A baloldal tiltott támogatást kapott, de a Magyarországnak járó jogos pénzeket meg akarja akadályozni

Budapest, 2019. október 13. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke (k) és felesége, Dobrev Klára, a DK európai parlamenti (EP) képviselője, az EP alelnöke, valamint Molnár Csaba, a DK EP-képviselője, ügyvezető alelnöke (b) a budapesti Kazimír Bisztrónál, ahol Karácsony Gergely közös ellenzéki főpolgármester-jelölt az önkormányzati választás részeredményeit figyeli. MTI/Balogh Zoltán

A szankciók mellett Ukrajnáról lesz a legnagyobb vita a következő hetekben – mondta az Origónak adott interjúban Dömötör Csaba. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról is beszélt, hogy az Európai Unió azokból a pénzekből is juttatna Ukrajnának, amelyek Magyarországnak járnának. Dömötör Csaba úgy látja, hogy a baloldal megkapta a neki nem járó külföldi pénzeket, de az ellen küzd, hogy Magyarország megkapja a neki járó forrásokat. Az államtitkár az interjúban többek között a brüsszeli szankciókról, Magyarország lehetőségeiről, a Nemzeti Konzultációról, a pedagógusok béremeléséről és Európa jövőjéről is beszélt.

Brüsszelben újabb szankciós javaslatok kerültek napirendre, többek között az úgynevezett gázársapka. A miniszterelnök mentességet harcolt ki a legutóbbi tárgyaláson. Miért fontos ez?

Először is érdemes tisztázni, miről szól a gázársapka. A lényeg az, hogy maximálnák a gázimport árát. Lehet, hogy az árak csillapítása lenne a cél, csak hát itt a következmények számítanak. Ha van egy maximális ár, akkor egyes külső szállítók dönthetnek úgy, hogy akkor ők köszönik szépen, de nem szállítanak. Oroszország ezt már be is lengette.

Így a gázársapka eredményét tekintve egy újabb szankció. Egy gázembargó mikulásjelmezben.

Súlyos kockázatot jelent, főleg, ha tudjuk: Európa 40 százalékban függ az orosz gázszállításoktól, Magyarország pedig több mint 80 százalékban. Ezeket a gázszállítmányokat csak sokkal magasabb áron lehetne pótolni, és azt sem egyik napról a másikra. Ha megvalósíthatják, az tovább apríthatja Európa versenyképességét. Elég ok volt ez arra, hogy a miniszterelnök mentességet harcoljon ki.

Sikerült elérni, hogy a gázársapka nem érinti majd azokat a hosszú távú szerződéseket, amelyek létfontosságúak hazánk ellátásában.

Dömötör Csaba szerint a kormány készen áll arra, hogy kétoldalú módon segítsen Ukrajnának, de nem támogathatnak olyan megoldásokat, amelyek a mi gazdasági bőrünkre mennek Forrás: Földházi Árpád

Hogyan áll most a hazai gáztározók töltöttségi szintje? Kell aggódnunk?

Idejekorán megkezdődött a tárolók feltöltése, és nem is állunk rosszul. November közepére már közel 20 százalékkal több gáz volt a hazai tárolókban, mint tavaly ilyenkor. A tárolt mennyiség az éves fogyasztás 54 százaléka, ami 26 százalékkal több az európai tárolók töltöttségi átlagánál. Ez a tárolt mennyiség már jóval több, mint a teljes éves lakossági fogyasztás.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mekkora jelentősége van annak, hogy a gáztárolók újra hazai kézben vannak. A szocialista kormányok alatt külföldi kézbe kerültek, ez a kormány döntött a visszavásárlásukról.

Ukrajna szinte csődbe ment, viszont nemcsak az Európai Unió, hanem más országok is eurómilliárdokat költenek a finanszírozására. Mi ennek az oka, és meddig tartható ez fenn?

A szankciók mellett alighanem erről lesz a legnagyobb vita a következő hetekben. A javaslatok arról szólnak, hogy az EU tartósan vállaljon szerepet Ukrajna finanszírozásában. Konkrét összegeket is mondanak, az Európai Bizottság 7300 milliárd forintnak megfelelő euróösszeget utalna.

Fontosnak tartjuk, hogy valamilyen módon segítséget nyújtsunk Ukrajnának. Ezzel együtt a formálódó javaslatokkal több probléma is van. Egyrészt újabb hiteleket vennének fel hozzá, ami tovább növeli az eladósodást. Másrészt jogos a gyanúnk, hogy azokból a pénzekből is juttatnának Ukrajnának, amelyek Magyarországnak járnának. Ez így a legmegengedőbb megfogalmazás szerint sem fair.

A nekünk járó összegeket nem adták oda, eközben egy EU-n kívüli országnak tartósan biztosítanák. A kormány ezért ezt az eljárást nem támogatja.

Készen állunk arra, hogy kétoldalú módon segítsünk Ukrajnának, de nem támogathatunk olyan megoldásokat, amelyek a mi gazdasági bőrünkre mennek.

Láthatjuk, milyen sokan küszködnek megélhetési gondokkal az infláció és az elszabadult árak miatt. Milyen következménnyel járhat az európai emberek mindennapjaira nézve, ha a brüsszeli vezetők továbbra is ragaszkodnak az újabb szankciók bevezetéséhez?

Az a legnagyobb problémám az elmúlt hónapokban hozott döntésekkel, hogy mintha egyáltalán nem mérték volna fel, hogy ezek milyen hatással lesznek az európai gazdaságra. Hol vannak a sokszor vágyott hatástanulmányok? Jogos az igény, hogy az EU viszonyuljon valahogy az orosz katonai agresszióhoz, de nem szükségszerű, hogy a meghozott döntések nekünk is épp annyira fájjanak, ha nem jobban. Vegyük például az új javaslatokat.

Most már a nukleáris energiára is kiterjesztenék a büntető intézkedéseket, de nem veszik figyelembe, hogy öt országban orosz technológiával működnek az atomerőművek. Ezekben az országokban a nukleáris energia az olcsóbb áram garanciája. Így már most borítékolható, hogy a lépés további áremelkedéshez vezet. Erre van a legkevesebb szükségünk akkor, amikor egy év alatt 42 százalékkal nőttek az energiaárak Európában.

A gázszankciók ügye is sokatmondó. Be akarják vezetni, miközben Németországban nyíltan beszélnek arról, hogy ellátási problémáik lehetnek. A spanyol partoknál pedig LNG-tankerek vesztegelnek, mert nincs elég kikötői kapacitás, hogy kitárazzák őket, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a tagállamok többségében gigamagas árakon töltötték fel a tárolóikat. Mindenki megfizeti most az árát annak, hogy a brüsszeli Berlaymont-palota környékén nem mérték fel, milyen hatással lesz a döntésük azokra, akiket elvileg képviselnek.

Az államtitkár szerint az a legnagyobb probléma az elmúlt hónapokban hozott brüsszeli döntésekkel, hogy olyan, mintha egyáltalán nem mérték volna fel, hogy ezek milyen hatással lesznek az európai gazdaságra Forrás: Földházi Árpád

Orbán Viktor miniszterelnök már jelezte, hogy amennyiben lesz kilencedik szankciós csomag, akkor a számunkra létfontosságú kérdésekben mentesítést kell kapnunk, például az atomenergia kérdésében. Ezért is fontos a Nemzeti Konzultáció. Ha a kormány maga mögött tudja a magyar emberek támogatását, az erősíti a pozíciónkat a tárgyalóasztalnál. Több százezer magyar hangja biztosan elhallatszik Brüsszelig.

Nemrég a brüsszeli kül- és biztonságpolitikai főképviselő, Josep Borrell azt mondta, hogy soha nem számítottak arra, hogy a szankciók majd véget vetnek a háborúnak. Ha ez így van, akkor miért erőltetik még mindig azokat?

A jóhiszemű megközelítés szerint az igazságérzetük készteti őket ezekre a döntésekre, de az sem zárható ki, hogy a világ más nagyhatalmi szereplőinek is érdeke az, ami történik, és lobbiznak is érte. Kínában a világgazdasági átlagot jóval meghaladó lesz a gazdasági növekedés, az amerikai gazdaság pedig jelentős versenyképességi előnyt halmoz fel azzal, hogy Európában tartósan 5-7-szer magasabb szintre állt be az energia ára. Európai nagyvállalatok korlátozzák a termelést, vagy rosszabb esetben tartósan áthelyezik termelésüket a világ más szegleteibe. Az pedig, hogy a szankciók fő kampányarcai most letagadják az eredendő érvüket, épp annyira furcsa, mint amennyire dühítő. Nincs azzal baj, ha a következmények alapján egy döntéshozó változtat a politikáján. Azzal annál inkább, ha ez elmarad, viszont megpróbálja átszínezni a múlt tényeit.

Az Európai Bizottság szerint hazugság az, hogy Európát jobban sújtják a szankciók. Mi a valóság?

Közzé is tettek erről egy állásfoglalást a hivatalos oldalukon. Ezek szerint nem olvasták az IMF előrejelzését arról, hogy

jövőre stagnálásba lassul az európai gazdaság, Németország és Olaszország pedig recesszióba süllyedhet.

Azt is írják, hogy az orosz gazdasági aktivitás csökkenése nem lesz olyan erős, mint eredetileg várták. Folyó fizetési mérlegtöbbletük kétszerese a tavalyinak, és az energiabevételük is meghaladta a tavalyit. Tehát vannak lehetőségeik a szankciók ellensúlyozására. Eközben a harmadik negyedévben már 8 európai tagállamban esett vissza a GDP az előző negyedévhez képest, és 14 országban esett az ipari termelés.

Ezekre a következményekre azt mondani, hogy nem fájnak, maga a művészi szintre emelt érzéketlenség.

AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!