Origo: Ön az Ökológiai Kutatóközpont egykori főigazgatójaként a Tisza erdélyi mellékfolyóinak, illetve jelentős határon túli tavak kutatására adott utasítást. Milyen megfontolásokból kezdeményezte mindezt, és miért maradt abba a munka?
Szathmáry Eörs: A Kárpát-medence vízügyi szempontból egységes terület. Annak megértése, hogy mi történik folyóinkkal, elképzelhetetlen a határon túli szakaszok intenzívebb kutatása, többek között a folyószennyezések forrásainak felderítése nélkül. Nem beszélve arról, hogy itt számos magyarlakta terület érintett.
A limnológiai vizsgálatok szintén a régiónkra jellemző folyamatok pontosabb megismerését szolgálták.
Dr. Hantz Péter tapasztalt búvárként egy, az Ökológiai Kutatóközpont viszonylatában új módszert alkalmazhatott, kutatómerüléseket is végezhetett.
A terület számos tudományos eredményt is ígér, sok érdeles felvétel, például a székelyföldi Medve-tó és a Gyilkos-tó mélyéről itt és itt tekinthető meg.
Az eredményesen végzett munka feltételei a lemondásom után megszűntek. A kérdéskör fontosságára való tekintettel az általam vezetett MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága (FFEB) lehetőségeihez mérten továbbra is támogatta a kutatásokat.
Sajnálattal szögezem le, hogy ez a problémakör úgy a román, mint a magyar hatóságokat hidegen látszik hagyni.
Valójában az FFEB mellett egy kezemen meg tudom számolni a segítőkész szakembereket és cégeket, akik becsületből tartanak ki – áldozatokat is vállalva – az ügy mellett. A háborús idők meg aztán pláne nem kedveznek semmi ilyesminek.
Origo: Ön vizsgálatokat végzett tucatnyi helyszínen, amelyek a Túr, a Szamos, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, és a Maros vízgyűjtő területét érintették. Milyen mértékű a Tisza erdélyi mellékfolyónak szennyezettsége?
Hantz Péter: A bányavíz eredetű szennyezettség mértéke a helytől és az évszaktól, továbbá attól is függ, hogy éppen melyik elhanyagolt bányaipari létesítmény megy tönkre – néhány kivételtől eltekintve ugyanis a bányák mind bezártak. A fémekkel és félfémekkel való szennyezés vonatkozásában akut és krónikus folyamatokat különböztethetünk meg. A bezárt bányák bányapatakai állandó jelleggel szennyeik a folyóinkat.
A nagy esőzések alkalmával, főleg tavasszal és ősszel, több szennyezett víz kerül a folyóinkba, ráadásul a szennyezett üledék is felkavarodik, lejjebb sodródik, és az ártérre is kikerül. Ekkor szoktak meghibásodni az ülepítők gátjai
(például Tisza-katasztrófa – 2000), úgynevezett inverz aknái (az Aranyos katasztrófája, ami a Marost is érintette – 2017) és a Tiszát elpusztító bozintai tározók újabb meghibásodása (2017), és ekkor gyakoribbak a bányaáradások is (például a Szamos és a Tisza pusztítása: láposbányai bányaáradás – 2021).
A globális felmelegedés egyik következménye az időjárási szélsőségek, a száraz és igen csapadékos időszakok gyakoribbá válása.
Ha nem történnek hatékony megelőző lépések, nem az lesz kérdés tehát, hogy történnek-e újabb katasztrófák, hanem az, hogy mikor.
Európa egyik legnagyobb, működő külszíni rézbányája, a Nyugati-Kárpátokban található CupruMinAbrud vállalat miatt az Abrud és az Aranyos-folyók élővilága több tíz kilométeren át elpusztult, és ezt a szennyezést a Maros is megsínyli, hiszen az Aranyos a Marosba ömlik.
Ha ez nem volna elég, a Csertés-folyó révén jóval lejjebb, Déva mellett jelentős szennyezés kerül állandó jelleggel a Marosba, amelynek mértéke a közelmúltban történt Sajó-katasztrófával vethető össze.
Csakhogy amíg a Sajó szennyezését már elkezdték elhárítani, itt semmi sem történik évtizedek óta.
Itt 1971-ben történt egy sok emberéletet is követelő katasztrófa.
A Szamos hordalékában, a határ menti Szatmárnémeti városától nem messze a hatérték hatszorosát kitevő kadmium koncentrációt mértem. A közvetlenül a Szamosba ömlő Iloba-Handal-patak helyzete katasztrofális, de a Lápos és főleg a Zazar-folyók szennyezettsége is igen magas. A Fekete-Körös forrásvidékén található kontinensünk legnagyobb, elhagyott külszíni és mélyművelési uránbányarendszere, ahol szintén elmaradt a remediáció – szerencsére itt a kőzet kevésbé mállik.
A víz és üledékmintákat, a kutatási keretem megvonása és az Ökológiai Kutatóközpontból történt elbocsátásom után a Bálint Analitika cég ingyen kielemezte, az eredmények itt, a szennyezések forrása körül készült fényképek pedig itt tekinthetők meg.
Origo: Milyen módon szennyezik a működő és bezárt bányaipari létesítmények a Tisza mellékfolyóit, és mit lehetne tenni ez ellen?
Hantz Péter: A bányavizek többnyire savasak, és a savas vizekben rengeteg oldott, toxikus fém lehet, de a semleges bányapatakok – főleg azok üledéke – is hordoz szennyezéseket, például
Aranyosbányán egy közel semleges vizű bányapatak hordalékában a megengedett tízezerszeresen meghaladó arzénkoncentrációt mértem.
A bányapatakok tisztításának szakszerűen, tisztítóállomásokban kell történnie. A tisztítás első lépése egy lúgosítás, ezt leggyakrabban mésszel szokták végezni. Ekkor a fémek döntő része kicsapódik. A bányapatakok tisztításának szakszerűen, tisztítóállomásokban kell történnie. A tisztítás első lépése egy lúgosítás, ezt leggyakrabban mésszel szokták végezni.
Ekkor a fémek döntő része kicsapódik, a szennyezett üledéket pedig el kell szállítani és fel kell dolgozni. A tisztított vizet, semlegesítés (ami akár a levegő szén-dioxidja és a maradék mész közti reakció is lehet, melynek eredményeképpen ártalmatlan mészkőpor keletkezik) és esetleg egy bioremediációs lépés után, már be lehet engedni a folyókba.
A kezeletlen, savas bányapatakok vize a nagyobb folyókba érve nyilván természetes úton is elveszíti savasságát, csakhogy a benne levő fémek és félfémek, finom csapadék formájában, a folyókba és azok üledékébe kerülnek.
Erdély bányavidékein csupán néhány tisztítóállomás működik jól és hatékonyan.
Előfordul, hogy egyáltalán nincs tisztítóállomás, vagy csak mímelik a tisztítást. A magyar határtól néhány kilométerre levő Turc melletti bányatelep tisztítóállomását szakszerűen működtetik, de az csak egyetlen bánya, a Penniger vizét fogja be, mert a másik bányától oda vezető csöveket ellopták.
A Szatmártól nem messze levő Iloba-Handal völgyben a tisztítóállomás a bányapatakoknak csak töredékét fogja be. A 2021-es katasztrófát okozó Láposbányánál groteszk a helyzet:
van tisztítóállomás, de az anyagiak hiánya miatt nem működtetik, helyette egy ember lapátol meszet a bányapatakba.
Ennek eredménye igen káros, mert a toxikus csapadék a patakokban jön létre, és szép lassan lesodródik a nagyobb folyókba, majd a Tiszát is eléri, és annak mentén okoz majd károkat.
Több Nagybánya környéki bánya és a 2018-as katasztrófát okozó, máramarosi, erzsébetbányai Breiner bánya vizét egyáltalán nem tisztítják.
Ugyancsak tisztítatlanul ömlik a Marosba az erdélyi Aranynégyszög délnyugati csücskében levő, Felsőcsertés környéki bányavidék szennyét hordozó patak. Az Aranyos egyik mellékfolyóját szennyező verespataki bányánál sem működik az amúgy meglevő tisztítóállomás, a Zalatna melletti bezárt higanybányák elhanyagolása pedig ijesztő következményekkel jár a környező, állattartó lakosságra nézve.
De amit a Szászvinc melletti, aktív és jelentős profitot termelő CupruMin Abrud vállalat művel, az egyenesen vérlázító.
Ez a bánya, annak meddőhányója és zagytározója három patakon át szennyezi az Aranyost és annak egy mellékfolyóját, az Abrudot.
A vállalat egyetlen tisztítóállomást sem működtet, de néha, tessék-lássék,
nagyobb mennyiségű meszet engednek a Szászvinc falut elárasztó, és folyamatosan emelkedő szintű bányatóba, a hírhedt Horror-tóba.
Így például a tóból induló Sesely-patak néha olyan lúgos (10-es pH-jú) mint egy ósdi mosoda vize, néha pedig savas (4-es pH körüli) és tele van toxikus fémekkel (a kísérleti vízibolhák fele, a Bálint Analitika cég mérései szerint, még a patak vizének 42-szeres hígításában is elpusztult) – a természetben a vízibolhák a halak táplálékául szolgálnak.
Hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak a szennyezett víz, hanem annak ugyancsak szennyezett üledéke is igen veszélyes lehet.
A toxikus üledék nagyobb esőzések vagy a tavaszi áradások alkalmával felkavarodik, lejjebb sodródik, az ártérre is kikerülhet, adott körülmények között visszaoldódhat, a talajvízbe és a táplákékláncba is bekerülhet. Ezért lenne különösen fontos a folyók hordalékának rendszeres ellenőrzése, amely Magyarországon rutinszerűen nem történik meg.
Az interjú Hantz Péterrel a következő oldalon folytatódik!