Volt olyan siker az elmúlt 12 évből, amelyet kiemelne?
Volt négy olyan nagy törvényünk az elmúlt időszakból, amelyekre végtelenül büszkék lehetünk, és amelyek agrártörténeti jelentőséggel is bírnak. Az első ilyen a közös osztatlan tulajdon felszámolása.
Ez a magyar mezőgazdaság gúzsba kötésének állapotát szabadította fel, amely előremutató lépés volt, és egy harminc éves átkot tört meg.
A második az öntözéses gazdálkodásról szól, miszerint
kimondtuk, hogy az öntözés közérdek. Ez egy olyan szemléletváltás az agráriumban, egy olyan válasz az éghajlatváltozásra és a termelés biztonságára, valamint a gazdák versenyképességének javítására, amely nemcsak a gazdák életét, hanem mindannyiunk életét befolyásolja.
Az új csatorna nyomvonalak, az új tározótavak építése, azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyek az öntözésben vannak, valamint az a termelésbiztonság, amit az öntözés kísér, rendkívül fontosak. A harmadik – amiről már beszéltünk is –, az őstermelők családi adózásáról szóló törvény, ami egy fantasztikus lehetőség. Ilyen sehol nincs a világon, de más ágazatban sem. A negyedik pedig az, hogy a generációváltás érdekében a családi gazdaságok átadásáról, az öröklésről szóló törvény a megfiatalodást szolgálja. Ha ezekhez hozzátesszük a megháromszorozott vidékfejlesztési forrásokat, akkor elmondható, hogy
az a szövetség, amely a magyar gazdák és a kormány között kialakult, nagyon eredményes szövetség. Olyan eredményeket hozott, amelyet előtte évtizedekig nem.
Mit hagytak hátra a 2010 előtti baloldali kormányok, és mi a helyzet most? Megállapítható egyfajta paradigmaváltás a 2010 előtti és a 2010 utáni világ között az agrárium területén?
A nemzeti kormánynak mindig a magyar gazdák voltak az elsők, és ők is rájöttek arra, hogy csak a saját kormányukra számíthatnak.
A 2010 előtti baloldali kormányoknál mindig a külföldi spekulánsok és a baloldali nagy vörösbárók érdekeinek kiszolgálása volt az első. Ez ma is ugyanígy van: a baloldal olyan milliárdos pénzéből kampányol, aki a magyar gazdákat károsítja meg.
Nagyon küzdelmes időszak van mögöttünk, sok konfliktust vállalt a kormány a magyar tulajdon megőrzéséért az elmúlt 12 év során.
2010-ben azzal szembesültünk, hogy gyakorlatilag a fél Dunántúl idegen kézben volt, zsebszerződések uralták az egész nyugat-magyarországi területeket. Nagyon komolyan fel kellett lépni ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a magyar földeket a külföldieknek való kiárusítástól.
Nemzetstratégiailag óriási a jelentősége a Földet a gazdáknak! programnak, hiszen itt a magyar gazdák földtulajdonhoz tudtak jutni, meg tudták erősíteni gazdaságaikat, és biztonságba tudtuk helyezni a magyar termőföldet.
Egyre inkább kincset érő tulajdonság az, hogy magyar kézben legyenek a földjeink.
Akié a föld, azé az ország – nem véletlenül tartja a mondás.
Nagyon komoly küzdelem volt helyrehozni, amit a baloldal tönkretett. Az, hogy a baloldal gátlástalanul megengedte és előkészítette, hogy külföldiek kezébe kerülhessen a magyar föld, történelmi bűn.
Emiatt természetesen támadnak minket Brüsszelből, de az, hogy meg tudtuk törni ezt a folyamatot, azt az üzenetet el tudtuk küldeni az európai gazdák felé, hogy a magyar föld a magyar gazdákat illeti – nagyon hatásos volt –, hiszen vissza tudtuk szorítani őket. Azt a törvénytelen folyamatot, amely pedig a zsebszerződésekben csúcsosodott ki, fel tudtuk számolni.
Milyen most a viszony az Európai Unióval?
Egy nagyon fontos időszakban vagyunk, hiszen a Közös Agrárpolitika új, hétéves ciklusának folyamata kezdődött meg. Megszületett a kompromisszum, a stratégiai tervet Magyarország is elkészítette és benyújtotta, várjuk ennek elfogadását. Az Unió legrégebbi politikája a Közös Agrárpolitika.
Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és a legnagyobb baj, hogy nagyon lassan reagálnak. Itt van a válság az állattenyésztésben, a takarmánykérdésben, műtrágya-, energia- és menekültkérdésben, és egész egyszerűen késik a reakció. Nehezen reagálnak, taktikáznak, és nem hallják meg időben azokat a segélykérő hangokat, amelyeket a tagországok jeleznek.
Magyarország ebben vezető szerepet vállal, hiszen mind a V4-ek, mind a V4+8 országok - tehát a Balkán és a Baltikum országaival kiegészülve –, egy komoly erő. Mindannyian határozottan kérjük azt a segítséget, amely ezekben a kérdésekben szükségszerű.
Az, amit a sertéstenyésztőknek, az abrakfogyasztó állattartóknak át kell élni a megnövekedett takarmány- és energiaárak miatt, nagyon nehézzé teszi a termelési környezetet. Sürgős segítségre lenne szükség uniós szinten, ezt a segítséget várjuk most, küzdünk érte.
Ön szerint mi az április 3-i országgyűlési választás tétje? Ön korábban azt mondta, hogy „a mostani választási kampányban a lelkesedés fontos lesz, de a józan ész még fontosabb".
Ez így van, mert a normalitást kell megvédenünk. A nemzeti kormány és Fidesz-KDNP mindig magyar érdeket akar érvényesíteni szerte a világban, míg a baloldali liberálisok a külföldi érdekeknek akarnak megfelelni és érvényesíteni itthon.
Nem lehet kiárusítani a saját hazánk érdekeit pillanatnyi előnyökért.
Ha a baloldal újra a kormányrúd mögé kerülne, ismét életbe lépnének a zsebszerződések, óriási veszélyeknek lenne kitéve a magyar agrárium is.
Brüsszelnek nem tetszik, hogy a stratégiai beruházásokat nemzeti kézben tartjuk, ugyanakkor
stratégiai érdek, hogy megvédjük a magyar földet.
A tét az, hogy hagyományaink, kultúránk és hitünk, ami itt, ezen a magyar rögön alakult ki; az, hogy ezeréves múltunk meg tud-e maradni, vagy egy gyökeresen megváltozott kulturális-társadalmi közegben kell élnünk mindennapjainkat. Tét az is, hogy meg tudjuk-e óvni a családjainkat, gyermekeinket. Ha van tétje a választásnak, akkor az a megmaradás, a béke, a biztonság és gyermekeink, unokáink jövője.
Mit tapasztal a kampányban?
Bárhová megyünk, mindenhol óriási érdeklődés van, az emberek szeretnének együtt lenni, közösen gondolkodni.
Érzik, hogy veszély van, és érzik, hogy az a döntés, amelyet most kell meghozniuk, egész Magyarország jövőjére kihat.
Olyan változásokat tud hozni egy rossz döntés, amit nem tudunk kijavítani.
Intő jel, hogy kiváló gazdasági teljesítmény mellett is 12 évre volt szükség ahhoz, hogy vissza lehessen fordítani a baloldal 2010 előtti rombolását.
Gondoljunk bele abba, ha a baloldal belesodorná a háborúba az országot, ha lebontanák a kerítést, kontrollálatlanul migránsok ezrei, százezrei érkeznének az országba; a gyerekeinkre rászabadítanák az LMBTQ-propagandát, hogyan lehetne ezeket visszafordítani? Ez komoly veszély.
Óriási a felelősségünk, mert vannak dolgok, amiben ha most hibázunk, már nem lehet helyrehozni.
Miniszterként a saját hazámat, a magyar embereket szolgálnom, és ezért minden próbatételt, minden nyomást bírni kell. Ez a legszentebb szolgálat: a magyar hazámat, a saját népemet szolgálni.