Hétfő óta az Ukrajnából érkező menekültek már nem a Nyugati vagy a Keleti pályaudvaron szállnak le a vonatról, hanem Kőbányánál, ahonnan a katasztrófavédelem szakemberei viszik tovább őket a BOK Sportcsarnokba buszokkal. A csarnokban hatalmas tér van, ahol több szektort is kialakítottak korlátokkal.
Van a gyerekeknek játszósarok, pihenő, étkező, információs pult, ahol többek között szállás lehetőségekkel és ingyenes fuvarozással is segíteni tudnak az embereknek.
Ezen felül várakozók is vannak kialakítva, ezeknél feliratok jelzik, hogy honnan, melyik pályaudvarra, vagy éppen a repülőtérre indulnak a buszok. A csarnokban vonatjegyeket is lehet venni, valamint több telekommunikációs cég is jelen van, ha esetleg valakinek problémája van a telefonszolgáltatással.
A karitatív szervezetek egymást váltva dolgoznak a csarnokban.
Egy hosszú pultnál kérhetnek tőlük különböző termékeket, élelmiszereket a menekültek.
Kérhetnek többek között tisztálkodási szereket, pelenkát, kávét, vizet, szendvicseket, péksüteményeket, müzlit, és levest is.
Továbbra is sok önkéntes segít az embereknek, valamint
rengeteg tolmács van a csarnokban, akik már a megérkezésükkor felveszik a kapcsolatot a menekültekkel, hogy kinek mire van szüksége, hova szeretne eljutni.
A sportcsarnok egyik vége paravánnal van leválasztva, a mögötte lévő hely pedig tele van rakva mobilágyakkal, ha valaki esetleg pihenni szeretne, vagy napokig nem tud tovább menni sehova.
Többen is magukkal hozták a háziállatukat is, ők sem maradnak segítség nélkül. Külön stand van felállítva, ahol a kutyáknak, macskáknak biztosítanak élelmet, vizet, de akár pórázt vagy nyakörvet is, ha arra lenne szükségük.
Érkezésünkkor is már nagyon sokat voltak a csarnokban, és ahogy telt az idő egyre több busz hozott újabb menekülteket, többségében nőket és gyerekeket.
Utóbbiak jól érezték magukat játszósarokban, láthatóan ők még nem igazán értik meg, hogy miért is kellett elhagyniuk az otthonaikat.
Nem úgy egy kárpátaljai asszony, akinek azonnal könnyek gyűltek a szemébe, amikor a családjáról kérdeztük.
Pár napja érkeztem meg, de a családom többi tagja még Ukrajnában van. A fiam és a vejem is a fronton harcol, bele sem merek gondolni abba, hogy valami bajuk esik
- mondta az asszony a könnyeivel küszködve. Legutolsó információi szerint mindketten életben vannak. A lánya és három unokája sem jött vele Magyarországra.
Azt mondta a lányom és fiam felesége is, hogy nem akarják otthagyni a férjeiket, nagyon féltik őket. Kértem őket, hogy legalább a gyerekeket hadd hozzam magammal, de nem mentek bele
– mondta, majd több képet is mutatott a családjáról. Elmondása szerint, ha vége lesz a háborúnak, akkor sem biztos, hogy vissza akar majd menni Ukrajnába.
„Nagyon tetszik, ahogy itt az emberek viselkednek velem, nagyon sokat segítenek. Sikerült ingyenes szállást találniuk nekem, most azt várom, hogy jöjjenek értem. Nagyon szeretnék dolgozni is, remélem sikerül munkát találnom.
Ukrajnában mindig van valami baj, nem biztos hogy vissza akarok oda menni. A családomat természetesen látogatnám"
– mondta az asszony.
Egy másik, beregszászi asszony az Origónak elmondta, hogy az ő családjában is az összes férfit besorozták, most a lányaival, és több unokájával várakozik a csarnokban.
"Van egy 15 éves fiú unokám, még őt is elvitték a háborúba, pedig még nagyon fiatal"
– mondta szomorúan az asszony, aki még csak telefonon sem tudja tartani a kapcsolatot az otthon maradt szeretteivel, mert nincsen telefonja. Nem tudja, hogy életben vannak-e.
Ők úgy döntöttek, hogy hazamennek, amilyen gyorsan csak lehet, mert a nők nagyon aggódnak a férjeikért, ahogy az asszony is.
Sajnos egyelőre nincs lehetőségünk vonattal hazajutni, de minél hamarabb szeretnénk. Ha jól tudom, ott még nincsen nagy baj
– tette hozzá az asszony, majd beültek abba a szektorba, ahonnan a Keleti pályaudvarra lehet eljutni.
Az étkező részen két nő ült egymás mellett a padon, majd sírva elmondták az Origónak, hogy több rokonuk is a fronton harcol.
"Dnyipróból menekültünk el, ott nagyon rossz a helyzet, az oroszok sok épületet lebombáztak. Nagyon féltjük a szeretteinket, akik még ott maradtak, vagy a fronton harcolnak.
Nagyon bízunk benne, hogy mihamarabb vége lesz a háborúnak és hazamehetünk"
– mondta a nő, majd elakadt a szava a sírástól.
Közben egy másik nő, a két kisfiával együtt éppen szendvicseket és vizet pakolt be egy dobozba. Volt vele egy másik nő is, aki az Origónak elmondta, hogy Budaörsön lakik, és holnapig befogadja az anyát és a két fiát. Tőle, valamint a tolmácsolásának köszönhetően megtudtuk, hogy az anya Odessza közeléből érkezett a gyerekeivel.
A férje mérnökként dolgozik, és nagyon nem szeretne harcolni, de az országból már nem tud kijutni. Jelenleg Nyugat-Ukrajnában van, és ameddig csak lehet elkerüli, hogy elvigyék a frontra, de az anya szerint ez csak idő kérdése
– tolmácsolta a nő. Ezek után arról mutatott felvételeket az anya, hogy a házuk melletti épületet lebombázták. A köztük lévő kerítés is kidőlt, és az udvaruk tele volt üvegszilánkkal. Ezen felül mutatott több romos házat is a településről, amit lebombáztak.
Ma nálam alszanak, holnap pedig korán reggel indulnak Dél-Spanyolországba, az egyik rokonukhoz"
– mondta a nő. A család vonattal fog menni, így az út három napig fog tartani. Sajnos repülőjegyet már nem kaptak. Az anya bevallása szerint még nem tudja pontosan, mi lesz a háború után, de a most szétszakadt családjukat újra egyesíteni akarják.