Egy 1942. július 1-i, ki nem adott közlemény található a nemzeti Könyv- és Dokumentumtár archívumában, amely így szól:
"A vönöcki vasút szerencsétlenségnek négy halálos áldozata van. Kiss Dezső evangélikus lelkész-főhadnagy, aki menyasszonya látogatására Sopronba igyekezett, vitéz Fűrész Ferenc légvédelmi tüzérőrmester, Jeney Jankó Sándorné egyetemi tanár özvegye és Szekeres Gáborné földmíves asszony. A szerencsétlenségnél nyolcvanan sebesültek meg kisebb-nagyobb mértékben. A súlyos sebesülteket részben a szombathelyi, részben pedig a celldömölki kórházba szállították. Megállapították, hogy a vasúti balesetet az okozta, hogy a Sopron felé haladó motoros fékje elromlott, a vezető nem tudta megállítani a motorost, amely beleszaladt a beálló vegyesvonatba. A vizsgálat folyik."
Hogy miért nem adták ki ezt a közleményt, nem lehet tudni.
Az viszont biztos, hogy ez a baleset volt 1942. június 30-án a GySEV legsúlyosabb balesete.
A kenyeri.blog.hu a baleset egyik áldozatának, Kiss Dezsőnek a személyes történet írta le. A fiatal evangélikus lelkész Celldömölkön járt az evangélikus gyülekezetben, onnan indult haza menyasszonyával Sopronba június 30-án este. Mindezt egy táviratban közölte édesanyjával, aki hazavárta.
A blog a Kemenesalja 1942. júliusi lapszámai, és Lovas Gyula, a GySEV üzemtörténésze által írt összeállítás alapján írt egy összefoglalót.
A vonat 1942. június 30-án, szerdán este 6 óra 10 perckor elindult Celldömölkről Sopron felé. A vasutasok megvizsgálták a szerelvényt indulás előtt, és természetesen fékpróbát is tartottak - viszont hallottak valami zajt.
A légsűrítő üresjárati szelepe erősen zörgött ugyan, de a fékek rendben működtek.
Mindenesetre a vonat vezetője lassabban indult ki az állomásról, és a biztonság kedvéért Eszterháza állomásra üzent, hogy kér egy segélygépet.
A személyvonat zsúfolásig tele volt.
Ugyanebben az időben Kenyeriből hívta a vasúti szolgálattevő a vönöcki állomást, és jelezte, hogy a 231. számú vegyesvonat áthaladt a kenyeri állomáson, és nemsokára Vönöckre érkezik. A menetrend szerint ennek a vonatnak este 6 óra 50 percre kellett volna Celldömölkre érkeznie.
A két vonatnak tehát Vönöckön kellett találkoznia.
Elsőként a Kenyeriből érkező vegyesvonatnak kellett megérkeznie a második vágányra. A Celldömölkről érkező szerelvénynek pedig pár perccel később a harmadik vágányra.
A személyvonat Celldömölköt elhagyva a második váltó után Vönöck irányába fordult. A vonat robogott, de a vasúti pályán Kemenesszentmártonnál egy lejtős szakasz következett.
A vonat vezetője fékezni kezdett, de újra furcsa zajt hallott. Hiába fékezett egymás után többször, a vonat nem lassult. A légfék teljesen hatástalan volt, a vonat pedig egyre csak gyorsult.
A vönöcki állomáshoz vezető egyenes szakaszra 62 km/h sebességgel fordult be.
A mozdonyvezető a távolba nézett, és egy gőzmozdony füstjét pillantotta meg.
A szemben érkező 231-es szerelvény is eközben a vönöcki állomás irányába fordult és fékezni kezdett. Ő is észrevette a szemben érkező személyvonatot, de ekkor még nem látta, hogy az fékezés nélkül robog. A vonat vezetője csak annyit jegyzett meg magában, hogy a Celldömölki vonat ezen a napon hamarabb ér a vönöcki állomásra. Aztán néhány pillanat múlva rádöbbent, hogy a vonat lassítás nélkül érkezik, egyre közelebb vannak egymáshoz, és már nincs esély arra, hogy a második vágányra érkezzen a vegyesvonat. Vészfékezni kezdett, és a vasúti átjáró előtt 50 méterre megállt.
Felpillantott a mozdonyvezető, és észrevette, hogy a szemben érkező vonatból a vezető kiugrik.
Azonnal tolatásba kezdett, de az ütközést már nem lehetett elkerülni.
A Celldömölkről érkező vonat átszáguldott a vönöcki állomáson, felszakította a kitérőbe állított váltókat és beleütközött a vegyesvonatba.
Óriási volt a robaj. Aztán néhány pillanatnyi csend következett. Később az utasok jajveszékelése törte meg a némaságot.
A személyvonat első kocsija teljesen megsemmisült, a második kocsi is súlyosan megrongálódott. A kocsik belső berendezése teljesen összetört.
A vönöcki állomás személyzete telefonon kért azonnali segítséget Celldömölkről. Perceken belül megérkeztek az orvosok és a mentők.
Nemcsak Celldömölkről, hanem Pápáról és Sopronból is indultak mentőautók.
Egyes források szerint 80, más visszaemlékezések szerint 112 utas sérült meg - mind a Celldömölkről érkező személyvonat utasai voltak. Körülbelül harmincan kisebb sérülésekkel elhagyták az állomást - ők nem szorultak kórházi kezelésre. A legtöbb sérült a celldömölki kórházba került, de kilenc embert a soproni, három-három utast pedig a kapuvári és a pápai kórházban ápoltak.
A celldömölki kórházban viszont nem fért el ennyi sérült, ezért 23 utast a leányiskola internátusában helyeztek el, ott ápolták őket.
A legtöbben csonttörést szenvedtek.
Egyes források szerint négy, mások szerint hat áldozata volt a balesetnek.
Kiss Dezső evangélikus tábori lelkész is meghalt. A menyasszonya, aki vele utazott, súlyos sérüléseket szenvedett.
Egy másik áldozat már éppen a leszálláshoz készült, amikor frontálisan ütközött a két vonat. Az asszonyt a celldömölki kórházba vitték, de már nem tudták megmenteni az életét.
A személyvonat vezetője - aki kiugrott a száguldó vonatból - kisebb zúzódásokat szenvedett. Azonnal letartóztatták.
Később négy év hat hónap - más források szerint két év - börtönre ítélték, és örökre eltiltották a vonatvezetéstől. Többször fellebbezett, de mindannyiszor elutasították a kérelmét.
A korabeli sajtó is beszámolt a balesetről, viszont több ellentmondást is fel lehet fedezni a cikkekben.
Volt, ahol azt írták, hogy nem is tartottak fékpróbát a celldömölki állomáson. Máshol azt lehetett olvasni, hogy a motorvonat és a mellékkocsik között nem voltak összekötve a fővezetékek, ezért nem tudott fékezni a vonat.
Ezek az információk persze mind találgatásokra, szemtanúk állításaira épültek, nem a hivatalos vizsgálat eredményére.
A hivatalos vizsgálati eredményt ugyanis az ügyészség abban az évben nem ismertette.
Úgy indokolták, hogy megvárják, amíg minden sérült meggyógyul, utána hozzák nyilvánosságra.
A kenyeri.blog.hu hozzáfért az 1942.10.26-i keltezésű leirathoz. Eszerint a
"Motorkocsi vezetője a fék rendellenes működése miatt segélygépet kért Eszterháza állomásra, majd csökkentett sebességgel útjára indult. Út közben azután kb. 58-62 km/h-ra gyorsult és ezzel a sebességgel ütközött bele a menekülő, már visszatolásban lévő vegyesvonat mozdonyába. A vizsgálat megállapítása szerint a motorkocsi légsűrítője romlott el, ám a rendelkezésre álló levegőkészlettel a szerelvény a fék gondos kezelése mellett biztonságban eljuthatott volna Eszterházáig."
Azt is leírták a dokumentumban, hogy a kézifékek jól működtek, de a vonat vezetője nem húzta be, és nem adott le vészsípjelzést se, hogy a kalauzt értesítse a vészhelyzetről. Ehelyett kiugrott a vonatból.
A vizsgálati eredmény leirata így folytatódott:
"A motor- és pótkocsi légtömlői össze voltak kapcsolva, a fékpróba rendben meg volt. Az elfogyasztott ital azonban a motorvezetőt akadályoztatta abban, hogy a jelenség következményeit, súlyosságát felmérje és megfelelően intézkedjen".
A hivatalos vizsgálat szerint tehát a vonat vezetője ivott az indulás előtt, és elfelejtette, hogy ha meghúzza a kéziféket, nagy eséllyel megállíthatta volna a szerelvényt.
Forrás:
https://kenyeri.blog.hu/2017/07/28/kenyeriek_egy_vasuti_balesetben
https://library.hungaricana.hu/hu/view/KinemadottKozlemenyek_1942_07_12/?query=V%C3%B6n%C3%B6ck%20baleset&pg=2&layout=s
Wikipedia
Kemenesalja 1942. júliusi lapszámai, Lovas Gyula, a GySEV üzemtörténész összeállítása a vönöcki balesetről, Horváth Ferenc: Hazai és külföldi vasúti balesetek (1846 - 1975),