Április 3-án a magyar választók szinte rekordmagas részvételi arány mellett egymást követően immár negyedszer szavaztak kétharmados többséget a magyar Országgyűlésben Orbán Viktor miniszterelnöknek és a kormányzó Fidesz-KDNP koalíciónak. Yasmeen Serhan a magyarországi választások lehetséges következményeit értékelve cikkében egy elemzőt idézett, aki „kleptokráciának" nevezte Orbán Viktor miniszterelnök kormányzását, azt állítva, hogy „fenyegetést jelentünk az európai demokráciára".
Éppen ellenkezőleg.
Kritikusaink a nemzetközi fősodratú médiában keményen dolgoztak azon, hogy aláássák a választások hitelességét. Állításaik viszont alaptalannak bizonyultak.
Választási megfigyelők és szakértői csoportok is megerősítették, hogy a magyarországi parlamenti választások szabadok és tisztességesek voltak. Még az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is – amelynek megfigyelő misszióját számos kritika érte a küldöttek és hírforrásaik nyilvánvaló elfogultsága miatt – elismerte, hogy rendszerünk „megfelelő alapot biztosít a demokratikus választások lebonyolításához".
És nem voltak egyedül. Az Ordo Iuris, egy lengyel jogi kutatócsoport úgy találta, „a parlamenti választások minden nemzetközi szabványnak megfeleltek"; T. Russell Nobile, az amerikai Judicial Watch magyarországi megfigyelő missziójának képviselője pedig kijelentette, hogy a választások
simán és hatékonyan zajlottak, talán még hatékonyabban is, mint egyes amerikai államokban.
Meglehet, hogy az EBESZ rossz helyen kereste a választási szabálytalanságokat. Szinte szó nélkül hagyták ugyanis a Márki-Zay Péter kampányában érintett mintegy egymillió választópolgár személyes adataival való állítólagos súlyos visszaélést és a vitatott kampányfinanszírozás ügyét.
Van azonban egy sokkal sürgetőbb kérdés: az újságírók miért uszítanak még mindig ilyen eltökélten Orbán Viktor ellen most, mikor rendkívüli fontossággal bír az egység, hiszen éppen háború dúl az EU keleti határain és Európa súlyos gazdasági válság elé néz?
Nemzetközi kritikusainkkal ellentétben a magyar választók többsége – több mint 54 százaléka – világosan megértette, hogy a jelenlegi regionális és globális helyzetben nem hozzá nem értő, tapasztalatlan vezetőkre van szükség.
A választások napján a magyar választópolgárok azért mentek el ilyen nagy számban – közel 70 százalékban – szavazni, hogy napjaink kaotikus nemzetközi politikai környezetében támogatásukról biztosítsák Orbán Viktor miniszterelnököt és kormányát.
Ellentétben azzal, amit az olvasók hihetnek, amennyiben Yasmeen Serhanhoz hasonlóan kizárólag a Soros által finanszírozott civil szervezetek képviselőire és a baloldali-liberális mantrára hallgatnának, a magyar választók nem hülyék.
A választók két okból szavaztak az Orbán Viktor által vezetett szövetségre: először is, a kormány sikereinek hosszú sora miatt, beleértve a munkahelyteremtést, az adócsökkentéseket, a családtámogatási intézkedéseket és a béremeléseket.
Az elmúlt 12 év alapján a választók úgy ítélték meg, Orbán Viktor a legalkalmasabb jelölt arra, hogy kiálljon értük és megvédje Magyarország nemzeti érdekeit.
Másodszor, mert nem volt képes vonzó alternatívát kínálni az egyesült ellenzék, élén egy olyan miniszterelnök-jelölttel, aki kampánya során gyakorlatilag a magyar társadalom valamennyi csoportját megsértette.
Az április 3-i magyarországi parlamenti választások eredménye nem jelent veszélyt az európai demokráciára. Valójában éppen annak győzelmét mutatja.
Itt az ideje, hogy ezt végre megértsék az európai újságírók és döntéshozók is.