Hatgyerekes anyuka: Két napig alvás nélkül vártunk, hogy felférjünk egy vonatra

Emberi sorsok fonódnak össze Budapesten a Keleti és Nyugati pályaudvaron. Idegenek nyújtanak segítséget idegeneknek. Név nélkül, csak jó szívből - írja a Bors a Metropol cikkét szemlézve.

A Metropol a Keleti és Nyugati pályaudvaron járt, ahol kiderült: a menekültek többsége konkrét úticéllal érkezik Budapestre. Sokan rokonhoz vagy barátokhoz mennek aludni, vagy már felvették azzal a nagykövetséggel a kapcsolatot, amelyik országba utaznának. Egyben mindenki biztos: ha véget ér a háború, haza mennek!

Pénz nélkül kellett menekülnie az ukrán családnak

Az egyik család Kárpátaljáról érkezett, de nincs pénzük tovább utazni.

Összesen 30 unokám van, de nem együtt utaztunk. Az egyik fiamhoz megyünk és a család többi részével Csehországban találkozunk – mesélte a Metropolnak a nagymama, akivel 4 unokája és egy családtagja utazott.

Idáig tudtunk utazni, de sajnos elfogyott a pénzünk, így most is várakozunk.

Egy magyar család a várócsarnokban találkozott össze a nagymamával és az unokáival. Ahogy a két budapesti hölgy megtudta, hogy inkább pénzre van szükségük, azonnal felajánlották a segítségüket. 27 ezer forintért vonatjegyet vettek nekik Csehországba, sőt még költőpénzzel is ellátták őket.

Forrás: Mate Krisztian / Bors

Timofij apja otthon harcol

Timofij, egy ukrán kisfiú elmesélte hogyan menekültek Ukrajnából Magyarországra.

Az apukám Odesszában maradt, ahol azért harcol, hogy megtarthassuk a házunkat és a hazánkat – mesélte a lapunknak, és elárulta, hogy már nem tudtak Ukrajnán belül máshová menni, számukra csak a menekülés maradt.

Nem tudtuk, hogy hova bújjunk és azért jöttünk ide. Ha már nem lesz háború, akkor visszamegyünk mi is – folytatta a kisfiú, aki ezután arról mesélt, hogy a nagymamája elkíséri a vonatúton. Timofij azt füllenti, hogy New Yorkba mennek, de ez csak az ő gyermeki fantáziájának a szüleménye. A családjával valójában Münchenbe tartanak.

Hatgyerekes anyuka: Két napig alvás nélkül vártunk, hogy felférjünk egy vonatra

Kárpátaljáról indultunk, nehéz volt az út. Elsőként Csapon vártunk sokat, hatalmas tolongás volt, nyomakodás, mindenki fel akart jutni az induló vonatokra. Itt két napig alvás nélkül vártuk, hogy tovább indulhassunk Magyarországra. Az állomáson a gyerekek le tudtak ülni, mi álltunk, így próbáltunk meg pihenni kicsit éjszaka.

A vonatra is nehezen tudtunk feljutni, szerencsénk volt, hogy a kisgyermekeseket még úgy ahogy előre engedték. Nehéz lehet kijutni Ukrajnából azoknak, akik nem gyerekkel menekülnek. A férfiaknak pedig szinte lehetetlen átkeveredniük magukat a határon – mesélte a Metropolnak Krisztina, aki elárulta, hogy az ő családjának a férfi tagjai hadköteles korúak, így ki sem engedik őket Ukrajnából.

Hála Istenek vannak élő rokonaink Győrben, hozzájuk sietünk most. Anyukám, apukám és a nagymamám otthon maradtak a nagyapámmal, együtt vigyáznak rá. Mi várjuk, hogy utánunk jöhessenek, de egyelőre csak a várakozás marad, mert nem tudni, hogy mi lesz – mondta el Krisztina.