Az Axióma kifejti, hogy bár tényellenőrző szervezetek már a "90-es évek eleje óta léteznek, a politikai tényellenőrzés egyik fő katalizátorának a 2016-os amerikai elnökválasztást tekintik. Ekkor ugyanis a fősodrú média és a demokrata apparátus nem fogadta el, hogy Trump nyerte a választást és bűnbakot kerestek. Meg is találták a tettest: a nagy techcégeket, amelyek nem léptek fel elég hatékonyan az álhírek ellen. Így nyomásgyakorlással elérték, hogy a Facebook kiszervezze a tényellenőrzést olyan külső szervezeteknek, amelyeket az International Fact-Checking Network (IFCN) erre feljogosít.
Az IFCN támogatása olyan helyekről származik, mint a National Endowment for Democracy, a Microsoft, a Meta vagy éppen az Open Society Foundation. Így teljes függetlenségről aligha beszélhetünk.
Egy tanulmány szerint (Lucas Graves, Federica Cherubini: The Rise of Fact-Checking Sites In Europe, 2016) az európai tényellenőrzők egyharmada profitorientáltan működik, a fele pedig NGO-k támogatásaiból és állami hozzájárulásokból.
Ezen kívül az európai tényellenőrök 40 százaléka aktivistaként határozta meg magát. Ezek után nem meglepő, hogy az értékeléseikben elsősorban a liberális világnézet érvényesül. Michael Dobbs, a Washington Post tényellenőrző részlegének létrehozója egy dokumentumban be is vallotta, hogy „a politikai tényellenőrzés nem más, mint a politikai narratíva irányításáért folytatott, véget nem érő harc egyik szakasza." (Michael Dobbs: The Rise of Political Fact-Checking, 2012)