Origo: Köztudomású, hogy Ukrajnából valósággal özönlik a műanyag szennyeződés. Mi a
helyzet Romániában?
Hantz Péter:
A folyók medrét sok helyen szemétlerakónak használják. Különösen súlyos a helyzet a Nyugati-Kárpátokban, valamint a nagyobb nyomortelepek környékén (például Verespataktorka, Szászfenes).
Egy-egy kiadósabb áradás után a szemét a folyóparti fák ágain csüng, az ártérben pedig mérhetetlen mennyiségű palack, zacskó, WC-fedő, műanyag edény és ruha marad, amelyek úgy hatnak, mint valami bizarr dekoráció.
Hiába teszünk néhány szemétfogót a folyókra, a műanyag feldarabolódik, az így keletkező mikroműanyag (cm-mm-tartomány) és nanoműanyag (mikroszkopikus tartomány) pedig halad a nagyobb folyók, így a Tisza felé. A román hatóságok azt kommunikálják, hogy megoldották a problémát, de
korábban elismerték, hogy rengeteg szemét kerül át Magyarországra,
és szemétfogók telepítésére van szükség.
Origo: Milyen környezeti problémákat okozhat mindez Magyarországon?
Hantz Péter: Még ha a víz pillanatnyilag tiszta is, az üledék szennyezett lehet: éppen ezért az analitikai vizsgálatokat kivitelező Bálint Analitika cégnél a szűrt és szűretlen víz mellett az üledéket is kielemeztük, sőt újabban már külön vizsgáljuk a finom és a durva üledéket is (így tettünk a Sajó vizsgálata alkalmával is, az eredményeket lásd itt).
A szennyezett üledék az áradások alkalmával felkavarodik, az ártérre kerül, és a talajba is bejut. Elég egy helyi pH-csökkenés, például egy rothadás miatt, és már vissza is oldódhat. A talajvíz is elszennyeződhet, és a bioakkumuláció révén a növényekbe is bekerülhetnek a toxikus fémek, félfémek, így a táplálékláncba is bejutnak. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem egyik kutatócsoportja, Baciu professzor vezetésével a Nagybánya környékén
termett zöldségek és gyümölcsök cink, réz, kadmium és ólomszennyezéséről írt értekezést, de súlyos ólomszennyezést egyes máramarosi vidékeken tartott állatok tejében is mértek.
A Zalatna (az erdélyi Aranynégyszög délkeleti csücske) melletti, a Rinel-patakot szennyező volt higanybányák mellett a növényekben a megengedett higanykoncentráció több tízszeresét mértem. Mellettem állatok legeltek...
borítékolható, hogy a szennyezés itt is bekerül a tejbe, vajba és húsba.
Akár az Európai Unió más országai polgárainak asztalára is juthat belőle.
Origo: Miért veszélyesek az élővilágra a vízben vagy az üledékben levő fémek/félfémek, vagy a mikroműanyagoknak a megengedettnél nagyobb jelenléte a folyókban?
Hantz Péter: Óvatosan kell fogalmaznunk, hiszen az élő szervezetek nem létezhetnek egy sor fém és félfém nélkül. Bizonyos elemek, például a kadmium, higany vagy az arzén, már kis koncentrációban is toxikusak, de a toxicitás mértéke attól is függ, hogy ezek milyen formában vannak jelen. A toxikus fémek enzimeket károsíthatnak (például a kadmium a cinktartalmú enzimeket egyes nehézfémek az úgynevezett tiol csoportot tartalmazó enzimekre károsak), de zavarhatják a sejtmembrán működését, oxidatív stresszt és egyéb problémákat is okozhatnak.
A toxikus hatás például az idegrendszer, a belső szervek és a bőr károsodásában nyilvánul meg.
A legtoxikusabb félfém az arzén, amely a sejtek energiaháztartásához és a DNS szintézishez szükséges enzimeket is károsítja. Más fémek és félfémek csak nagyobb koncentrációban veszélyesek, kis mennyiségben egyenesen szükségesek szervezetünk működéséhez. A mikroszkopikus méretű, úgynevezett nanoműanyagok toxikus hatásának tekintetében még csak tapogatózik a tudomány.
Valószínű, hogy a vesék mellett az idegrendszert és az emésztőrendszert is károsíthatják.
Origo: A romániai környezetvédelmi szabályok lazábbak, mint a magyarországiak, vagy
egyszerűen arról van szó, hogy a szabályok kellően szigorúak, csak éppen a betartásukat
nem ellenőrzik megfelelőképpen?
Hantz Péter:
Az országos román politikában rendkívül gazdag kultúrája van a látszatcselekvésnek, a nemtörődömségnek és a hazudozásnak. Amíg a helyi román és magyar emberek néha sírva állítottak meg amikor meghallották, hogy kutató vagyok, és kérték, hogy tegyek valamit a szennyezések ellen, valamint a helyi önkormányzatok is próbálnak tenni ezt-azt, a magasabb beosztásban levő politikusoknak ez egy kellemetlen téma, amit megpróbálnak >>elmaszatolni<<.
Nemcsak a nemzeti törvényeket, hanem az EU-s vállalásait is megszegi Románia.
Állítom, hogy a helyi környezetvédelmi hivatalokban, vagy akár a sarki kocsmákban is sokkal inkább tisztában vannak a folyók állapotával, mint az illetékes bukaresti irodákban.
Megjegyezném, hogy a helyi román szakemberekkel való együttműködésünk kitűnő, rengeteg segítséget kapunk tőlük.
A baj a nagyvállalatok vezetősége, egyes megyei intézmények, de főleg az országos politika szintjén van.
A már említett, működő külszíni rézbányában, a CupuMinben jelentős tulajdonrésze van a román államnak.
A bezárt bányákért a Conversmin vállalat felel, amely a romániai Gazdasági Minisztérium alá tartozik. A Conversmin helyi vállalatokra bízza a karbantartást, Máramarosban például az egykori bányavállalatra, a Reminre.
A Remin szakemberei minden tőlük telhetőt megtesznek, velünk is nagyon segítőkészek voltak, de a költségvetésük minimális. Ha baj történik, pótcselekvésként mégis a Remint büntetik meg.
Origo: Köztudott, hogy a romániai hatóságok hagyományosan a környezetvédelem témájában sem együttműködőek a magyarországi féllel, ugyanakkor 2020 decembere óta Tánczos Barna RMDSZ-es politikus személyében magyar környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere van Romániának. Tánczos minisztersége óta tapasztalható pozitív változás? Mennyire lehet „megkötve" az ő keze az illetékes román hatóságok által?
Hantz Péter:
Az elmúlt években nem tapasztaltunk lényeges változást. Amióta a témába vágó első cikkünk megjelent, a feladatért felelős államtitkár, Szép Róbert (RMDSZ) nem áll szóba velünk.
Egy, a Kolozsvár Magyar Napok alkalmával rendeztt nyilvános fórumon a miniszter úr elmondta, hogy a tanácsadói „nem értenek egyet" velem, és megkérdőjelezték a csapatunk szakmai kompetenciáját (miközben olyan érzékenységű ICP-MS-műszert, mint amilyent a Bálint Analitika cég használt a mintáink elemzésére, nem használtak, és jó ideig valószínűleg nem is fognak használni a román hatóságok).
A minisztériumtól legutóbb idén tavasszal csak egy prefektusi (kormánybiztos - szerk.) átirattal tudtam egy semmitmondó választ kikényszeríteni.
Éppen ezért országos és nemzetközi fórumok elé visszük a problémát.
Mi több, figyelemfelkeltés céljából egy katasztrófaturizmus-szolgáltatást is meghirdettem a legszennyezettebb bányavidékekre. Az oldalon fényképes összefoglalót találnak a problémás helyekről. Megjegyzem, hogy eszem ágában sincs túravezetőként dolgozni, hiszen tudományos kutató és feltaláló vagyok, valamint egy startup céget vezetek – mindezt csak a nemzetközi közvélemény figyelmének felkeltése érdekében tettük. Egy francia és egy német TV-stáb már meg is keresett azóta.
Origo: A romániai (részben állami, részben külföldi érdekeltségű) bányászati cégekkel a
szigorúbb európai környezetvédelmi szabályokat mennyire lehet betartatni?
Hantz Péter:
Semennyire. Az illetékes központi szervek például az általam vizsgált súlyos esetekben nem törődnek ezzel.
Nyilván nem véletlenül. Az Aranyos folyót szennyező CupruMin bányavállalatot sem vonják felelősségre, bár számos vízvédelmi szabályt megszegnek, a helyi lakosság érdekeit más módon is sértik.
Úgy tűnik, csak a bányavállalatokon múlik, hogy mit tartanak be, és mennyi erőforrást fordítanak a szennyezésük semlegesítésére.
Legalább ennyire fontos az, hogy mi történik a bezárt bányákkal.
Erdélyben nagyon kevés fémbánya működik, legtöbbjük le van állva, nem termelnek profitot, csak a pénzt viszi a karbantartásuk, és pénzbe kerülne a remediációjuk.
Ez állami feladat lenne, pontosabban a román Gazdasági Minisztérium alá tartozó Conversmin vállalaté.
Egy tisztítóállomás havi költségvetése a tízezer eurós nagységrendbe esik, és legalább tucatnyi jól működő állomásra volna sürgősen szükség.
Origo: Az Európai Unió nem partner a helyzet rendezésében? A sajtóban nem igazán lehet
olvasni arról, hogy Brüsszel aggódna az erdélyi, romániai folyók szennyezettsége miatt.
Hantz Péter:
Ha annyi médiafigyelmet kapnának a legsúlyosabb vízszennyezési problémák, mint a nemi irányultságos kérdések, nem itt tartanánk. Panaszt tettem az EU környezetvédelmi biztosánál, és a környezetvédelmi ügynökségnél (EEA) is.
Utóbbitól csak egy semmitmondó választ kaptam. A környezetvédelmi biztos hivatalától fölhívott két román referens, jóindulatúak voltak, de azt mondták, nagyon kevés eszközt ad a kezükbe az uniós jog, még önálló mintavételre sincs lehetőségük. Az EP Petíciós Bizottsága is befogadta beadványomat.
Véleményem szerint a legfontosabb egy olyan uniós környezetvédelmi rendőrség felállítása lenne, amelyik bármelyik uniós országban, bármely vállalat területén külön felhatalmazás nélkül mintákat vehetne, elemezhetné azokat, és a nemzeti hatóságokat megkerülve szankciókat foganatosíthatna.
Egy ilyen lépés nyilván a tagországok szuverenitását is érintené.
Környezetvédelmi problémákkal több nemzetközi fórumhoz, például az Európai Bizottsághoz, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz, az ENSZ egy speciális fórumához (UNEP), az Európa Parlament Petíciós Bizottságához, bizonyos tagországokból pedig az Europolhoz is lehet fordulni.
A panaszt tevők helyzete sokkal nehezebb, ha egy állam hivatalosan el sem ismeri a szennyezés tényét (ez áll fenn Románia esetében, ezzel ellentétben Szlovákia elismerte a Sajó szennyezését).
Az Európai Bizottsághoz egy állam jogsértése vagy kötelezettségszegése esetén bárki intézhet beadványt. Az EP Petíciós Bizottságánál csak a problémára lehet felhívni a figyelmet, itt szintén bárki panaszt tehet. A strasbourgi EJEB-hez csak közvetlen érintettség esetén fordulhatunk, ha kimerítettük a hazai jogorvoslati lehetőségeket. Az UNEP-beadványok (az ENSZ Környezetvédelmi Programja - szerk.) többfélék lehetnek. A Víz Keretirányelv (Water Framework Directive) az egy fontos eszköz a jogi eljárások indításában. Az eljárásoknak több esélye van a sikerre, ha Natura 2000-es területek is érintettek a szennyezésben (amelyek EU-s védelem alatt állnak, az a szennyezés az Unió közvetlen érintettségét vonja maga után).
Az EJEB csak kártérítést ítélhet meg a panasztevőnek az elszenvedett sérelem fejében, egy államot közvetlenül nem szankcionálhat. Hatékony lépések csak az Európai Bizottságtól várhatók, amely az Európai Unió Bírósága elé viheti az ügyet, az pedig pénzbüntetést szabhat ki, vagy más módon is hathat a vétkes államra annak érdekében, hogy megszűnjön a sérelmezett állapot.
Az interjú Hantz Péterrel a következő oldalon folytatódik!