Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha már szóba került a háború: korábban már beszéltünk róla, hogy milyen fontos szerepet tölt be az ukrajnai gabona a világ élelmiszer ellátásában. Legutóbb megszületett egy gabonaszállítási megállapodás. Milyenek most a lehetőségek ennek tükrében?
Ez nagyon nehéz kérdés, hiszen a hagyományos szállítási útvonalak tengeriek voltak, amelyek Ukrajnából a gabonát eljuttatták a világ piacaira, főleg Odessza és térsége, csakhogy ez most korlátozottan használható a háború miatt. A korábban nem használt szárazföldi útvonalakon jut most ki a gabona jelentős része Ukrajnából. Szárazföldön nagyon nehéz, hiszen egy teherszállító hajóval sokkal nagyobb mennyiséget lehet szállítani, mint kamionokkal.
Lengyelország, Románia és Magyarország azok az országok, ahol a szárazföldön keresztül ki tud jutni a gabona. Ezt nevezik most szolidaritási folyosónak.
Muszáj beszélnünk arról, hogy
ez a folyosó ellenérzéseket vált ki a magyar gazdatársadalomban. Mindenki azt hiszi, hogy mindaz a gabonamennyiség, ami átjön a határon, az hozzánk érkezik, de ez nem így van,
hanem innen juttatjuk el a koperi kikötőbe, és innen indul meg a világ több más pontjára. Mielőtt mindenki azt gondolná, hogy ez nekünk rossz, fontos kiemelnem, hogy nem fordult még elő ilyen, de az idei aszály mértékét az is jelzi, hogy
a normál szükségleteinkhez képest hiányzik majdnem 3 millió tonna kukorica hazánkból. Ekkora mennyiséget máskor exportálni szoktunk, de most az aszály miatt hiánycikk, így meg kell vásárolnunk.
Havonta mintegy 200 ezer tonna tud beérkezni a szárazföldi határon keresztül, tehát ha minden szem itt maradna nálunk, ami egyébként nekünk hiányzik, akkor sem lehetne behozni ezt a hiányt, mert csak 2-2,5 millió tonnát tenne ki. Akkor, amikor a gazdák azt róják fel, hogy miért nem pörög a magyar gabonakereskedelem, akkor bizony a kereskedőket kell számon kérni, mert ők próbálnak piaci feszültséget szítani, riogatnak azzal, hogy ukrán kukorica van nálunk, és megpróbálják letörni az árat. Tehát semmilyen folyamat nem indokolja, hogy a magyar gabonakereskedelem ne legyen élénk és intenzív, hiszen a számok azt mutatják, hogy még többet kellene vásárolnunk, hogy ki tudjuk elégíteni az igényt, és az utolsó szem magyar kukoricára is szükség van mind az ipari felhasználás, mind a takarmányozás terén, mert kevés termett az aszály miatt.
Az EU csökkenteni akarja a növényvédő szerek használatát. Ha ezt bevezetik, milyen hatással lehet a termelésre és az élelmiszerárakra?
Ez igen éles vitát váltott ki az Európai Unióban, több irányból is. Egyrészt azon tekintetben, hogy minden országnak a felére kell lecsökkentenie a növényvédőszer-használatot, mert ez nagyon igazságtalan volna. Nem mindegy, mi a kiindulópont.
Magyarország, amikor csatlakozott az Európai Unióhoz, akkorra már jelentős áldozatvállalással csökkentette ezen szerek kijuttatását.
Tréfásan mindig azt szoktam mondani, hogy látatlanban aláírom azt a dokumentumot, amit a holland minisztertársam, mert ők most is háromszor, négyszer többet használnak, mint mi. Az nem igazságos, hogy ő elfelezi a saját mennyiségét, és mi is, amit már egyébként nem lehet elfelezni. Az Európai Unió összes szintjén azon kell gondolkozni, hogyan kell csökkentenünk 50 százalékot – ez egy vállalható kompromisszum –, vagy minden országnak külön-külön. Az agrárstratégiánk azt tartalmazza, hogy a precíziós technológia fejlesztésével, a drónok alkalmazásával a növényvédőszer-mennyiség használatát jelentősen lehet csökkenteni. A digitális agrárstratégia éppen azt teszi lehetővé, hogy ezeket a környezeti célokat teljesíteni tudjuk, de mielőtt ezek bekövetkeznének, rákérdeztünk Brüsszelnél, hol van a hatástanulmány, amely igazolja, hogy az élelmiszer biztonságot és önrendelkezést nem veszélyezteti ez az intézkedés.
Ezt a többi tagállam is jó gondolatnak találta, és kötelezve lett a Bizottság arra, hogy el kell készítse ezt a hatástanulmányt, így ennek a teljesítését legalább egy évre felfüggesztettük.
A tűzifaprogramot kritikával illették az elején. Hol tartanak most, és mik a lehetőségek?
A hatósági áras tűzifaprogramra is a szankciós energiaválság miatt van szükség.
Amellett, hogy a gáz és az áram ára is hatósági áras, ez egy rezsicsökkentési lehetőség azoknak a családoknak, akik fával is tudnak fűteni.
Visszás volt az a helyzet, hogy sokan az elején még azt mondták, nincs is erre szükség, és meg kell védeni az erdőket. Ez végtelenül negatív érzéseket váltott ki belőlem, mert azt feltételezték, hogy minden terv engedély nélkül van, és tarolni fogjuk az erdőket. Szó nem volt erről. Az is kritikát kapott, hogy egyáltalán miért van szükség tűzifaprogram indítására, micsoda butaság ez. Most pedig láthatjuk, hogy mekkora az igény a tűzifára.
Nem gondoltuk, hogy ekkora lesz az érdeklődés, csak tudtuk, hogy az embereket biztonságba kell helyezni, mert nem az a kérdés sokszor, hogy mennyi a gáz ára, hanem hogy lesz-e egyáltalán. Az emberek felelősen gondolkoznak, tehát a kormány és a társadalom egy oldalon áll. Azt az igényt szolgáltuk ki a társadalom elvárásai alapján, amire a hétköznapi embereknek szüksége van. Igen, de egyből nem állt rendelkezésre ekkora mennyiség, mert ehhez a munkához szükség van favágóra, megfelelő eszközökre, szállítási kapacitásra.
Pont azok, akik kritizálták, hogy miért van szükség erre a programra, azt a kritikát róják fel most, hogy várni kell a tűzifa megérkezésére.
Igen érdekes paradigmaváltás.
Igen. Ez nagyon visszatetsző gondolkodás, amire azt tudom mondani, hogy erőinket megfeszítve azért dolgozunk, hogy mindenki igényeit ki tudjuk elégíteni.
Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy mindenki, aki igényelte, az meg fogja kapni a fát hatósági áron.
Azt kérjük tehát mindenkitől, hogy jelezze, mennyire gyorsan van szüksége a tűzifára, hiszen vannak olyanok, akik nem idén, hanem jövőre, vagy az azt követő évre szeretnék felhasználni. Természetesen folyamatos a termelés, de ott, ahol kevesebb az erdős területek mértéke, például a Dél-Alföldön, ott átcsoportosítással küldjük a fát vasúton keresztül. Nemcsak arról van szó, hogy fokoztuk a helyi termelést, hanem arról is, hogy az ország különböző erdészeteiből át is csoportosítunk: embert, eszközt és magát a fát is.
Emellett biztosítjuk az önkormányzatoknak a szociális tűzifa lehetőségét, hogy a legrászorultabbaknak az önkormányzat oda tudja ezt adni.
A lehetőség népszerűségét jelzi, hogy december közepéig 2 036 önkormányzat igényelt tűzifát mindösszesen 195 345 köbméter mennyiségben. Az állami erdőgazdaságok pedig a rendelt mennyiségből összesen 125 608 köbméter tűzifát szolgáltak ki eddig.
Ezen felül még kitaláltunk egy harmadik lehetőséget is. Azon honfitársainknak, akiknek nincs lehetősége arra, hogy megvegyék ezt a tűzifát, gyűjtési lehetőséget biztosítunk. Csupán annyit kell tenni, hogy bejelenti, szeretne ilyet gyűjteni, és azután a rőzsét, a gallyakat összeszedve gyűjtheti magának azt a tüzelési mennyiséget, amire szüksége van. Amikor mesterségesen szított hangulatkeltéssel találjuk magunkat szembe, azt tudom mondani mindenkinek, hogy a folyamat zajlik, az emberek folyamatosan kapják a tűzifát, mert ez az igazság.
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének része lett a lipicai lótenyésztés, és hungarikumnak nyilvánították a Teqballt, mint sportot és a füredi Anna-bált. Ez mit jelent Magyarország számára?
Nagyon fontos dolog egy ilyen elismerés főleg a mai világban, amikor minden ország identitásválsággal küzd, keresi a helyét, és hogy hol van otthon, mitől magyar, osztrák, német vagy francia és spanyol. Magyarországon a hungarikumok gyűjteménye és rendszere éppen ezt teszi lehetővé. Fontos, hogy értékpiramisszerűen épül fel ez a rendszer. A legalján a települési értéktárak helyezkednek el, a legkisebb település is megtalálja azt, hogy mi az az egyedi érték, ami őt jellemzi.
Fontos, hogy büszkék legyünk arra, hogy amikor beérünk egy településre, és meglátjuk a településjelző táblát, azt érezzük, hogy hazaérkeztünk, oda tartozunk. Ezt tudja segíteni ez.
A lipicai lótenyésztésünk és annak hagyományainak elismerése igazi értékmentés, és azonnal meglátszódott az összes lóeladási mutatónkban, a licitben, abban, hogy mennyire mennek fel az árak, és mennyire értékelik ennek a kultúráját a világban.
A füredi Anna-bált talán nem kell magyarázni, hiszen a magyar polgárosodás abszolút jelképe és szimbóluma, egy csodás bálról, hagyományról van szó. Ha bárhol a világon szóba kerül ez a bál, a magyar ember azonnal tudni fogja, mi az. Éppen ez a cél: bizseregjen a szívünk tőle, érezzük, hogy a miénk, tudjunk vele azonosulni, tudjuk szeretni. A Teqball-ra pedig azért vagyunk büszkék, mert ízig-vérig magyar találmány, és világsiker lett rövid időn belül. Szárnyal mindenhol, ahol bemutatják, és sikere talán a Rubik kockáéhoz hasonló, éppen olyan a hatása.
Hogyan értékeli a 2022-es évet, és mire számíthatunk 2023-ban?
2022 kihívásokkal teli esztendő volt, olyan erőpróbát igényelt minden gazda részéről, amit szerintem az életünkben nem éltünk még át,
hiszen ahogyan az interjú elején már említettem, a történelmi léptékű aszály, háború a szomszédban, az erre adott brüsszeli szankciók jelentkeztek. Ezek mind-mind a mindennapi megszokott életünket teljesen felforgatták. A nehézség ebben a helyzetben az, hogy bizonytalanságot okozott bennünk. Nem tudjuk, mikor lesz vége.
Azt érezzük, hogy nem jó, ami van, mert azt szeretnénk, hogy kialakulhasson újra az a biztonságos környezet, amelyben eredményesen tudunk gazdálkodni. Nem véletlen, hogy a magyar gazdatársadalom egy emberként akar békét, követeli, hogy legyen tűzszünet azért, hogy lehessen gazdálkodni.
Nagyon remélem, hogy 2023 elhozza a békét. Elhozza azt a normalitást, amelyre úgy vágyunk az életünkben.
Egyet mondhatok: a magyar gazdatársadalom helytállása, küzdeni akarása példa nélküli volt. Ez megnyilvánult a legnagyobb nehézségek idején is.
Gondoljunk bele, hogy amikor tombolt a koronavírus-járvány, és mindenki szinte home office-ban dolgozott, a magyar gazdák minden nap felkeltek, és megetették a jószágokat, vetettek vetési időben, hogy aratni lehessen. Bizonyították azt, hogy a lehető legnagyobb mértékben lehet számítani a munkájukra. Pontosan ezért vagyok biztos abban, hogy a következő esztendőben is helyt fognak állni, és azt remélem, hogy az időjárás is kegyes lesz hozzánk, és egy olyan gazdasági évet tudunk majd produkálni 2023-ban, amely feledteti 2022 minden nehézségét. Ehhez azt tudom ígérni, hogy
a kormány a maga eszközeivel, támogatáspolitikájával minden lehetőségével támogatja a gazdák erőfeszítéseit, mert az az érdekünk, hogy nagyon sikeres 2023-as évet tudjunk zárni.
