Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A legnagyobb országos lapok a tragédia után egy órával már értesültek a szerencsétlenségről. A Népszava így írt erről: "Vasárnap a déli órákban, az országos szakszervezeti tanácskozáson kaptuk a megdöbbentő hírt: hatalmas robbanás történt a Dorogi Szénbányák lencsehegyi bányájában. Fél 3 tájban érkeztünk a helyszínre, de - érthetetlen módon - csupán 3 óra 20 perckor engedték be a sajtó, a rádió és a tévé, időközben megérkező munkatársait a bánya területére."
A lap megírta, mit látott a helyszínen. Úgy fogalmaztak: az üzemépület csarnokában sok bányász volt, köztük több lengyel. Két bányásszal beszéltek is, akik lent voltak a bányában a robbanáskor. A lapnak egyikük azt mondta:
nem hallottak robbanást, csak az óriási légnyomást érzékelték.
A bányász halkan beszélt, alig jött ki hang a torkán.
Hatalmas légnyomás volt, bevágott minket a pajzs mögé. Megütöttem a hátam, más bajom nincs
- mondta.
Ő csaknem háromszáz méterre volt a robbanástól a társával. A mentésről megrendülten nyilatkozott a másik megkérdezett bányász:
"Telefonon keresztül riasztottak, és gyorsan olyan füst lett, hogy vágni lehetett. Kibontottuk a mentőkészülékeket, csutorát a szájba, és egymás kezét fogva jöttünk kifelé.
A szerencsétlenség után azonnal riasztották az üzemi bányamentő rajokat. Hamar megérkeztek a dorogi, tatabányai és oroszlányi bányamentők, összesen öt csapat.
A bányában 167-en voltak a robbanás idejében - őket kellett kimenteni.
A mentés azonnal elkezdődött. A bányászoknál volt személyes életvédelmi készülék, ez segítette a menekülésüket, valamint az is, hogy korábban sokszor tartottak mentési gyakorlatokat, így a mélyben dolgozó bányászok többsége saját maga - társai segítségével - el tudta hagyni a járatokat.
A katasztrófával sújtott 52-es kamrafejtésbe - ahol mérgező gázok is keletkeztek - azonban csak a speciálisan felszerelt bányamentő egységek tudtak lemenni. Ők találták meg az áldozatokat, az utolsó holttestet este hét órára hozták a felszínre.
A bányához rengeteg mentőautó érkezett, és a győri, az esztergomi és több budapesti kórházba szállították a 28 sérültet.
Többségüknek különböző fokú égési sérülései voltak, illetve metán- és szénmonoxid mérgezést szenvedtek.
Az áldozatok többségével valójában nem maga a robbanás, hanem a szén-monoxid-mérgezés végzett. A robbanásban 9 magyar és két lengyel bányász halt meg. A legfiatalabb áldozat 31, a legidősebb 51 éves volt.
A bányarobbanás másnapján még arról számoltak be a lapok, hogy ismeretlen ok miatt történt a szerencsétlenség. Már akkor is szó volt ugyan arról, hogy technológiai robbanást hajtottak végre, de
nem tudták, hogy emiatt következett-e be a tragédia, vagy más ok vezetett a második robbanáshoz.
A Déli Hírlap december ötödikén - a tragédia másnapján - rövid hírben számolt be a szerencsétlenségről "Robbanás a lencsehegyi bányában" címmel. Ebben a cikkben már leírták, hogy valószínűleg emberi mulasztás okozta a tragédiát. Így fogalmaztak:
Még nem bizonyosodott be, hogy valóban sújtólégrobbanás történt-e. A szakértők azt is elképzelhetőnek tartják, hogy esetleg a szénpor robbant be. A detonáció azután történt, hogy a fejtésben technológiai robbantást hajtottak végre munka közben. A bányaüzem vezetője szerint ezt a robbantást a főmérnök engedélye nélkül végezték el, ami szigorúan tilos. A vizsgálat az ügyben folytatódik.
Két nappal a tragédia után a Dunántúli Napló a sérültek állapotáról érdeklődött a kórházakban. Azt írták:
A budapesti Honvéd-kórházban ápolt hét beteg közül négy állapota változatlanul súlyos, életveszélyes, három bányász égési sebei súlyosak. A Kun Béla utcai kórházban két sérült súlyos, életveszélyes állapotban van. Az esztergomi kórházból hétfőn hajnalban három bányászt a győri katonai kórházba szállítottak súlyos, életveszélyes égési sérüléseik miatt. Az esztergomi kórházban hét, a dorogi kórházban tizenkét bányászt kezelnek gázmérgezés miatt, valamennyiük állapota a körülményekhez képest kielégítő.
Az MTI azt közölte: égési sokk állapotában vannak a sérültek.
Ekkor még javában folytak a vizsgálatok a bányában. A levegő összetételét mérték - de az még nem volt megfelelő, így a délelőttös műszak nem kezdhette meg a termelést. A mentőrajok azt az utasítást adták, hogy amíg az egész bányát át nem szellőztetik, nem mehetnek le a bányászok.
Ekkorra - tehát a robbanás után két nappal - már megállapították az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség szakértői, hogy a bányászok a kamrafejtésben a felelős műszaki vezető engedélye nélkül végezték el a szabálytalan provokációs robbantást. Ennek az volt a célja, hogy elősegítsék a gyorsabb szénomlasztást.
A Nógrád Megyei Hírlap december 7-én azt írta: kiszellőztették a robbanás sújtotta 52-es számú kamrafejtést, ahol megkezdték a vizsgálatokat, és a tanúk kihallgatását.
Visszahallgatták az úgynevezett feketedobozt is, ahol hangszalagon rögzítettek minden olyan beszélgetés, ami a külszíni diszpécserközpont és a föld alatti munkahelyeken dolgozók között zajlott a bányaszerencsétlenség napján.
Az MTI-vel az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke azt közölte, hogy az orvosszakértői vizsgálat befejeződött. Korábban felvetődött, hogy ha a bányászoknál lett volna oxigénes menekülőkészülék, életben maradhattak volna. Az elnök ezt tagadta.
A magyar áldozatokat azokon a településeken temették el, ahol éltek. A szerencsétlenség két lengyel áldozatát Lubinban, bányász tiszteletadással, a magyar bányászok képviselőinek jelenlétében búcsúztatták december 10-én.
A vizsgálatok végül kiderítették, hogy túlfeszített munka zajlott a bányában azokban a napokban.
Az 52-es számú kamrában a szokottnál is gyorsabban akartak haladni a termeléssel, hogy a tervet teljesítsék, ugyanis decemberben 50 ezer tonna jó minőségű szenet kellett felszínre hozniuk.
A vezető vájár és a főaknász úgy gondolta, hogy gyorsabban halad a termelés, ha a szenet omlasztják, amihez el kell végezni a provokációs robbantást. Erről azonban sem a vezető vájár, sem a főaknász nem tájékoztatta a bánya vezető mérnökét.
A munkát irányító diszpécser ugyan tudott a műveletről, de ő sem szólt a főmérnöknek, és meg sem tiltotta, hogy elvégezzék a provokációs robbantást.
A robbantómester összeállította a szükséges berendezéseket, majd negyed 12-kor robbantottak. Arra azonban nem számítottak, hogy a detonációt egy hatalmas erejű szénporrobbanás követi. Olyan óriási volt az ereje, hogy a szénporrobbanás helyszínétől 800 méterre lévő bányászokat is a földre lökte.
A második robbanás 200 méteres körzetében a bányászok megégtek.
A tűz miatt szén-monoxid szabadult fel, a robbanás tönkretette a járatok világítását és a bánya telefonhálózatát is. A járatok pillanatok alatt megteltek füsttel, így a menekülő bányászok lényegében semmit sem láttak.
A robbanás miatt senkit nem vontak végül felelősségre, ugyanis a balesetet előidéző bányászok egyike sem élte túl a katasztrófát. Ellenük eljárás így nem is indulhatott.
Az erőltetett, betarthatatlan tervet kitaláló kommunista vezetők ellen pedig nem is indult eljárás.
Forrás:
Népszava: https://nepszava.hu/1041463_tragikus-banyaszerencsetlenseg-lencsehegyen
Déli Hírlap: https://library.hungaricana.hu/hu/view/DeliHirlap_1988_12/?query=lencsehegyi%20b%C3%A1nya%20robban%C3%A1s&pg=25&layout=s
Dunántúli Napló: https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1988_12/?query=lencsehegyi%20b%C3%A1nya%20robban%C3%A1s&pg=52&layout=s
Nógrád Megyei Hírlap: https://library.hungaricana.hu/hu/view/NogradMegyeiHirlap_1988_12/?query=lencsehegyi%20b%C3%A1nya%20robban%C3%A1s&pg=41&layout=s
kesztolc.hu: https://kesztolc.hu/szoveges-oldal-351
Wikipedia
