Múlt héten külföldön tartózkodott. Miről tárgyalt és milyen eredményt sikerült elérnie Montrealban?
A COP15 a jövőről való diskurzus egyik nagyon fontos fóruma, hiszen az, hogy milyen világban fogunk élni, hogyan alakul a biodiverzitás (biológiai sokféleség – a szerk.) szerte az egész világon, a Földnek milyen jövője lesz, gyakorlatilag ezen a konferencián dől el. Fő kérdése az volt, hogy a világ mit tud tenni azért, hogy megőrizze a biodiverzitást, és ezért a gazdaságilag fejlett országok mennyit hajlandók áldozni anyagilag. Azt gondolom, hogy a konferencia kifejezetten eredményes volt. Ami viszont érdekes volt, hogy amikor a fő kérdésben nem tudtunk megállapodni – de ez általánosságban is igaz –, a résztvevők menekülő utakat próbáltak keresni, és
döbbenetes módon vitát kellett folytatnunk gender témában. Ami meglepő, hogy egy ilyen szintű konferencián egyáltalán ilyen téma előkerülhet, de azt kell mondanom, hogy sikerült leszerelni őket, hiszen egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó konferencián nem a gender kérdést kell a középpontba helyezni.
Sikerült lezárni a témát annyival, hogy természetesen a nőket és a férfiakat is egyenlő mértékben helyzetbe kell hozni, és számítunk a munkájukra. Emellett fontos eredménynek tartom, hogy az elfogadott globális biodiverzitás keretstratégia céljai között szerepel a világ szárazföldi, édesvízi, tengeri és tengerparti területei 30 százalékának védelem alá helyezése 2030-ig, valamint az évtized végéig évente legalább 200 milliárd dollárnyi, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hazai és nemzetközi finanszírozás mozgósítása köz- és magánforrásból.
A világ országai vállalják, hogy a természetre károsnak ítélt támogatásokat 2030-ig legalább 500 milliárd dollárral csökkentik vagy átalakítják.
A gazdaságilag fejlett országok pedig elköteleződtek amellett, hogy 2025-ig évente legalább 20 milliárd dollárral, 2030-ig pedig évente legalább 30 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat a biodiverzitás keretstratégia céljainak megvalósításában.
A kormány április 30-ig meghosszabbította az élelmiszerárstopot. Miért fontos ez a döntés, és hogyan segít az embereknek?
Az élelmiszerárstop a rezsicsökkentés mellett egy nagyon fontos intézkedés, hogy megvédjük a családokat és a nyugdíjasokat a szankciós áremelkedéstől.
Számos kihívással kellett szembenéznünk idén, hiszen alig lábaltunk ki a koronavírus-járványból, máris itt volt a nyakunkon a háború, jött nyáron a történelmi léptékű aszály, azután a háborúra adott elhibázott brüsszeli szankciók, és ennek kell megigyuk a szankciós felárát minden téren.
A mindennapi életünkben tapasztaljuk, hogy növekvő élelmiszer- és energiaárak követik mindezt, és erre választ kell adni.
Az a kormány, amely érzékeny a társadalmi folyamatok iránt, amely kifejezetten a családok mindennapjait könnyítő intézkedéseket és politikát folytat, nem nézheti ölbe tett kézzel, hogy az embereknek a mindennapi megélhetése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.
Cselekedni kellett, hogy kézzel fogható segítséget adjunk az embereknek, ezért kiválasztottuk azt a 6-8 terméket, amelyek leginkább megjelennek a vásárlói kosárban, és így adunk segítséget az embereknek. Valljuk be, hogy a segítség hat, látszódik. Van olyan termék, pl. a 2,8-as tej, amiből 82 százalékkal több fogy, mint az intézkedést megelőző időszakban. Mivel több fogy, előfordul, hogy az üzletek kötelezettsége a termék polcon tartására néha hiányt szenved, mert többet vásárolunk. Több üzlet sem veszi észre, hogy ha mindig tartana egy adott termékből, akkor senkinek nem kellene többet vennie, amikor meglátja, csak azért, hogy betárazzon belőle, hanem nyugodtan megvehetné a napi szükségletét is, hiszen másnap is várható, hogy lesz belőle.
Egyet tudunk biztosan: hogy ez az intézkedés az emberek nagy részének akaratával teljesen megegyezik. A fogyasztói kosárban érzékelhető, hogy az emberek keresik, és vásárolják ezeket a termékeket. Valódi, kézzel fogható segítség, amelyet adni tudunk.
Nem veszélyezteti a termelést, hiszen nem a termelőket érintő kérdés, nem veszélyezteti a feldolgozóipart, hanem a kiskereskedelmi áruházláncok nyereségéből, árréséből kell kigazdálkodni ennek költségét, és úgy kell tekinteni rá, mintha egy akciós terméket forgalmazna az áruház.
Mi a helyzet a falusi kisboltokkal?
Igen, ez egy jó kérdés, hiszen a kisboltok más helyzetben vannak, mint a nagy élelmiszerláncok.
Ennek a jegyében született meg a kistelepülési üzletek támogatását szolgáló 8 milliárd forintos támogatási keretű program terve is, amely gazdasági és ellátásbiztonsági szempontból is a legkritikusabb helyzetben lévő üzletek támogatását tűzte ki céljául.
Egyszersmind ezen üzletek léte a vidék és különösen a kistelepülések népességmegtartó erejének is kulcsszereplői, így támogatásuk társadalmi és demográfiai szerepe is jelentős.
A pályázatokat januártól nyújthatják majd be az érintettek.
A magyar agrártársadalom idei legnagyobb eredménye, hogy a Közös Agrárpolitika Stratégiai Tervének köszönhetően a magyar mezőgazdaság finanszírozása 2027-ig rendben van. Milyen volt ez a küzdelem az Európai Unióval, és mit jelent a gyakorlatban az elért siker, hogyan tud segíteni a gazdáknak?
Ez egy hosszú és nehéz küzdelem volt, hosszú úton jutottunk el idáig, hiszen először az Európai Bizottság új agrárpolitikára vonatkozó, 2018-ban asztalra tett javaslata alapján kompromisszumot kellett kötnie a 27 agrárminiszternek egymással a tartalmi elemekről, azután pedig egy háromoldalú tárgyalás keretében meg kellett egyezni az Európai Parlamenttel, ami az agrárium érdekeitől legtávolabb álló javaslatokat fogalmazott meg. A három évig húzódó egyeztetések közepén jelent meg a brüsszeli Green Deal, azaz európai zöld megállapodás, amely újabb frontokat nyitott fontos tartalmi kérdésekben. A politikai megállapodás és az annak alapján megszületett uniós jogszabályok alapján kellett elkészíteni a Stratégiai Tervet, amely egy igen komoly szakmai feladat, a minisztériumnak szorosan együtt kellett dolgoznia a szakmai szervezetekkel, a kamarával, a MAGOSZ-szal, és mindenkivel, amelynek konkrét javaslata és elképzelése volt az elkövetkező időszakkal kapcsolatosan. Az elkészült tervet 2021 decemberében nyújtottuk be, és nagy örömünkre most novemberben tizenharmadikként jóvá is hagytak.
Ez azt jelenti, hogy több mint 5.300 milliárd forint érkezik a magyar agrárium finanszírozására 2027-ig. Tehát a gazdák pénzügyi támogatása biztosított. Ez a legjobb híre 2022-nek az agrárium szempontjából.
Óriási segítséget jelent az ágazat számára, hogy a magyar kormány számára központi kérdés a vidéki gazdasági potenciál kiaknázása, ennek érdekében pedig hajlandó többlet anyagi áldozatokat is hozni. Nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy a gazdák terveinek megvalósításának időszaka kezdődik el a jövőre.
Mik voltak ezek az áldozatok?
A kormány a vidékfejlesztési célokra fordítható uniós forrásokat nem minimálisan, hanem a maximális 80 százalékban egészíti ki a költségvetésből, azaz a nemzeti társfinanszírozás mértékét 17,5-ről 80 százalékra emeli fel. Háromszor több vidékfejlesztési forrás biztosítására van lehetőségünk, mint amennyiből 2014-2022 között gazdálkodtunk.
Ez az, ami példa nélküli az Európai Unióban, hiszen ekkora áldozathozatalt egyetlen európai kormány sem hozott.
Ennek hatására tudjuk majd elérni azt, hogy a gazdák jövedelemtermelő képessége, az egész magyar agrár- és élelmiszeripar versenyképessége, az exportteljesítményünk nagymértékű javulása megvalósulhasson úgy, hogy közben egy fenntarthatóbb világot is teremtünk. Ez egy olyan egyedi és senki által nem követett példa, amelyre én magam nagyon büszke vagyok, és nagyon hálás vagyok, hogy a magyar kormány ezt a döntést meghozta, mert ez a magyar gazdatársadalmat és agráriumot újra Európa élvonalába tudja emelni. Ez azért is fontos, mert látjuk, mennyire fontos most az élelmiszer-önrendelkezés, az élelmiszer-szuverenitás kérdése, az élelmiszerbiztonság, hiszen láttuk már a koronavírus-járvány alatt is, hogy a határok lezárulhatnak. Látjuk, hogy egy háború és annak szankciós politikája milyen nehézségeket okoz, ezért is mondom, hogy ez egy előrelátó döntés volt.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!