Márki-Zay Péter egyre szánalmasabb helyzetben

Budapest, 2019. december 9. Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere a Transparency International Magyarország konferenciáján egy VI. kerületi étteremben 2019. december 9-én. MTI/Mohai Balázs

Nemcsak országosan szerepelt le, de még a saját politikai közösségében is számkivetett lett, akinek támogatói köre már a kampány alatt is megcsappant, azóta pedig sorra jelentik be korábbi szövetségesei, hogy a jövőben már nem vállalnának vele politikai közösséget – mondta el az Origónak adott interjúban a Nézőpont Intézet elemzője, Talabér Krisztián. Az elemző szerint Márki-Zay Péter csupán egy eszköz volt, akit amilyen gyorsan felemeltek, olyan hamar félre is tesznek. Azt is hozzátette, hogy a baloldal már 2006 óta program-, identitás- és vezetőválságban szenved. Választásról választásra levonják azt a következtetést, hogy meg kell újulniuk, de valódi kísérletet erre sosem láthattunk tőlük, elég csak megnézni a politikai garnitúrájukat. Talabér Krisztián úgy látja, hogy a 2024-es európai parlamenti választás vízválasztó lesz, ugyanis külön indulás esetén világosan ki fog derülni, hogy melyek azok a pártok a baloldali térfélen, amelyekre valódi választói igény van és nem csupán költségvetési pártok.

A baloldali pártok háborúznak a kampánypénzért, és ez láthatóan csak tovább fokozódik. Miért a választások után derült fény ezen belső ellentétekre és viszályokra?

A baloldal a választásokig kényszerházasságot kötött, amelyet csak a hatalom megszerzésének a vágya tartott életben a választások napjáig. Érthető módon a választók április 3-án nemet mondtak erre a mesterkélt koalícióra. Ezt követően az összefogásnak hívott politikai kényszerházasság széthullott, a harc pedig megindult a még megmaradt erőforrásokért. Ennek a belső harcnak a része az egymásra mutogatás a kampánypénzek esetében.

Márki-Zay Péter egyre inkább nevetségessé válik, láthatóan félre akarják őt állítani. Ön szerint mi az oka annak, hogy a baloldali összefogás idáig jutott?

Teljesen nyilvánvaló, hogy hamis az a narratíva, amit a baloldal az elmúlt négy évben állított, miszerint kormányváltó hangulat van. Az igazság valójában az, hogy már évek óta ellenzékváltó hangulat van.

A baloldali szavazók egy jelentős része nem tud közösséget vállalni az eddig megszokott baloldali politikai elittel.

Márki-Zay Pétert magára hagyták egykori szövetségesei Forrás: MTI/Illyés Tibor

Ezt az ellenzékváltó hangulatot Márki-Zay Péter az előválasztás során sikeresen lovagolta meg, azonban hiányoztak belőle azok a politikai képességek, amik hosszú távon sikeressé tudnák őt tenni.

Nemcsak országosan szerepelt le, de még a saját politikai közösségében is számkivetett lett, akinek támogatói köre már a kampány alatt is megcsappant, azóta pedig sorra jelentik be korábbi szövetségesei, hogy a jövőben már nem vállalnának vele politikai közösséget.

Úgy tűnik, Márki-Zay Péter csupán egy eszköz volt, akit amilyen gyorsan felemeltek, olyan hamar félre is tesznek.

Kész Zoltán és Márki-Zay Péter korábban jó kapcsolatot ápoltak. Kész most viszont a nyilvánosság előtt támadja egykori barátját, hogy számoljon el a kampánypénzekkel

A baloldal volt miniszterelnök-jelöltje sajnálja, hogy nem sikerült leváltani az ellenzéket. Márki-Zay Péter hozzátette a Narratíva című podcastműsorban azt is, hogy most is látszik, hogy az ellenzék azon dolgozik, hogy szétverje az ellenzéket. Ön szerint miért érdekes, hogy így kitálal?

Nem Márki-Zay Péter felelős elsősorban az ellenzék kudarcáért, de miniszterelnök-jelöltként nem elhanyagolható a szerepe. Személye inkább elbizonytalanította, semmint meggyőzte a választókat. A baloldali összefogás történelmi vereségéért azonban egyik párt sem vállalja a felelősséget, ehelyett

politikai sárdobálás kezdődött az ellenzéki oldalon.

A kampány során is sokszor felhívtuk rá a figyelmet, hogy Márki-Zay Péter mögött nincs meg a szükséges politikai hátország, sem létező párt, sem egységes holdudvar, sem feddhetetlen anyagi háttér, ezért mindig is ő volt a legkiszolgáltatottabb alkalmi szövetségesei felelősséghárításának.

A végén mindig Gyurcsány Ferenc nevet Forrás: Facebook

A politikusból elsősorban a sértettség szól, a védjegyévé vált magabiztosság és nagyotmondási hajlam pedig még a csúfos kudarc után sem hagyott alább.

Márki-Zay leszögezte, hogy ugyan nem tudják még pontosan, mekkora összeg maradt meg, de a fennmaradó részt nem áll módjukban visszafizetni sem az adományozóknak, sem pedig a pártoknak nem juttat belőle. Ez előidézhet igazi belháborút a baloldalon belül?

A baloldalon már a választás óta igazi belháború dúl, a kampánypénzekért való csatározás csak ráadás, ami tovább fogja mélyíteni a már meglévő szakadékokat.

Ennél azonban sokkal fontosabb a belháborúnak azon aspektusa, ami az irányításról szól. A Nézőpont Intézet pártpreferencia-kutatásai a választás óta azt mutatják, hogy

a hatpárti összefogásból mindössze két olyan párt van, aki egyedül is képes lenne átlépni a parlamenti küszöböt: a Demokratikus Koalíció és a Momentum.

Gyurcsány Ferenc most a Momentumban látja a legnagyobb szövetségest Forrás: Facebook

Ez azt jelenti, hogy elsősorban két olyan politikai formáció van a baloldalon, akik valóban versenyben vannak a vezető szerepért. A Gyurcsány Ferenc vezette párt előnyben van e tekintetben: nemcsak a legnépesebb ellenzéki frakcióval rendelkezik, de az LMP csak a DK jóindulatából alapíthatott frakciót, ami egy függőségi viszonyt alakított ki. A Jobbik tizedik mandátumához szintén a DK hozzájárulása kellett, ami szintén rámutat a két párt közötti alá-fölérendeltségre. Ezenfelül az MSZP esetében korábban is láthattunk már arra példát, hogy szocialista politikusok egyik napról a másikra átléptek a DK-ba. Ezek alapján Gyurcsány Ferencnek minden képessége megvan ahhoz, hogy irányítása alatt tartsa a baloldali térfelet.

Kezd divatba jönni a baloldalon egymás elárulása és nyilvánosság előtti támadása. Hová tart a baloldal?

A baloldal már 2006 óta program-, identitás- és vezetőválságban szenved.

Választásról választásra levonják azt a következtetést, hogy meg kell újulniuk, de valódi kísérletet erre sosem láthattunk tőlük, elég csak megnézni a politikai garnitúrájukat: gyakorlatilag évtizedek óta ugyanazokat a szereplőket láthatjuk a baloldali politikai elitben. Pártok tekintetében széttöredezettek, választóik irányukba bizalmatlanok, és semmi jel nem mutat arra, hogy ezt rövid vagy középtávon képesek lennének megváltoztatni.

Úgy vélem, hogy a 2024-es európai parlamenti választás vízválasztó e tekintetben, ugyanis külön indulás esetén ki fog derülni világosan, hogy melyek azok a pártok a baloldali térfélen, amelyekre valódi választói igény van és nem csupán költségvetési pártok.

A 2026-os stratégiájukat pedig a 2024-es eredmények függvényében fogják meghatározni.