon, délután háromnegyed öt után kisiklott a szajoli állomáson áthaladó Nyíregyháza-Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija. A többi kocsi körülbelül 110 km/h sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohant. A baleset helyszínén 27-en haltak meg, négy ember pedig a kórházban. Ötvenketten sérültek meg. Az áldozatok közül a legidősebb 84 éves volt, a legfiatalabb pedig 8 éves. 

110-zel száguldott a halál

Mielőtt a gyorsvonat megérkezett volna a szajoli vasútállomásra, az első vágányon szabálytalan tolatást végeztek. A váltókat ekkorra már átállították a második vágányra, amelyre a gyorsvonatot várták. A tolatáskor viszont a szerelvény kerekei visszakapcsolták a váltót az első vágány irányába. Erről azonban a forgalomirányítás nem tudott, és a tolatást végzők sem ellenőrizték a váltók állását.
A gyorsvonat a tolatás után negyedórával megérkezett, és az engedélyezett 110 km/h sebességgel akart áthaladni az állomás területén. Viszont a váltó állása miatt azon a részen legfeljebb 40 km/h sebességgel lehetett volna menni.

A mozdony és az első kocsi az első vágányon haladt tovább - hiszen a váltó arra a vágányra irányította a szerelvényt -, viszont a túl nagy sebesség miatt a többi kocsi kisiklott, egymásba rohantak, és volt egy kocsi, amelyik az állomásépületnek ütközött.

Huszonheten a helyszínen meghaltak - és nemcsak a vonaton utazók közül, hanem a peronon várakozók közül is - négyen pedig azután, hogy kórházba vitték őket. Ötvenkét ember súlyosan vagy könnyebben megsérült.

A Kelet-Magyarországban azt közölték, hogy a szajoli vasúti katasztrófa ügyében bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárást indítottak három MÁV-dolgozó: egy váltókezelő és két tolatásvezető ellen. A kormány az áldozatok családtagjainak 500-500 ezer forint gyorssegélyt biztosított, a sérültek megsegítésére 20 millió forintot adott. A kormány a temetési költségeket is vállalta. A MÁV 5 millió forintot ajánlott fel az áldozatok hozzátartozóinak. Hat vasutas háza összedőlt - ezek szolgálati lakások voltak a vasútállomás helyszínén -, nekik családonként 250 ezer forint gyorssegélyt juttattak.

Szajol, 1994. december 3. Súlyos vasúti baleset történt a szajoli vasútállomáson. A Nyíregyháza és Budapest között közlekedő gyorsvonat második kocsija a szajoli állomáson december 2-án kisiklott és keresztbe fordult, a harmadik, negyedik és ötödik kocsija pedig oldalra dőlt. A kiborult vagonok az állomás épületének csapódtak Forrás: MTI/Barna Sándor

"Minden összedőlt, minden... katasztrófa történt"

A Magyar Hírlap december 3-án terjedelmes riportot közölt a balesetről. A lap újságírójának a helyszínen nyilatkozott az állomás egyik szolgálatvezetője, aki a sínek mellett állt a tragédia napján, hogy fogadja a gyorsvonatot. Azt mondta, az utolsó pillanatban vette észre, hogy a kettes helyett az egyes vágányra fordul a szerelvény.

Gyorsan beugrott még az állomás ajtaján az épületbe - így menekült meg. De abban a pillanatban már hallotta a hatalmas robajt, vasak, törmelékek zuhantak mindenfelé.

A kollégájának kiabált:

Te, Sanyi, ez az egyesre futott."

Hat vagon siklott ki, ebből egy teljesen összeroncsolódott, és belefúródott az állomás épületébe, amely az ütközéstől szinte teljesen szétrobbant. A második kocsi keresztben állt meg a síneken.

Minden összedőlt, minden... katasztrófa történt"

- ezt mondta a lap újságírójának az egyik szajoli vasutas.

A lap így tudósított: "A látvány pokoli volt: halottak és szétroncsolt végtagok lógtak ki a kocsik alól, a vasúti kocsik nyílásaiból. (...) A tűzoltók lángvágókkal és feszítővassal próbálták egy beszorult kislány testét kimenteni a roncsok közül. A jelek szerint súlyos koponya- és végtagsérüléseket szenvedett, de él!"

Este kilenc óra után az összeomlott vasútállomás épületének életveszélyes tetőszerkezetére felmászva tűzoltók és mentőkutyák kutattak esetleges túlélők vagy holttestek után.

Az épülettörmelékeket katonák és fiatalok csoportja próbálta meg leemelni a vagonokról.
A Kelet-Magyarország című lap azt írta, hogy a mentést az is nehezítette, hogy egy kidőlt tartóoszlop miatt leszakadtak a villamosvezetékek.

A baleset után öt órával több utas élve mászott ki a vagonokból, miután az összeroncsolódott kocsik tetejét a tűzoltók kivágták.

Amikor a vonat kisiklott, több ember is várakozott a peronon. Többségüket elsodorta a szerelvény. Az ő holttestüket azután tudták kiemelni, miután daruval leemelték az összeroncsolt kocsit.
A baleset délután háromnegyed ötkor történt, de még este tízkor is találtak sérülteket a roncsok között. A szolnoki Hetényi Géza Kórház és a szolnoki MÁV Kórház teljes személyzetét mozgósították, de vittek sérülteket a ceglédi és a karcagi kórházba is, sőt, Budapest összes kórháza is készen állt a baleset sérültjeinek ellátására. A mentők negyven autóval vitték az embereket.
A hozzátartozók a szajoli általános iskolában érdeklődhettek rokonaikról.
A halottakat a váróterembe vitték. Onnan szállították el a halottszállítók.

Szajol, 1994. december 3. Súlyos vasúti baleset történt a szajoli vasútállomáson. A Nyíregyháza és Budapest között közlekedő gyorsvonat második kocsija a szajoli állomáson december 2-án kisiklott és keresztbe fordult, a harmadik, negyedik és ötödik kocsija pedig oldalra dőlt. A kiborult vagonok az állomás épületének csapódtak Forrás: MTI/Bruzák Noémi

A város lakói vért adtak, hogy segítsenek

A szolnoki Hetényi Géza Kórházban összesen 37 sérültet vittek - tizenketten életveszélyes vagy súlyos sérüléseket szenvedtek. Három műtőben folyamatosan operáltak az orvosok. A véradó állomáson sorban álltak a város lakói, hogy vért adjanak. A szolnoki MÁV Kórházba öt sérültet vittek, közülük egy súlyos sérült meghalt. A baleset estéjén mind a két kórház vezetője azt nyilatkozta, hogy sem vérben, sem műszerezettségben nincs hiány.

Úgy nyilatkoztak a lapnak, hogy nagy valószínűséggel a következő napokban a komplikált, súlyos műtétekre a sérülteket budapesti kórházakba és klinikákba viszik.
Az MTI tudósítója vasárnap délelőtt a szolnoki Hetényi kórházban a szajoli tömegszerencsétlenség sérültjeit kereste fel azzal a kérdéssel, mire emlékeznek a balesetből.

Egy fiatalember az öccsével együtt utazott a fővárosba, és abban a vasúti kocsiban ült, amelyik az állomásépület melletti lakóházba vágódott.

Egy erős rándulást tapasztalt, majd nekicsapódott a fülke falának. Eszméletét nem vesztette el, és hangos szóval a testvérét nyugtatgatta.

Az oldalára fordult vagonon később egy rést fedezett fel és ezen sikerült kimásznia, majd többek segítségével jutott le a földre.

Bevitték a váróterembe, ahonnan a mentők a kórházba vitték. Az öccse hasonló módon túlélte a katasztrófát.

Súlyosan sérült meg egy 21 éves egyetemista, aki Debrecenből utazott Budapestre.

Úgy emlékezett, hogy a robogó vonat egyszer csak nagyot rándult, kialudtak a fények, majd újabb rándulások következtek. Arra eszmélt, hogy egy falnál fekszik. Segítségért kiabált. Mintegy 10 perc elteltével egy férfi annyira megbontotta a törmeléket, hogy támogatásával kimászott. Több csontja eltört.

Egy idős asszony abban a négylakásos épületben, az egyik földszinti lakásban volt, amelyikbe a szerelvény belerobbant. Éppen fürdött, amikor hatalmas robajlás után törmelékek zúdultak rá. A lánya rögtön a segítségére sietett; egy szál kabátban menekült ki a szabadba.

A Kelet-Magyarország című lap december 6-án - négy nappal a baleset után - érdeklődött a kórházakban a sérültek állapotáról. Akkor még a szerencsétlenség sérültjei nem javultak jelentősen - a műtéteket elvégezték, mindenki lábadozott. A szolnoki Hetényi kórház intenzív osztályán hárman feküdtek ekkor, egy fiatal nő állapota életveszélyes volt. Ketten viszont már túljutottak az életveszélyen.

A baleseti sebészeten 11 beteget kezeltek törésekkel, zúzódásokkal. a gyerekosztályon nyolcan várták a gyógyulást. A szolnoki MÁV-kórházban akkor hat sérült közül háromnak súlyos volt az állapota. A karcagi kórházban pedig két sérültet az intenzív osztályon kezeltek, négyet pedig a baleseti sebészeten.

Bűnösök és ítéletek

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében.

A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért egy váltókezelőt öt és fél év, egy tolatásvezetőt két év, egy kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélt a bíróság.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és az anyagi veszteséget szenvedetteknek – összesen 96 esetben – fizetett kártérítést. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.
1996. június 29-én avatták fel az áldozatok emlékét őrző emlékművet a vasútállomáson.

Szajol, 1994. december 3. Kisiklott vasúti kocsik állnak a szajoli vasútállomáson. A Nyíregyháza és Budapest között közlekedő gyorsvonat második kocsija az állomáson kisiklott és keresztbe fordult, harmadik, negyedik és ötödik kocsija pedig oldalra dőlt. A kiborult vagonok az állomás épületének ütköztek Forrás: MTI/Bruzák Noémi

A túlélők és a mentők soha nem felejtenek

Az egyik túlélővel 2018-ban készített interjút az nlc.hu. A fiatalember akkor, 1994-ben másodéves egyetemista volt, és hazafelé tartott Nagykőrösre. A péntek délutáni vonat tele volt. A férfi látta, hogy nem lesz ülőhelye a vonaton. A vasútállomáson találkozott egy évfolyamtársával, aki azt mondta: üljön be vele az első osztályú kocsiba, ott nincs tömeg. A fiú azonban nem akart másodosztályú jeggyel az első osztályra ülni - nem volt oda érvényes jegye, ezért inkább hátrébb, a mozdony mögötti negyedik kocsiba szállt. Ez mentette meg az életét, írja az nlc.hu.

A férfi azt nyilatkozta a lapnak: a negyedik kocsiban már csak a folyosón volt hely, középen állt.

Fülhallgatón egy Pink Floyd-lemezt hallgatott, mikor Szajolhoz közeledve rázkódni kezdett a vonat. Kinézett az ablakon, és rémisztő látvánnyal szembesült: a gyorsvonat nem a síneken robogott.

Csak pár másodperce volt azon gondolkodni, ösztönösen megkapaszkodott. Ekkor a szerelvény megállt, a kocsi megdőlt. A fiú nem sérült meg, csak a kabátja lett hófehér, mert mindent beborított a por. A negyedik kocsi eleje is összegyűrődött, amint nekiütközött a keresztbeálló I. osztályú kocsinak.

Azt mondta, nem tudja, honnan, de valahogy nyugalmat erőltetett magára, és az utasokhoz kezdett beszélni, hogy mindenki nyugodjon meg, és lassan, sorban szálljanak le a vonatról. A túlélők nem pánikoltak.

A férfi is leszállt, és kiáltásokat, sikolyokat hallott, mindenki orvosért kiáltott.

Azokat az utasokat, akik nem sérültek meg, busszal vitték tovább Szolnokra. Végül Ceglédről hívta fel a szüleit, hogy él, nem sérült meg.

Több egyetemista is volt az áldozatok között, néhányukat a férfi ismerte. Azt mondta, lelkiismeret-furdalása volt, hogy miért ő élte túl. Ők, akik meghaltak, talán jobb emberek voltak - mondta a lapnak. Azt vallja: ő, ott, Szajolon kapott egy második esélyt. Arra jutott, hogy Istennek terve lehet vele. A baleset után megtért, és egy keresztény csoportban önkéntes munkát vállalt, az egyetem után pedig egy keresztény misszióba jelentkezett.

A Blikk egy mentőtisztet szólaltatott meg, aki részt vett a mentésben 1994-ben. Azt mondta:

ez volt a legszörnyűbb baleset, amely negyvenéves szolgálati ideje alatt előfordult.

"Akkor a szolnoki mentőállomás vezetője voltam, és arról kaptunk riasztást, hogy mintha valami történt volna a szajoli vasútállomáson. Egy, a közelben lévő mentőegységet kértünk meg arra, hogy nézzék meg, mi a helyzet, és ők jelezték, hogy sokkal nagyobb a baj" - mondta a lapnak.
Már sötétedett, amikor kiért a szerencsétlenség helyszínére. A mentés másnap délután egy óráig tartott. Akkor vettek észre a felborult vonattól száz méterre, az összegyűrődött vasúti kocsi végében egy női kezet. Ő volt az utolsó, akit megtaláltak.

A szörnyűség mellett arra is emlékszem, hogy mennyi jó szándékú emberrel találkoztam. Környéken élő háziorvosok, szabadnapos kollégák csatlakoztak hozzánk, de a helyiek is hoztak teát vagy ételt, hogy így segítsék a munkánkat"

- mondta a Blikknek.

Az egyik helyszínelő is nyilatkozott. Ő azt mondta: ezt nem lehet elfogadni, ez egy borzalom volt, még akkor is, ha korábban nagyon sok szörnyű bűncselekmény helyszínén megfordult. Nekik kellett azonosíttatniuk a halottakat.

„Volt olyan anyuka, aki a halott fiát meglátva lefeküdt mellé a földre és a holttestet átkarolva perceken át zokogott" - mondta a helyszínelő. Azt is hozzátette: egy másik hozzátartozó, egy idős férfi fájdalmában összetörte a szobában lévő egyik széket.

Források: (1,2,3)