Mindenki érzékeli, hogy valami megváltozott a világban. Az ukrajnai háború rendkívüli helyzetet teremtett az európai és a hazai élelmiszer-gazdaságban. A lakosság élelmiszerrel való ellátásához, a mezőgazdasági termeléshez, az állattartáshoz és az élelmiszer-előállításhoz szükséges feltételekre hogyan hat vagy hathat az orosz-ukrán háború?
A háború hatására sokkal inkább felértékelődik az agrár- és élelmiszeripar szerepe, mint korábban ezelőtt.
Régebben egyfajta háttérszolgáltatásként mindenki természetesnek vette, hogy mindig minden kapható és elérhető. Manapság viszont megfogalmazódik annak a réme, hogy egyrészt drágábban áll rendelkezésre élelmiszer, így mindenki megfontolja, hogy mit vásárol; másrészt felvetődhet az is, hogy lesz-e belőle elegendő.
Egészen új dimenziókat nyit meg, hogy félmillió menekült érkezett eddig Magyarországra, egy részük itt is marad, és az ő ellátásukról is gondoskodni kell, ráadásul
további százezrek érkezése várható, így itt már komoly felelősség van abban, hogy többek között megszervezzük a megfelelő ellátás biztonságát is.
Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az emberek többsége nem vidéken, hanem városokban él, így az önellátás képessége az egyes embernél messze nincs meg. Ennek okán kiemelt felelősséget jelent, hogy mindenki számára megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert biztosítsunk.
A magyar élelmiszer-termelés kapcsán már többször is bebizonyosodott, hogy erős, stabil ágazat, képes sikeresen venni az akadályokat. Éppen ezért a gazdák helytállásáért és szorgalmáért köszönettel tartozunk.
Ne feledjük, az elmúlt években a kormány milliárdokat fordított a magyar agrárium fejlesztésére, többek között ez is hozzájárul ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a biztonságos és folyamatos élelmiszer-ellátást hazánkban.
A kormány a benzinárstopppal és a rezsicsökkentéssel nem csak a családokat, hanem a magyar gazdákat és biztonságos élelmiszerellátást is védi.
Ha jól veszem ki a szavai közül, Magyarországon nincs gond, fel vagyunk készülve arra is, hogy a háború elől menekülőket is ellássuk élelmiszerrel.
Természetesen, és felértékelődik az a képességünk, hogy húsz millió embert tudunk ellátni minőségi élelmiszerrel. Amikor korábban azt mondtuk, hogy Magyarország nyersanyagban szegény, és nincs olyan stratégiai nyersanyaga, amivel világszinten labdába tudna rúgni, az most megváltozik, hiszen kiváló minőségű élelmiszerünk és ivóvizünk van. Ez egy olyan lehetőség, amely egyre inkább a világtérképre helyezi Magyarországot, felemeli hazánkat.
Kiemelt feladatunk a lakosság élelmiszerrel való ellátásának, a mezőgazdasági termeléshez, az állattartáshoz, illetve az élelmiszer-előállításhoz szükséges feltételek, valamint a termelést biztosító szolgáltatások zavartalan biztosítása, aminek minden nap eleget is teszünk.
A háborús helyzet azt is előidézte, hogy az állam felvásárolhatja a külföldre szánt gabonát, és az erről szóló rendelet már meg is jelent a Magyar Közlönyben. A rendelet a legfontosabb takarmány-alapanyagok kivitelét korlátozza. Miért volt szükség erre az intézkedésre?
A magyar emberek biztonsága az első, ezalatt az élelmiszerbiztonságot is értjük.
Kontrollra van szükség, hogy tudjuk, mennyi gabona van még az országban.
Tudjuk, hogy búzából 5 millió tonna terem, és ennek a felére szükségünk van itthon azért, hogy a megfelelő vetőmag és élelmiszer-ellátás megvalósuljon, valamint 2,5 millió tonnát exportálunk külföldre.
Felelősségünk van abban, hogy az állattenyésztés számára elegendő gabona, az élelmiszeripar számára pedig megfelelő mennyiségű liszt álljon rendelkezésre. Mindaddig a szintig teljes mértékben megengedjük a gabonakivitelt, ameddig nem veszélyezteti a hazai ellátást.
Egyet viszont meg kell érteni: a piacon a háború hírére pánik alakult ki. Nem szeretnénk mást, csak lenyugtatni a piacot, és elérni, hogy ne pánik hatására döntsenek, mert akkor előállhat az a helyzet, hogy akár aranyáron is, de nem lesz elegendő élelmiszer.
Nem szeretnénk, hogy azok az importőrök, akik eddig Ukrajnában vásárolták meg az árut, de most a háború hatása miatt nem tudják ezt megtenni, azok Magyarországról sebtében minden stratégiai készletünket elvigyék. A legfontosabb most az, hogy kézben tartsuk a folyamatot, és tudjuk, mennyi ment ki eddig, és mennyi van még itthon.
Ha úgy ítéljük meg, hogy a készletet védeni kell, az állam természetesen élni fog elővásárlási jogával. Egyetlen egy termelőt sem károsítunk meg így, hiszen annyiért fogja az állam megvásárolni a gabonát, mint amennyi az adott szerződésben szerepel.
A célunk, hogy megvédjük a magyar emberek mindennapi életét.
A baloldal felelőtlen kijelentésivel a békét és a biztonságot, agrárpolitikájával pedig a magyar emberek élelmiszerbiztonságát is veszélyezteti.
És az embereknek ez egyfajta biztonságérzetet is nyújt.
Azt gondolom igen, mert egy felelős kormánynak hoznia kell ilyen intézkedéseket, ugyanis nemcsak a máért, hanem a holnapért is felelősséggel tartozunk.
Mire kell készülnie a magyar gazdáknak, a magyar élelmiszeripari ágazatnak: lehet-e áremelkedés, felléphetnek-e ellátási gondok a háború következményeként?
Az emberek azt érzékelik, hogy változások vannak, de
Magyarországon van elegendő élelmiszer, több mint 20 millió ember ellátására vagyunk képesek, ez tehát nem okozhat problémát.
Az ukrajnai háború a világpiacon okoz problémát, hiszen mind a gabonatermésben, mind az olajos magvak termésében akkora volumen, amely hatással van a tőzsdére.
Ha nem tudnak vetni, az a világban mindenütt hatással lesz az élelmiszerárakra.
A humanitárius felajánlásokból a gazdatársadalom is kiveszi a részét, és igyekeznek mérsékelni a humanitárius válsághelyzetet. Az Agrárminisztérium hogyan tudja támogatni ezt a folyamatot?
Végtelenül jó érzés azt látni, hogy azok az emberek, akik mindennapi tevékenységük során az elemi erőkkel küzdenek kint a természetben, értik azt, hogy a rászorultakon, a nehézségeket elszenvedőkön mennyire kell segíteni. Megható érzés, hogy a Magyarok Kenyere jótékonysági program azonnal megindította a lisztszállítmányokat a határra, önkéntesen adományoznak a gazdák, és a minisztérium is elindított egy adománygyűjtést, tehát mi is példát mutatunk.
Mi vetőmagot szeretnénk szállítani kárpátaljai gazdák számára, mert mi is a gazdákhoz tartozunk.
Egy vagyunk a magyar gazdák közül, igaz, hogy nekünk most az a dolgunk, hogyan tudunk a gazdákkal együtt olyan jogszabályokat, rendeleteket alkotni, amelyek segítenek.
Ha már szóba kerültek a gazdák: miért számít most különösen az ország aranytartalékának a magyar vidék?
Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra: két éve tört ki a koronavírus-járvány, ágazatok álltak le, home officeba vonultak, de egy ágazat nem állhatott le, és ez az agrár- és élelmiszeripar.
A magyar gazdáknak minden nap fel kellett kelni megetetni a jószágokat, hogy legyen az asztalunkon mit enni.
Minden nap tenni kellett a dolgukat, akár a húsiparban, akár a tejiparban, vetési időben pedig vetni kellett. Az élelmiszeripar, az ellátás biztonsága került homloktérbe, ugyanis bizonyos ágazatok leállhattak, de
az emberek rájöttek, hogy attól, hogy otthon vannak, minden nap enni és inni kell, és ezt valakinek biztosítani kell. Az a hősies helytállás, hogy a gazdák tették akkor a dolgukat, az emelte gyakorlatilag stratégiai ágazattá a magyar agrár- és élelmiszeripart.
Ennek köszönhető a magyar kormány azon történelmi léptékű döntése, miszerint
a kormány 17,5 százalékról 80 százalékra emelte az agrártámogatások nemzeti kiegészítésének mértékét, azaz megháromszorozta a vidékfejlesztési forrásokat.
Ez mind-mind olyan lehetőség, amellyel természetesen a gazdák is élni tudnak. Ezek a nagyon fontos lépések, mert azt látjuk, hogy míg korábban más nyersanyagok voltak meghatározóak a világpiacon, ma mennyi mindenről hajlandók vagyunk lemondani. Viszont amíg ember lesz a Földön, addig enni és inni mindig kell.
Orbán Viktor miniszterelnök fontosnak nevezte a gazdafórumon, hogy erősíteni kell a vidék népességmegtartó erejét. Ön szerint erre miért van szükség, és miért jó a vidéki életforma?
A vidéki megmaradás azért végtelenül fontos dolog, mert ahhoz, hogy az a környezet művelt állapotban legyen, dolgos kezekre van szükség. Az élelmiszer-termeléshez vidéki élet kell, és a vidékfejlesztési forrásokra pedig azért van szükség, hogy ma az új generáció is szívesen válassza a vidéki életet.
Érzékelniük kell, hogy nincsenek hátrányos helyzetben, nem egy lemaradt, maradi térségben élnek, hanem minőségi életet jelent, ha valaki vidéken él.
Ezért vannak az infrastrukturális fejlesztések, ezért lehet minden támogatást megkapni és megszerezni a vidéki léthez, amely hosszútávon nagymértékben növelni fogja a GDP-t. Mivel az agrár- és élelmiszeripar nem állhat le, az abban dolgozó emberek tiszteletet érdemelnek.
Ők állnak helyt azokért, akik az önellátást nem képesek megteremteni saját maguk számára. Ezeknek az embereknek a megélhetését, és életszínvonalát is olyan szinten kell biztosítani, hogy megérje számukra ezt csinálni.
Hálásak lehetünk nekik, megbecsülést érdemelnek, mert nekik köszönhető, hogy van magyar élelmiszer az asztalokon.
Hogyan lehet a fiatalok számára vonzóbbá tenni a vidéki életformát?
Az egyik szempont az, hogy érje meg vidéken dolgozni. A családi gazdaságok adózásáról szóló törvény pontosan ezt segíti elő, hiszen 20 millió forintos árbevétel után 150 ezer forint megfizetésével mind az egészségbiztosítás, a személyi-jövedelemadó és a nyugdíj is rendezve van. Azért, hogy ez életszerű legyen, egy családon belül négy őstermelő alkothat egy őstermelői családi gazdaságot, tehát 80 millió forint esetén 600 ezer forint megfizetésével el lehet rendezni mindent. Ez szerintem gazdaságilag egy versenyképes ajánlat a fiatalok számára. A következő ilyen, hogy a generációváltást segíteni tudjuk, azért, hogy a fiatalok megmaradjanak: a családi gazdaságok átadásáról szóló törvény, amely lehetővé teszi, hogy biztonsággal meg tudják őrizni, örökölni apáik gazdaságát, és azt tovább tudják fejleszteni.
A megháromszorozott vidékfejlesztési forrás pont azt teszi lehetővé, hogy azok a sztereotípiák, amelyek a mezőgazdaságban élnek – úgy, mint a sáros gumicsizma, a vasvilla, a pornyelés a traktoron, és még lehetne sorolni –, megszűnjenek.
Vannak már precíziós gépek, automatizáció, robotizáció, technológiai fejlesztések, amelyek ezekből a forrásokból megvalósíthatóak. Ezekkel elérhető, hogy trendi legyen az agrárium és megbecsülés övezze a gazdákat.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK!