Lezajlott az idei Tranzit is, ami jobboldali részről fényes győzelmeket hozott, baloldali, ellenzéki oldalról pedig pedig csúfos kudarcokat, vereségeket, gyöngyöző homlokokat, megszégyenülést, kétségbeesett pillantásokat és érvekre görbülő hátakat.
(Ha valakik nem tudná: a Nyers zenekar egyik száma volt a Fényre csúnyuló lányok. Most már ilyen nótákat persze nem lehet írni, de ez most mellékes.)
A leglátványosabb összeomlást kétségkívül a Momentum új elnöke és reménysége, Gelencsér Ferenc mutatta be, aki az augusztusi hőségben csoda szép új öltönyben, értsd: hatalmas mellényben ült le Gulyás Gergely mellé, hogy megmutassa, sokkal okosabb fiú, mint elődje, Fekete-Győr "nemtudom" András.
Nos, a mutatvány finoman szólva sem sikerült, pedig ez nem volt túl ambiciózus vállalás, Gulyás Márton Fekete Győrrel készített interjúja minden idők legnagyobb politikuségetéseként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, az exelnök gyakorlatilag saját magát buktatta meg azzal, hogy kiderült, elméje olyan sötét, mint egy százméteres kút legmélyebb és legsötétebb pontja, alapvetően fogalma sincs semmiről, viszont ez a tudatlanság és inkompetencia nem különösebben zavarja, hiszen fiatal, szemtelen és nem szereti a magyar miniszterelnököt, tehát jár neki, hogy megválasszák az ország vezetőjének.
Ehelyett inkább leváltották a Momentum éléről, ami igen dicséretes.
Nos, a magát roppant szerényen államférfiként aposztrofáló Gelencsér Ferencnek sikerült tényleg minden szempontból túltenni elődjén, egészen bődületes volt az a tudáshiány, amit a vita során felvonultatott.
Azt hiszem, itt és most felesleges szemezgetni, sokan már megtették előttem, de azt azért nem bírom ki, hogy két fényes villanását ne idézzem fel.
Az egyik ilyen az volt, amikor azzal próbálta támadni a kormányt, hogy az az Uniótól kapott/remélt pénzből szeretné rendezni a pedagógusok bérét, ami szerinte valamiért csúnya dolog, majd két perc múlva már határozottan és öntudatosan kijelentette, hogy a Momentum a tanárok fizetését EU-s forrásból emelné fel.
Nem vicc.
Nem túlzás.
Tényleg ez történt.
A közönség persze valósággal megfulladt a röhögéstől.
A másik pedig az a bravúros csavar volt - talán ez volt a személyes kedvencem -, amikor Gelencsér a Heti Hetest megidézve azt a kitekert 2002-es Orbán Viktor-idézetet húzta elő a kalapjából, ami arról szólt, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Mint az ismert, a mondatot az úgynevezett köteles beszédhez hasonlóan a ballib politikusok és újságírók teljesen kiforgatták.
Erre ügyesen rámutatott Gulyás Gergely is, meg arra - és itt jön a lényeg -, miszerint a Momentum elnöke egy perccel a haza nem lehet ellenzékben topic előtt arról beszélt, hogy 2010-ben még a Fideszre szavazott.
Buummm!!
Gelencsér egyébként körülbelül olyan teljesítményt nyújtott, mint egy átlag ellenzéki kommentelő, ugyanazokat az érveket szedte elő, amit bármelyik cikkben vagy alatt olvashatunk. A baj csak az volt, hogy Gulyás évek óta majd minden héten gond nélkül teszi hintába a kormányinfókon a teljes balliberális sajtót, gyakorlatilag egymaga szokta lemészárolni Gyuri bácsi újságíróit.
És még csak meg sem izzad a többórás eseményeken, Gelencsér viszont semmilyen olyan új érvvel nem hozakodott elő, amit Gulyás ne hallott volna már ezerszer Soros úr alkalmazottaitól.
Gelencsérrel szembejött a valóság meg a tények, tehát hogy milyen az, amikor a függetlenobjektív sajtó demagóg, egybites hazugságait egy felkészült politikus könnyedén és csípőből megcáfolja.
A 444 egyébként ennél az ominózus vitánál dezertált, és engedte el a Tranzitról szóló, az ellenzékre nézve győzelmi jelentésekkel felérő beszámolóit.
Addig ugyanis hosszú írásokban éltették a szintén rettenetesen gyászosan szereplő baloldali politikusokat, pedig többek között mind Márki-Zay, mind Hajnal Miklós földbe döngölés áldozata lett; Dömötör Csaba és Rétvári Bence is bohócot csinált vitapartnereiből.
A többi ellenzéki újság és számos baloldali politikus viszont már sokkal hamarabb elkezdett igazat mondani, szerintük katasztrofális, hogy a ballib politikusok ennyire felkészületlenek voltak és ilyen nagy és nyilvánvaló vereségeket szenvedtek el.
Mi több, a kormányellenes "erőkön" amolyan klasszikus világvége hangulat uralkodott el, amin tényleg felesleges csodálkozni, mindenki számára egyértelművé vált, hogy intellektus és felkészültség tekintetében hatalmas a szakadék a kormánypárti és az ellenzéki politikusok között.
Államférfi.