Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Európai Unió a Krím-félsziget 2014-es annektálása óta foganatosított egyedi szankciókat az Oroszországi Föderációval szemben. Ezek az intézkedések kezdetben orosz természetes és jogi személyek ellen irányultak, jellemzően pénzeszköz- és vagyonbefagyasztás formájában, ezen kívül különböző kereskedelmi büntetőintézkedéseket is elrendeltek.
A helyzet idén év elején vett gyökeres fordulatot, amikor Brüsszel egy nappal az orosz hadműveletek megindítása előtt elfogadta az első szankciós csomagot. Ezt követően lényegében havi rendszerességgel vezettek be különböző büntetőintézkedéseket, amelyek közül ezidáig összesen hetet fogadtak el, továbbá előkészületben van a nyolcadik csomag is. Napjainkra határozottan kijelenthető, hogy Brüsszel a büntetőintézkedések (különösen a kontinens számára nélkülözhetetlen orosz energiahordozókat is célzó szankciók) bevezetésével súlyos veszélybe sodorta az európai gazdaságok stabilitását,
így érthetetlen, hogy a szankciópárti baloldali és liberális politikusok miért követelik ezek fenntartását, illetve újabb szankciók bevezetését.
Az Európai Unió a szóban forgó büntetőintézkedések keretében döntött az orosz olaj és arany behozatali tilalmának – ideiglenes kivételek melletti – elrendeléséről, illetve a kikötői belépési tilalom kiterjesztéséről, az élelmiszer-szállítmányokat leszámítva. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt hónapokban több esetben is szorgalmazták a gázembargó bevezetését, ami tovább súlyosbította az európai energiaválságot, mivel a tilalom lebegtetése nagymértékben megemelte a gázenergia tőzsdei árát.
A szankciók hatástalansága több tényezőre vezethető vissza, melyek között politikai és földrajzi indokokat egyaránt megnevezhetünk. Az angolszász geopolitikai gondolkodás kiemelkedő alakja, Halford Mackinder „Magterület-elméletének" talán az a legfontosabb konzekvenciája, hogy az erőforrásokban gazdag, és a földkerekség legnagyobb területű országát lehetetlen vállalkozás elszigetelni, hiszen krízishelyzetben képes átállni az önellátásra. Ebből fakadóan a különböző kereskedelmi büntetőintézkedések – például a kettős felhasználású technológiákra kivetett tilalmak – csak átmeneti hatással bírhatnak az orosz hadigépezetre és gazdaságra, mivel idővel Oroszország képessé válhat a szankciókkal érintett termékek és technológiák pótlására.
Éppen ezért döntött úgy a magyar kormány, elsőként egész Európában, hogy megkérdezi a magyar embereket, hogy mit gondolnak erről a politikáról. Ennélfogva a nemzeti konzultáció keretében a magyarok nyilváníthatnak először véleményt az Európai Unióban a szankciós politikáról.
A nemzeti konzultáció azért is tekinthető alkalmas eszköznek egy ilyen horderejű kérdés megvitatásához, mivel egyrészről a magyar demokrácia egy kipróbált és népszerű intézményéről beszélhetünk, másrészről közvetlen módon segíti a kormányzati döntéshozatalt oly módon, hogy direkt kapcsolódási pontot teremt a kormány és a magyar emberek között. Másképpen fogalmazva a nemzeti konzultáció annak ellenére is hatással van a kormányzat politikájára, hogy közjogi kötőerővel nem bír.
Az orosz–ukrán háború kapcsán az Európai Unió az idei év folyamán összesen hét szankciós csomag elfogadásáról hozott döntést.
Összességében kijelenthető azonban, hogy az ígéretekkel ellentétben lehetetlen elszigetelni a világ erőforrásokban leggazdag országát, így a szankciók a tervezettel ellentétes hatásokhoz vezettek: nagyobb károkat okoztak Európának, mint Oroszországnak. Magyarország kormánya ezért nemzeti konzultációt hirdetett a szankciókkal kapcsolatban, amely a magyar politikai berendezkedés, a hazai demokrácia egyik leghatékonyabb eszközeként alkalmas lehet arra, hogy felerősítse a magyarok hangját és békevágyát a brüsszeli döntéshozók hibás politikájával szemben.
Blazsek Olivér, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány junior elemzőjének írása
