Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hosszú időn keresztül „nullás" vagy többletes volt a német költségvetés, ám ez korszak véget ért: idén és jövőre is rekordmagas hitelfelvételre készül a német kormány. Ha Olaf Scholzék ezt meglépik, az hogyan hathat a német gazdaságra a jelen körülmények között?
Németországról egészen idáig elmondható volt, hogy az Európai Unió legstabilabb vezető gazdasága, ám a zöld párti aktivisták nyomásgyakorlásának köszönhetően sorra bezárták atomerőműveiket, hogy megújuló energiaforrásokra térjenek át. Ezek azonban nem olyan hatékonyak, mint a nukleáris energiatermelés, ezért újra kellett nyitniuk a szénbányáikat is.
Szélsőséges energiapolitikájuk és a szankciók katasztrófához vezethetnek a német iparban, amely továbbgyűrűzhet a lakosság mindennapjaiba, és kihathat az egész Európai Unióra.
Felmérések szerint a német ipar tíz százaléka már most egzisztenciális válsággal küzd, és még nem köszöntött be a fűtési szezon.
A Financial Times arról írt a minap, hogy hiába bírálják, Orbán Viktor miniszterelnök elérte, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a gáz ára Európában. Miért van jelentősége annak, hogy a nemzetközi média ilyen módon elismeri a magyar kormány lépéseit?
Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök korábban frappánsan megfogalmazta:
a magyaroknak nem igaza van, hanem igazuk lesz.
Így volt ez a határvédelem kérdésében, a keletivakcina-beszerzéseknél, és így lesz a rezsicsökkentéssel is. Egyre több ország próbál valamiféle hasonló intézkedést bevezetni, leginkább hatósági ársapkákkal, de
a magyar megoldás példa nélküli, és ezt kezdik máshol is felismerni.
Igaz, a valódi megoldást az jelentené Európában, ha nem vezetnének be olyan szankciókat, amelyek az európai embereknek és vállalkozásoknak ártanak.
A realitás talaján maradva Brüsszelnek is be kellene látnia, hogy az EU tagországai jelentős mértékben függenek az orosz energiahordozóktól, ezek szankcionálásával a saját versenyképességét rontja a kontinens, az itt élő emberek életszínvonaláról nem is beszélve.
A Goldman Sachs friss elemzésében arról ír, hogy az árplafonok sokat segíthetnek a háztartásoknak, ám így is szélsőséges mértékű számlákra kell felkészülniük az európai családoknak. Miért egyedülálló, hogy a magyar kormány megvédi az elszabadult energiaáraktól a magyar családokat, míg Európában drasztikusan csökken az életszínvonal és az elszegényedés veszélye fenyeget?
A magyar kormány 2010 óta a családokat helyezte a prioritások listájának tetejére; minden intézkedés mögött az a megfontolás áll, hogy minél könnyebbé tegyék a családalapítást, a gyermeknevelést.
Sajnos Európa más országaiban nem így gondolkodnak, sőt, döntő többségükben migrációval próbálják megoldani a demográfiai problémákat és az ebből fakadó munkaerőhiányt, ami jelentős terheket ró a költségvetésükre az integrációs és közbiztonsági gondok mellett.
Pedig egy kormány feladata elsősorban az lenne, hogy a saját állampolgárai számára élhető körülményeket biztosítson, azok érdekeit helyezze előtérbe. A legtöbb országban azonban baloldali kormány van hatalmon, amelyek számára fontosabb a progresszív trendek érvényre juttatása, az úgynevezett jóemberkedés.
Energiatakarékossági megfontolásokból korlátozzák a fűtést Írországban a középületekben, az ott dolgozókat pedig arra kérik, húzódjanak összébb, hogy az irodaépületekben egész emeleteket lezárhassanak. Mennyiben változtatják meg az európai emberek életszínvonalát, napi rutinját ezek az intézkedések?
Az európai emberek már most is megérzik a bőrükön az egekbe szökő rezsiköltségeket és élelmiszerárakat, a szolgáltatásokról nem is beszélve. Ez előbb-utóbb az életszínvonal csökkenéséhez vezethet azon a kontinensen, amelyre eddig világszerte az egyik legélhetőbb és legjobb helyként tekintettek.
Magyarország a kezdetektől fogva arra figyelmeztetett mindenkit, hogy az orosz energiahordozók elleni szankciók súlyos károkat fognak okozni az európai országok gazdaságának.
Sorozatban a sokadik olyan válsággal találtuk szemben magunkat, melyet Brüsszel és a baloldali vezetésű európai kormányok nem tudnak hatékonyan kezelni.
A svájci Blickben arról írnak, hogy az energiaválság miatti vészhelyzetben drasztikus intézkedéseket vezetnének be Svájcban is. Az új szabályok értelmében, ha valaki többet fűtene az előírt kvótánál, akkor a gázrendelet megsértése miatt pénzbírsággal és szabadságvesztéssel is számolhat. Mi az oka, hogy bizonyos országokban már ilyen drasztikus lépésre szánja el magát a kormányzat?
Az elsődleges ok az elhibázott szankciós politika, és annak a belátásnak a hiánya, hogy ezek az intézkedések nem vezettek eredményre, csak rontottak a helyzeten. Az önkritika és változtatás helyett azonban azért, hogy elkerüljék az „arcvesztést", inkább a lakosságra hárítják a következményeket. Azt látjuk azonban, hogy egyre több európai városban tüntetnek az elégedetlen emberek az emelkedő energiaárak és a háborús gazdasági válság miatt bekövetkező infláció ellen.
A kérdés az, hogy ezek a demonstrációk elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy a kormányok meghátráljanak.
Kiszivárogtatott sajtóinformációk alapján az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság tovább élezné a szankciós háborút Oroszország ellen. Ha Brüsszelben további szankciókról döntenének, az milyen hatással lenne az európai emberek mindennapjaira és az európai gazdaságra?
Hibás lépés lenne újabb szankciós csomagokat elfogadni.
Az eddig bevezetett intézkedések sem voltak eredményesek, hiszen nem azok szenvednek tőlük, akik ellen bevezették őket, hanem az európai polgárok. A szankciókkal nem értek el mást, minthogy egész Európában energiaválság következett be, az energiahordozók elszálló árai növelték az inflációt – mindez hatalmas gazdasági recesszióhoz vezethet a kontinensen.
A szankciók nem működnek, az EU-nak más politikát kell folytatnia.
