Az MVM ZENERGIA főpróbáját, majd a koncertet látva kívülről is egyből észrevehető, hogy mennyi munkát igényel a felkészülés. Mit érez most, a koncert után?
Nagyon boldog vagyok, hogy az MVM ZENERGIA koncertjére a Concerto Budapestet kérték fel, most először szerepelt szimfonikus zenekar ezen a nagyszerű eseményen. Nagy izgalommal vártuk a próbaidőszakot is. Számomra ez egy különleges és élvezetes kirándulás, hiszen a könnyű műfajokkal nem igazán dolgoztam korábban. Itt most a klasszikus és a könnyűzene találkozott. Szentpáli Roland csodálatos átiratokat készített, óriási élmény volt olyan művészekkel, inspiráló személyekkel együtt játszani, mint Rúzsa Magdi és Balázs János.
Mennyire nehéz összehangolni ezeket az igencsak eltérő műfajokat?
Egymásra kellett hangolódnunk, de azt hiszem, ez remekül sikerült.
A próbákon én egyfajta edző vagyok, fel kell készítenem a „csapatot", hogy a koncerten már a legjobb formában tudjunk játszani.
A helyzet annyiban is különleges, hogy az MVM ZENERGIA koncertre való felkészüléssel egy időben próbáltunk a pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztiválra is. E kettő pedig a lehető legtávolabb álló két műfajt jelenti, hiszen utóbbi eseményen Bach és Lera Auerbach kortárs zeneszerző műveit játsszuk. Ennek ellenére úgy érzem, sikerült mindkét eseményre felkészülni, és a műfajok közötti váltásokat is profin kezeltük.
A zene számunkra igazi szenvedély, az életünket jelenti, igazán akkor érzem jól magam én is, amikor ilyen nagyszerű zenészekkel dolgozhatom együtt.
Mi volt az idei koncert üzenete a nézők, hallgatók számára?
Csodálatos magyar zenék szólaltak meg, a mi magyar zenéink. Liszt Ferenc 19 magyar rapszódiája közül kettő is felcsendült: a 2. rapszódia és a Magyar fantázia is, ami szintén eredeti zongoradarabból lett zongoraverseny. E dallamok a magyar emberek szívében élnek, de az MVM ZENERGIÁn a sanzonok és slágerek mellett jól ismert népdalok és a cigányzene is előkerült: minden, ami a magyarok világa.
Az üzenet pedig az, hogy örüljünk az életnek, mert minden nehézség, minden válság mellett a zene a legnagyobb adomány. Ebben tudjuk kifejezni egymás iránti érzéseinket. Az életet, az örömünket, a hazánkat meg kell ünnepelni – ez a missziónk.
Amikor külföldön jár, mit tapasztal a magyar zenével kapcsolatban?
A magyar zenészeket nagy tisztelet övezi. Sok világhírű művészünk van. Az lenne kívánatos, hogy ezt az ország imázsának építésére tudjuk használni. Milliószor játszottam el Bartók hat vonós négyesét a világban, és hihetetlen dolgokkal találkoztam. Mexikóvárosban a közönség fele ismerte a darabokat, de Sao Paoloban is kifejezetten értő hallgatósággal találkoztam.
A magyar zenének erős reputációja van a világban, sokan szeretik, viszont nem ismerik eléggé.
Azt szeretném, ha a nagyközönséghez is több jutna el, az olyan nehezebb darabokból is, mint Bartók, Kodály vagy Dohnányi Ernő művei.
Sok feladatunk van még, hogy megismertessük a világgal a magyar zenét, viszont úgy érzem, a fogadtatás nagyszerű.
Az utóbbi években az ilyen és hasonló események hatására többen választják a zeneművészetet hivatásként?
Az én idealista vágyam az, hogy minden magyar fiatal tanuljon zenét 5 éves korától.
Ha a gyermekek napi rendszerességgel énekelnének, zenélnének és táncolnának, akkor egy sokkal erősebb, műveltebb, hazafibb nemzetünk lehetne. Ha a gyermekeink a magyar népdalokon nőhetnének fel, akkor természetesen szívnák magukba a hazaszeretetet is.
A zene a legtermészetesebben tanít meg az élet legfontosabb dolgaira: a közösségben való létezésre, az empátiára, vagy éppen a másik iránti figyelmességre. Ez önmagában túlmutat azon, hogy a zene szórakoztat, vagy örömet szerez.
A zenének olyan nagy ereje van, amely az egész országot taníthatná, ahogy ezt Kodály Zoltán is szerette volna. Én örülnék, ha ez beteljesülhetne. A zene nemcsak a lelki egészséghez, hanem az érzelmi intelligenciához is hozzájárul. Lehet, hogy épp most jött el az idő, hogy egyre többen jöjjenek koncertekre, mert érdemes.