Apáti Bence: Felháborító, hogy a jobboldali sajtó nem a CIA háttéranyagaiból dolgozik!

Apáti Bence írása az Origónak.

Időnként érdemes rápillantani az ATV-re, miről is beszélgetnek, amikor maguk között vannak, az ellenzéki politikusokba szerelmes függetlenobjektív újságírók.

Tanulságos.

Ónody-Molnár Dóra (Jelen) és Gergely Márton (HVG) a honi függetlenobjektív hírlapírók legtipikusabb képviselői.

Elmondhatatlanul gyűlölik a Fideszt, a magyar miniszterelnököt, a jobboldalt, a konzervatív értékeket, de valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan okból mégis attól irtóznak a legjobban, hogy nyíltan oldalt, pártot és értékrendet válasszanak.

A tényeket és az egyetemes igazságokat, no meg a morált képviselik, ezekért harcolnak, ezekért érvelnek, írnak és beszélnek, de a fenti dolgok az ő világukban valahogy mindig kizárólag a balliberális térfélen találhatóak meg, onnan hirdetik az egyetemes értékeket és a morált.

A helyes és fontos ügyek és eszmék szinte kivétel nélkül náluk vannak.

Ezzel együtt az elmúlt néhány évben az a furcsa tendencia alakult ki, hogy - amint azt fentebb írtam - a baloldali lapok és az ott dolgozó újságírók saját definícióik szerint már se nem baloldaliak, se nem liberálisak, az ott dolgozók gondosan rejtegetik, titkolják, hova is tartoznak, nem címkéznek, inkább roppant szerényen, úgymond, a mindenen átívelő helyes eszmék mellett állnak ki.

Megvannak ennek az okai; a baloldali pártok és a balliberális sajtótermékek 2015 óta minduntalan szörnyen nagy fülesekbe szaladnak bele, az ügyek, amiket képviselnek, hamisak, hazugságokkal vannak alátámasztva, az emberek, a választók pedig a baloldal legnagyobb bánatára a legkevésbé sem rezonálnak az újmarxista kultúrharc szólamaira, az LMBTQ-őrület, a migráció, az iskolai óvodai érzékenyítések, a Black Lives Matter és George Floyd szentté avatása; ezek mind-mind süket fülekre találnak; egyszázaléknyi, alig százezer harcos liberális budapesti értelmiségin kívül ezek a dolgok a kutyát sem érdeklik.

A baloldali pártok szerencsétlenkedéseiről és azok pusztító hatásairól nem is beszélve.

Összegezve: a baloldali, a balliberális brand olyan rossz, olyan büdös, romlott, ócska, olyan taszító, annyira le lett járatva, hogy míg régen egy Népszava, egy Élet és Irodalom büszkén vállalta a világnézetét, sőt a pártpreferenciáját sem titkolta, ilyesmiről ma már szó sincs.

Nyíltan.

Természetesen az írásokból csak úgy süt a Fidesz- és a jobboldalfóbia, ezek az emberek úgy gyűlölik az összes fideszes politikust, mint ördög a tömjénfüstöt.

Az ilyen ATV-s beszélgetések megtekintése pedig valójában arra jó, hogy élvezettel nézzük végig, ahogy a baloldaliságukat, ellenzékiségüket rejtegető újságírókról lecsúsznak a függetlenobjektív öltönyeik és kiskosztümeik.

Gergely Márton például esetünkben is viszonylag gyorsan ledobta magáról az ominózus zakót, a beszélgetés elején szomorúan mondta el, hogy ugyan Kijevben hiába vallott színt abban a tekintetben, hogy nem a Fideszre szavazott, az ottaniak ettől függetlenül láthatóan igen mérgesek voltak rá, hiszen meglátásuk szerint a magyarok akadályozzák az Ukrajnának szánt gigantikus kölcsön folyósítását.

Az összes.

Mondjuk, eddig úgy tudtam, hogy az ukrán nép roppant demokratikus, és igen távol állnak tőlük a kollektív bűnösségre vonatkozó gondolatok.

Na jó, pont az ellenkezőjéről értesültem, de a haladó sajtóban valami ilyesmi képet szoktak lefesteni az ukránokról.

Gergely azt is bevallotta, hogy rosszul érezte magát emiatt, azzal ellenben nincs semmi baja, hogy Brüsszel hónapok óta zsarolja Magyarországot, és mondvacsinált okokra hivatkozva nem adja oda a nekünk járó uniós pénzeket. Azonban szegény ukránok szomorúak és dühösek, valamint elsötétül a tekintetük, ha meghallják, hogy valaki Magyarországról érkezett az ő mintademokráciájukba.

Természetesen Ónody-Molnár is mérges volt, bár ő más miatt. Szerinte felháborító, hogy a jobboldali sajtó nem kizárólag a CIA háttéranyagaiból dolgozik, Amerikát pedig állítása szerint kutya kötelessége lenne a magyar kormánynak mindenben támogatnia, hiszen az USA a szövetségünk.

Erre már Biden embere, Pressman úr is utalt, a 444 pedig legutóbb egy teljes hétig visszhangozta ugyanezt; arra mondjuk kíváncsi leszek, hogyha újra a republikánusok fognak kormányozni, akkor is ilyen lelkes támogatói lesznek-e a szélsőbaloldali újságírók Magyarország szövetségesének.

Emlékeim szerint Trump alatt ezzel az aprósággal nemigen foglalkoztak, sőt, a jobboldali elnök és országa igen nagy ellenszenvet váltott ki a most vadul és szolgalelkűen "Amerika a szövetségesünk, hej!" kezdetű nótát éneklő baloldali propagandistákból.

A beszélgetés végén szóba került még a sapkát kapott benzinár is, ami nyilván rossz, lám ezen a héten számos kiskútnál alakulhat ki üzemanyaghiány, tehát mocskos, szemét Fidesz, Kijevben különben is sokkal olcsóbb az élelmiszer.

A demagógia kimaxolása kipipálva.

Jár a taps.

Én nem tudom, Gergely úr amúgy hatósági áron tankol-e, gyanítom, igen, sőt, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a benzinársapkát szarozó propagandista amúgy nem 700, hanem 480 forintért szokta teletankolni az autóját, márpedig ha így van, akkor egyrészt a fintorogva előadott kritikája nem túl hiteles, másrészt, gond nélkül választhatná a rendes, a piaci árat is.

Elég azt mondania, hogy céges a kocsija.

Nyilván ilyesmit nem szokott csinálni, hatósági áron megtankolt kocsiból kiszállni az ATV épülete előtt, majd bemenni és a stúdióban az ársapkát fikázni; ez az igazi ellenzéki rakenroll.

A kijevi élelmiszerárakra vonatkozó kijelentése pedig olyan mélyen van, hogy szinte fáj lehajolnom érte, de mindent az olvasóért, tessék!

Ukrajnában háború dúl, a gazdaság gyakorlatilag leállt, az inflációt pedig a gazdasági növekedés is duzzasztja, példának okáért, ha az embereknek nincs pénze, márpedig az ukránoknak nincs, akkor nem lehet drágán kinek eladni a húst, a zöldséget, a gyümölcsöt vagy a kenyeret.

Mert nem lesz aki meg fogja tudni venni.

Egyrészt.

Másrészt emlékeim szerint Ukrajna a háború előtt is egy szegény ország volt, kirívóan alacsony jövedelmekkel, emiatt az árak is nevetségesek voltak, emlékszem, körülbelül tíz évvel ezelőtt Donyeckben négyen fizettünk négyezer forintot egy elegáns és jó étteremben egy vacsoráért.

Én speciel steaket ettem.

De a helyi boltokban is a magyar árakhoz és fizetésekhez képest szabad szemmel szinte láthatatlan árakkal volt szerencsénk találkozni.

Ja és a slusszpoén:

Az ATV-s beszélgetés címe a következő volt:

"Lefújták a V4-es találkozót a csehek és a lengyelek."

Nos, ilyesmi nem történt, bármennyire is ennek drukkoltak az ellenzéki propagandisták.