A kelet-ukrajnai helyzet kapcsán kedd reggel rendkívüli ülést tartott a magyar nemzetbiztonsági kabinet. Hogyan látja a helyzetet, mi a magyar álláspont?
Az elmúlt napokban tovább súlyosbodott a feszültség Európa keleti felén.
Az eddigi diplomáciai erőfeszítések dacára egyelőre továbbra is az eszkaláció irányába mutatnak a folyamatok. Egy dolgot azonban semmiképpen sem szabad tenni: feladni.
Mármint az utolsó utáni reményt arra, hogy a diplomáciai eszközök mégis hozhatnak enyhülést. Ha ezt feladjuk, ha bezárulnak a kommunikációs csatornák, ha végleg megszűnik a párbeszéd, az tragédiához vezet.
Ön korábban is azt mondta, hogy a legfontosabb a párbeszéd ebben a kérdésben. Mi várható még ebben a konfliktusban, és hogyan kerülhető el, hogy Magyarország ennek áldozatává váljon?
A fejlemények nyomán most felgyorsult Brüsszelben a szankciós intézkedések előkészítése, jelenleg is folyamatosan egyeztetünk a lehetséges lépésekről.
A keleti szankciók ügyében mi sohasem törtük meg az uniós egységet. Soha. A párbeszéd fenntartását azonban továbbra is kulcsfontosságúnak tartjuk.
Korábban reménykedésre adtak okot az amerikai és francia elnök, valamint a német kancellár moszkvai tárgyalásai. Remélem, hogy fognak ezután is konzultálni, bár most már teljesen más lett az alapállás.
Mi ugyanis itt élünk a szomszédságban, világos tapasztalatunk van a Kelet-Nyugat konfliktusok és a hidegháború hatásairól. Mi nem akarunk sem háborút, sem újabb Kelet-Nyugat konfliktust. Az ilyenekből ugyanis Közép-Európa soha nem jött ki jól.
Mennyiben befolyásolja mindez a magyar-orosz kapcsolatokat? Miniszterelnök úr és az Ön közelmúltbeli Oroszországban folytatott tárgyalásai számos eredményt hoztak.
Az elmúlt években nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy érvényesítsük a nemzeti érdeket, vagyis a rendkívül kedvezőtlen globális és regionális folyamatok ellenére fenn tudjunk tartani egy civilizált együttműködést Moszkvával, mindezt úgy, hogy természetesen tiszteletben tartjuk a szövetségesi kötelezettségeinket. Ez a munka sikeres volt, hiszen a magyar-orosz együttműködés szempontjából a tavalyi volt a legsikeresebb év. Ennek, ha csak két fő okát kell megneveznem, akkor az egyik a vakcinabeszerzés, a másik pedig a hosszú távú gázvásárlási megállapodás megkötése.
Tudjuk, politikai nyilatkozatokkal sem emberéleteket megmenteni, sem lakásokat fűteni nem lehet. Jelen pillanatban szerintem senki nem tudja előrejelezni az európai-orosz kapcsolatok alakulását. Csak ismételni tudom magam: remélem nem zárult be minden ajtó.
A jelenlegi helyzet kétségkívül rendkívüli, de Ön 2014 óta Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Visszatekintve az elmúlt évekre, ha volt ilyen, mi volt a „legnagyobb húzása", amely előremozdította a magyar külpolitikát?
Ilyen nagy húzások – ha már így fogalmazott – alapvetően a nehéz időszakokban tudnak születni, mert
jól szerepelni akkor igazán nagy dolog, amikor vagy nagy verseny van, vagy nehéz a helyzet.
Ebből a szempontból három ilyen sikert tudok megemlíteni. Az egyik, hogy óriási nemzetközi gazdasági versenyben megnyertük az új BMW-gyárért folytatott küzdelmet.
Ez egy hatalmas beruházás, ami több mint ezer munkahelyet létesít és a német vállalat ezzel Magyarországon fogja megkezdeni az új, tisztán elektromos platformú autóinak gyártását.
A másik kettő pedig a koronavírushoz és a mögöttünk álló nehéz évhez kapcsolódik. Tavaly kétszer állt elő olyan helyzet Európában, hogy a mindennapi élethez szükséges alapvető eszközből volt hiány: év elején vakcinából és év végén földgázból. Ezzel szemben
nekünk mégis sikerült olyan helyzetet teremtenünk, hogy ezeket a hiányhelyzeteket a magyar emberek nem érezték meg.
Emlékezhetünk rá, hogy az év elején milyen vakcinahiány volt Európában, a nyugati szállítók szállítmányai rendszeresen késtek és nem egyszer kevesebb is jött, mint amit vártunk. A keleti vakcinák megvásárlásával azonban
lehetővé tudtuk tenni a magyar emberek számára, hogy már akkor fel tudják venni az életmentő oltást, amikor más országokban erre még csak nem is volt lehetőség.
A földgáz kapcsán pedig kimondhatjuk, hogy a magyar embereket nem érintette az az ellátási krízis, amely lényegében egész Európát sújtotta. Ez annak volt köszönhető, hogy egy nagyon hosszú tárgyalássorozat lezárásával sikerült hosszú távú gázvásárlási megállapodást kötnünk a Gazprommal, még az energiaválság kirobbanása előtt.
Hogyha ezt a megállapodást nem tudtuk volna megkötni, az súlyos ellátási zavarokhoz, és komoly pénzügyi károkhoz vezetett volna Magyarországon.
A teljesség igénye nélkül: (Közel- és Távol-) Keleti nyitás, Déli nyitás, történelmi brazil elnöki látogatás hazánkban, és még lehetne folytatni a sort. Amit eddig elértünk, fokozható még? Létezik egy láthatatlan üvegplafon?
A világgazdasági változások tempóját ma már leginkább Keletről diktálják. A keleti vállalatok Európában és Észak-Amerikában is nagyon komoly piaci sikereket érnek el, ennélfogva a fizikai jelenlétüket is egyre inkább kezdik megteremteni. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok beruházást, munkahelyet, magas technológiai színvonalat és megbecsült munkát hoznak Európába, ahol arról szól a verseny, hogy ki profitál ebből a legtöbbet. 2010-ben a Keleti Nyitás politikájával mi beneveztünk ebbe a versenybe, az eredmények pedig világosan látszódnak:
2019, 2020 és 2021 három egymást követő év, amikor már Keletről érkezett a legtöbb beruházás Magyarországra.
Tavaly Koreából, előtte Kínából, és 2019-ben szintén Koreából. 2021-ben a Magyarországra érkező valamennyi beruházási érték 60 százaléka már Keletről érkezett, munkahelyek tízezreit köszönhetjük ennek, valamint azt is, hogy Magyarország fellegvára lesz az elektromos autóiparnak az elkövetkező évtizedekben.
Ha nem invesztáltunk volna elég energiát, időt és erőfeszítést abba, hogy egy civilizált együttműködésünk legyen a tőlünk Keletre eső világgal, akkor ezek a beruházások ma nem Magyarországon, hanem valamelyik másik európai országban lennének.
Kérdés, hogy ez jó lenne-e? Szerintem nem lenne jó, mert akkor máshol teremtettek volna munkahelyeket és más nemzetiségű embereknek adnának fizetést.
A magyar baloldal még mindig lépten-nyomon kritizálja nemcsak a magyar vakcinabeszerzést és a kormány döntéseit, de azt is, hogy Magyarország más országokat vakcinával és védekezéshez szükséges eszközökkel támogat. Hogyan érdemes Ön szerint megítélni ezt a kérdést?
Utólag nem lehet megmondani, hogy az oltásellenes hangulat gerjesztésével a baloldal hány embert tántorított el az oltások felvételétől és ezáltal hány ember egészségét vagy életét sodorták veszélybe.
A baloldal nem tudott elvonatkoztatni a saját karakterétől és nem volt képes felülemelkedni a politikai haszonszerzésen. Képtelenek voltak legalább egy kicsit is visszavenni a hatalom megszerzésének igényéből a magyar emberek életének megvédése érdekében.
Valóban lépten-nyomon akadályozták a világjárvány sikeres kezeléséhez szükséges intézkedések hiánytalan végrehajtását, azonban mi azért vagyunk kormányon, hogy ezt megoldjuk. Tehát lett elég vakcina az országban, és a beruházások támogatásával a magyar emberek munkahelyeit is meg tudtuk védeni, holott a baloldal gáncsoskodva végig azt akarta elérni, hogy szociális alapon osszuk szét az állam pénzét.
Említette a munkahelyeket, az Ön közbenjárása révén számtalan munkahelyteremtő beruházás érkezett Magyarországra. A magyar és az országban működő vállalatok beruházásai lehetővé teszik, hogy a tavalyi rekordév után 2022 is sikeres év legyen gazdaságilag, ehhez a kormány által bejelentett adócsökkentések és támogatások biztosítják az alapot. Miért nevezhető egyedülállónak a magyar modell, és miben áll a sikeressége? Mi a titok?
2021 tripla rekordot hozott, hiszen a legtöbb meginduló beruházás, a legtöbb munkában álló ember és a legnagyobb exportteljesítmény rekordja is megdőlt ebben az évben.
Ehhez arra volt szükség, hogy a kormány kitartson amellett, hogy az emberéleteket vakcinával, a munkahelyeket pedig beruházásokkal lehet megmenteni. Minden külső és belső nyomás dacára kitartottunk ezen stratégiánk mellett, aminek az eredménye az lett, hogy a keleti vakcináknak köszönhetően fel tudtuk gyorsítani az oltási kampányunkat, és
az európai átlag előtt kettő hónappal újra tudtuk indítani a gazdaságunkat, újra tudtuk nyitni Magyarországot. Ennek eredményeként már tavaly nyárra el tudtuk érni a magyar gazdaság teljesítményében a világjárvány előtti szintet.
Ez másfél év előnyt jelentett számunkra a világgal szemben, tekintettel arra, hogy a világgazdaság teljesítménye talán majd az idei év végére fog visszatalálni régi önmagához. Mindez azt mutatja tehát, hogy megérte kitartani az eredeti stratégiánk mellett, és a magyar válságkezelés kifejezetten sikeres tudott lenni.
Minek köszönhető az, hogy a baloldali kormányzást követően végre valóban van igazi, cselekvő magyar külpolitika? Milyen további lehetőségek állnak még hazánk előtt? Mit lehet tenni a baloldal romboló politikájával szemben a nemzetközi térben?
A külpolitika akkor sikeres, hogyha a nemzeti érdekérvényesítés a célja. Ha valamifajta birodalmi szándék és elvárás kielégítése válik a céljává, akkor nemzeti szempontból sikertelenségre van ítélve.
A baloldal mindig egy igazodó külpolitikát akar, mindig a mainstreamnek a dicséretére vár, és akkor érzi magát jól, hogyha megsimogatják a buksiját arról az oldalról.
Ezzel szemben a jobboldali külpolitika mindig a magyar nemzeti érdek érvényesítését célozza, és akkor érzi jól magát, ha a magyar emberek érdekei érvényesülnek. Amennyiben karakterében kellene összehasonlítani a 2010 előtti és utáni magyar külpolitikát, akkor szerintem ez a legnagyobb különbség.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK!