Így jósolta meg Orbán Viktor 2018-ban az orosz-ukrán háborút

A miniszterelnök Tusnádfürdőn rendszeresen tesz politikai prognózisokat, amelyek rendre megvalósulnak. 2018-ban például előre megjósolta az orosz-ukrán háborút. Akkori szavai azért is különösen érdekesek, mert cáfolják a baloldali sajtó és a nyugati világ állítását arról, hogy nem lehetett előre tudni, hogy az oroszokat zavarja a NATO közeledése és ukrajnai térhódítása. A miniszterelnök azt is levezette akkor, hogy miért mások a lengyel és balti érdekek, mint a magyarok, és ennek kezelésére mit kellene tennie az EU-nak.

Orbán Viktor 2018-ban többek között arról beszélt, hogy mire kell számítani Oroszországtól. Azt mondta:

... azt kell tudnunk, hogy Oroszország úgy tekint magára, mint ami egy nem biztonságban lévő ország abban az esetben, ha ütközőzónák nem veszik őt körül. Ezért Oroszország körül ütközőzónák kialakítására fog törekedni éppúgy, mint eddig. Ennek Ukrajna az egyik áldozata. Az ukránok úgy döntöttek, hogy nem kérnek többé ebből az 50-50 nyugati és orosz befolyásoláson nyugvó helyzetből, a nyugati világhoz akarnak csatlakozni, és ezért elszakadnak az orosz övezettől, közelebb kerülnek talán, be is lépnek a NATO-ba, az Európai Unióba, és felépítik a modern Ukrajnát. NATO-tagságot nem látok, európai uniós tagság realitása szinte zéró, és az új ukrán állam helyett jelen pillanatban adósrabszolgaság felé sodródó ukrán gazdaságot látok. Az oroszok célja, hogy visszabillentsék a korábbi állapotot, úgy tűnik, nem irreális.

Ebben az összefüggésben kell gondolkodni az Európai Unió és Oroszország viszonyáról. És engedjék meg, hogy elnagyoltan és megfontoltan, de azt mondjam, hogy az Európai Unió ma primitív orosz politikát folytat, a szankciók és biztonsági fenyegetésre hivatkozó politikát folytat. Képtelen különbséget tenni, erre szükség volna, mert az Európai Unión belül vannak országok, amelyek tényleg fenyegetve érezhetik magukat, tényleg úgy érezhetik, hogy minden nap biztonsági kockázat mellett telik el az életük. Ilyenek a balti államok és ilyen Lengyelország is. Ezt az érzést mind a történelem, mind pedig a földrajzi adottságok indokolják. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország nem érez ilyen fenyegetést, Szlovákia nem érez ilyen fenyegetést, a csehek sem és Nyugat-Európa sem. És nekünk is megvan az okunk arra, hogy így érezzük magunkat.

Nyilvánvaló, hogy nincs egy olyan politika, ami mindenkinek jó, ezért helyesebb lenne, ha a lengyeleknek és a balti államoknak a NATO és az Európai Unió extra, szuper biztonsági garanciákat adna, és közben Európa többi részét pedig engedné, hogy végre kereskedjen, gazdasági együttműködést építsen ki, a nyersanyagot, az energiát és a kereskedelmi lehetőséget beépítse a saját gazdasági fejlődési lehetőségébe.

Primitív Oroszország-politika helyett tagolt Oroszország-politikára volna szükségünk az Európai Unió esetében."