Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Dolgozók Lapja február 17-i számában címlapon közölte a tragikus hírt.
"A Tatabányai Szénbányák Keleti-I. Bányaüzeme XII/A aknájában csütörtökön 12 óra 40 perckor sújtólégrobbanás történt. A bányamentők azonnali beavatkozással, gyors és jól szervezett műszaki intézkedésekkel 19 bányászt kimentettek. Őket a tatabányai kórházba szállították, öten elsősegélynyújtás után hazatérhettek. 14 bányászt kezelnek, állapotuk nem súlyos, várhatóan néhány napon belül elhagyhatják a kórházat. A szerencsétlenségnél életét vesztette 17 bányász, 9 sorsa ismeretlen. A mentési munkálatok tovább folynak. A robbanás keletkezésének okát szakértők bevonásával vizsgálják."
- írták.
Akkor még abban reménykedtek, hogy a kilenc eltűnt bányászt élve ki tudják majd menteni.
A „boldogulj Tatabányán" című blog egy bányász emlékeit közölte. Horváth Miklós szakaszvezető aknász volt, amikor a robbanás történt.
Sokan ma is azt állítják, az ő lélekjelenlétén is múlott, hogy abból a műszakból végül 19-en élve jutottak a felszínre.
Azt nyilatkozta, hogy a 612-es frontnak két fejtése volt. Az egyik befejező front volt, ott csak 12-en dolgoztak, a másik fronton pedig 9-en. Az egy 35 méteres szárny volt.
A szakvezető aknász így emlékezett a tragikus napra:
"Reggel 8-kor, amikor a bányában érkeztem, megnéztem, hogy hogyan rakta az éjjeles harmad a bámulatosan sok csillét. Dőlt a szén. Ezt mi úgy mondjuk, széndömping volt. Nem volt omladék, csak piszkálták a szenet. Beírtam a munkahelyi naplóba, hogy addig nincs előrehaladás, míg le nem omlasztják a harmadik sort. Kerültem egyet a bányában, és 11 órakor visszamentem. Közben állandóan mértem a műszerrel a levegőt, mindig 0,3-0,4 tized metánt mértem. Le volt már omlasztva a front hátsó része. A máglyákat is beépítették, a baloldal be volt töltve, robbantásra kész volt. A robbantómesternek szóltam, hogy nem megyek ki a bányából a raportra, hanem segítek az urasági csillésnek – a töltőnél –, hogy gyorsabban menjen a töltés, mert egy óra alatt még 100-120 csillének le kell jönnie. Elindultam kifelé.
Egyszer csak hirtelen sötét lett, és hatalmas léglökést éreztem. A kobakom elrepült. Tíz métert repültem.. Még visszafordultam, két füstös, kormos bányász jött négykézláb felfelé a vágaton.
Felettem egy bányászlámpa világított. Negyven méter visszafutottam, mert láttam, a légajtók nyitva vannak, és onnan tódul ki a füst. Három embert gyorsan kivezényeltem onnan, hogy meneküljenek.
Majd százkilós ember lévén megpróbáltam lezárni a légjáratot. De csak nagy erőfeszítések árán, háttal nekifeszülve, lépésről, lépésre sikerült. Ezzel a levegőt visszairányítottam a bányamezőre.
Visszafordultam, újabb két bányász jött négykézláb felém füstösen, kormosan. A kobakjukra ütöttem és kiparancsoltam őket.
A füstölgő transzformátorházból még három alélt társamat a nadrágszíjuknál fogva rángattam ki.
A gumiszalag alatt azonban már csak halottakat találtam. Ott már elpusztult minden és mindenki. Heten örökre a szén alatt maradtak."
A robbanás után a mentési munkálatok azonnal megkezdődtek. A bányamentők napokig fáradhatatlanul próbálták kihozni a romok alól az embereket. A kilenc eltűnt bányászt azonban továbbra is hiába keresték.
A Dolgozók lapja 1978. február 21-i számában "Lankadatlanul tart a küzdelem a kilenc bányászért" címmel közölt cikket, amelyben azt írták: már ötödik napja tart a küzdelem, hogy hozzáférjenek a robbanás központjához, megtalálják és a felszínre hozzák a frontfejtésben rekedt kilenc bányászt.
"Fáradt, kimerült műszakiak tartottak ügyeletet és irányították a mentés minden mozzanatát. Vasárnap hat mentőraj dolgozott, őket támogatta az akna ötven bányásza, akik anyagokat: a biztosításhoz szükséges fát, motorokat szállítottak a helyszínre. A munka műszaki és anyagi feltételeinek biztosításán kívül a megsérült vágatok helyreállítását végezték. A robbanást követő műszakban már a bányában dolgozott a szerencsétlenül járt 612-es, Farkas Ferenc vezette frontbrigád következő szakjának valamennyi tagja, s a tragédia sújtotta 2-es szak sértetlenül maradt dolgozói ugyancsak munkára jelentkeztek lent maradt társaik kimentéséért a következő napon. A Farkas-brigád azóta is nagy akarással dolgozik."
Azt is írták, hogy vasárnap a vállalat vezetői a helyszínen irányították a munkákat, és ők határozták meg, hogy a mentőrajok milyen irányba menjenek tovább.
Senkit sem találtak a romok alatt.
Ezután mintegy tizenhét méter hosszú sértetlen bányavágatot vizsgáltak át, de nem tudtak tovább haladni, mert egy újabb omlásba ütközött a mentőcsapat. Lényegében omlásról omlásra haladtak, és az oroszlányi bányamentők segítségével próbálták megtalálni eltűnt társaikat.
Közben persze levegőt is kellett biztosítani a bányamentőknek: csőrakatokkal fújták be a vájatokba a friss levegőt. Vasárnapra azonban már olyan tiszta volt a bányában is a levegő, hogy nem volt szükség mentőkészülékek használatára sem.
Hétfőn reggel folytatták a mentést. Csaknem ötven köbméter szenet és omladékot kellett kiszállítani. A mentőcsapat sietett volna, de ahhoz, hogy előrébb jussanak, a romokat, törmelékeket el kellett takarítani a vájatokból.
Lépésről lépésre közeledtek csak a bányában ragadt társaikhoz. Hétfő estig újabb három bányász holttestét emelték ki.
A Magyar Távirat! Iroda hétfőn este 22 órakor kiadott utolsó jelentése szerint a bányamentő osztagok az omlás alatt újabb nyomokra bukkantak, amelyek azt bizonyítják, hogy ismét közelebb kerültek az eltűnt bányászokhoz. Ezen a helyen három irányból közelítve, méterről méterre haladva óriási erőfeszítéssel dolgoznak tovább, folytatták kilenc társuk felkutatását - embertelenül nehéz körülmények között.
Február 23-án - egy héttel a robbanás után - a Dolgozók lapja első oldalán keretes gyászhírben búcsúztak attól a 26 bányásztól, akik meghaltak a tragédiában.
Ekkor már biztos volt, hogy az eltűnt bányászokat már nem találják meg.
A temetésen 26 koporsót kísért a gyászmenet, de több koporsó üres volt - azoké, akiket nem találtak meg a romok alatt. A hősöket az újtelepi temetőben temették el, a búcsúztatáson több ezer gyászoló vett részt.
„A csapásból még alig ocsúdva, mélységes megrendüléssel hajtjuk meg fejünket előttetek, felejthetetlen barátaink"
– búcsúzott a Tatabányai Szénbányák Igazgatója a temetésen.
Február 23-án a Dolgozók lapja a külföldi részvétnyilvánításokat közölte. Eszerint a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárához intézett táviratában részvétét fejezte ki a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a maga nevében. Alekeszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, és a Román Szocialista Köztársaság kormányának miniszterelnöke Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének küldött részvéttáviratot kormánya és saját nevében. Részvétnyilvánítását fejezte ki még a KGST titkára, és több szocialista ország Budapesten akkreditált nagykövete.
Az aknát később a kimerülő széntelepek miatt az elsők között zárták be. Érdekesség, hogy míg a legtöbb bányászati telephelyből fennmaradt az aknabejárat vagy más tereptárgy, a XII-es, vagy ahogy a városban nevezik: a Vadorzó akna nyomtalanul szűnt meg. Évekkel ezelőtt a Nagy Imre Társaság azonban megtalálta az aknából kifejtett szén tárolására szolgáló betonbunker falait. A környezetét rendbe tették, előtte koszorúzóhelyet alakítottak ki és a mintegy harminc négyzetméteres falra egy bányavágat képét készíttették el.
Forrás:
https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2018/02/negyven-eve-26-hosunket-vesztettuk-el-robbanasban
https://library.hungaricana.hu/en/view/KomaromEsztergom24ora_1978_02/?pg=120&layout=s
https://boldoguljtatabanyan.blog.hu/2020/02/16/42_eve_tatabanyan_a_vadorzo_aknaban_26-an_adtak_eletuket_visszaemlekezunk_mi_tortent
https://library.hungaricana.hu/en/view/KomaromEsztergom24ora_1978_02/?pg=148&layout=s
https://library.hungaricana.hu/en/view/KomaromEsztergom24ora_1978_02/?pg=164&layout=s https://www.hrportal.hu/hr/kiallitas-lett-a-banyaszerencsetlenseg-helyen-20140918.html
