Ön korábban azt mondta, hogy „radikálisan változtatni kell az Európai Unió afrikai és közel-keleti politikáján, máskülönben a közösség teljesen el fog jelentéktelenedni ezen térségekben és további biztonsági kockázatok fognak kialakulni." Mi a legnagyobb veszély Magyarország számára a migráció tekintetében?
A migrációnak ma két rendkívüli kockázata van: az egyik egy biztonsági, a másik egy egészségügyi kockázat, ez a kettő pedig már összefügg. A tömeges, ellenőrizetlen illegális migrációs hullámok megteremtik a lehetőséget arra, hogy a más országokba rossz szándékkal belépni szándékozó emberek számára lehetőség nyíljon a bejutásra. A szélsőséges ideológiákat képviselő terrorszervezetek embereinek ez valós lehetőséget jelent, hiszen ha van egy ellenőrizetlen hullám, abban elvegyülve sokkal több eséllyel jutnak el a világ különböző pontjaira.
Hatalmas probléma, hogy a terrorizmus és a terrorista ideológiák terjedését a migráció gyakorlatilag abszolút szabaddá teszi.
A másik kockázatot pedig a világjárvány rejti magában.
Kötve hiszem, hogy a migrációs hullámokban érkezők nagy része rendelkezne két negatív PCR-teszttel az elmúlt 72 órából. Tehát iszonyatos járványügyi kockázata van a migrációs hullámoknak, és sajnos ez ördögi kört alkot.
Minél erőteljesebbek a migrációs hullámok, annál gyorsabban terjed a járvány, és a járvány gyors terjedése ismét egy újabb ok a lakóhely elhagyására. Mi itt, Közép-Európában a saját bőrünkön tapasztaltuk az elmúlt hat-hét évben, hogy a migrációnak milyen negatív hatásai vannak. Emlékszünk még arra, amikor a Keleti pályaudvar környékét szállták meg a migránsok, amikor blokkolták az autópálya és a vasútvonalak forgalmát, amikor átgázoltak szántóföldeken, ellopták a termést, és agresszíven viselkedtek. Meg kell nézni, hogy Szerbiában bizonyos falvakban az emberek félnek kimenni az utcára.
Ez egy agresszív brigád, akik iszonyatos biztonsági fenyegetést jelentenek arra a területre, ahová mennek, és amin átmennek.
Mit kellene tennie a brüsszeli bürokratáknak azért, hogy valódi megoldás szülessen a migrációs krízis további eszkalálódásának megakadályozására?
Minden egyes vita, ami a migrációról vagy a migrációs dokumentumokról szól Brüsszelben, a végén leegyszerűsödik arra a vitára, amely két kifejezés között zajlik: az egyik kifejezés a „managing the migration", a másik pedig a „stopping the migration". Tehát, hogy a migrációt menedzselni vagy megállítani kell.
Mindaddig amíg kevesebben mondjuk, hogy a migrációt meg kell állítani, addig Európa nem nyugodhat meg ebből a szempontból.
A helyzet az az, hogy
a kötelező letelepítési kvóta továbbra is napirenden van Brüsszelben, csak mindenfajta grammatikai és stilisztikai bravúrokkal próbálják átnevezni, de mi magyarok vagyunk és nem hülyék.
Közben a globális migrációs paktum európai kistestvérét, a poszt-cotonou-i megállapodást is próbálják rajtunk áttolni.
Folyamatosan lopakodó módon, különböző nyilatkozatokba és jogszabályokba próbálják elrejteni a globális migrációs paktum különböző részeit, hogy azok a nemzetközi joganyag részévé váljanak.
Ismerjük már ezeket. Szerencsére van egy-két olyan ország, akik a józan észt tekintik a kiindulópontnak ebben a kérdésben is, és így együtt meg tudjuk akadályozni a kezdeményezések jelentős részét.
Ön sokat utazik a világban. Mit tapasztal: valóban egy új világrend van kialakulóban, vagy már abban élünk?
Az, hogy új világrend van, az szerintem nem kérdés, érdemes megnézni a számokat. Húsz év alatt a világ GDP-jéből történő részesedés úgy változott meg, hogy az Egyesült Államoké 30-ról lecsökkent 24 százalékra, az Európai Unióé 21 százalékról lecsökkent 18 százalékra, a kínai meg 4 százalékról nőtt 18 százalékra. Mindeközben, 15 évvel ezelőtt a világon végrehajtott összes beruházást 80-20 arányban nyugati tőkéből finanszírozták a keleti ellenében. Mára azonban ez az arány megváltozott és világon végrehajtott valamennyi beruházás 70 százalékát már keleti, 30 százalékát pedig nyugati tőkéből finanszírozzák. Világos, hogy a nagy keleti vállalatok diktálják a világgazdaságot meghatározó autóipar átalakulásának tempóját, ezzel egy időben pedig kínai vállalatok vásárolják fel a német, francia és amerikai vállalatokat.
Tehát, hogy új világrend van-e, ez szerintem nem kérdés. Igen, új világrend van annak minden politikai, gazdasági és társadalmi aspektusával együtt.
A számtalan külföldi médiumnak adott interjúja alapján látható, hogy elképesztő tévhitek keringenek Magyarországgal kapcsolatban. Tényleg ekkora ellenszélben kell dolgoznia, vagy a színfalak mögött még rosszabb a helyzet?
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt tudom mondani, hogy
minden kétséget kizáróan egy nemzetközi, liberális mainstream-hálózat uralja a világ közvéleményét, valamint politikai elitjének egy nagy részét is.
Ez a liberális nemzetközi elit azt gondolja, és hirdeti magáról, hogy ők az egyetlen, modern, progresszív, sikeres út előre, és minden, ami az ő gondolatvilágukon kívül esik, az csak sikertelen, múltba révedő és valamilyen szélsőséghez köthető lehet.
Most ehhez képest
mi, magyarok az elmúlt 12 év teljesítményével mindennek a liberális mainstream állításnak az élő cáfolatai vagyunk, mert konzervatív, jobboldali, polgári, kereszténydemokrata, nemzeti alapokon álló, patrióta politikát folytatunk, ráadásul mindezt sikeresen tesszük.
Tehát a liberális mainstream alapállítását cáfoljuk, ami számukra borzasztó kellemetlen, ezért stratégiai kérdésnek tekintik, hogy mi ne lehessünk, de legalábbis ne lehessünk sikeresek. Ezért keringetnek rólunk teljesen dermesztő álhíreket, és ezért van ez a hatalmas ellenszél.
Ön szerint hogyan alakul a jövőben Európa sorsa, és hogyan alakul ebben Kelet-Közép-Európa, valamint Magyarország jövője?
Magyarország jövőjének alakulása alapvetően április 3-án fog eldőlni. Most a 2010 utáni és a 2010 előtti világot képviselők tábora áll egymással szemben. A Gyurcsány és Bajnai-korszak emberei akarnak visszatérni, azok, akik ezt az országot 2010-re csődbe vitték.
Ha akkor nem kaptunk volna egy kétharmados felhatalmazást, és egy jó nagy nekirugaszkodással nem húztuk volna ki az országot a válságból, akkor ma nagyon-nagyon rossz helyzetben lennénk.
A kommunisták és a fasiszták számára is otthont biztosító baloldali koalíció újra csődállapotba vinné Magyarországot, ezt kell megakadályoznunk áprilisban.
1867-ig kerestek vissza, de nem találtak arról feljegyzést, hogy hivatalban lévő magyar külügyminiszter Sepsiszentgyörgyre látogatott volna. A közelmúltbeli látogatásával tehát Ön volt az első. 2010 előtt ellenséges és lekicsinylő hozzáállást tanúsítottak az akkori baloldali kormányok a külhoni magyar közösségek felé. Miért fontos az a nemzetegyesítő politika, amelyet az Orbán-kormány képvisel a baloldallal szemben?
Mi a határon túl élő magyarokat is a nemzet részének tekintjük. Bárhol is él magyar a világon, az a magyar nemzet része. 2010 előtt erről másképp gondolkodtak, de mi egy olyan nemzet vagyunk, ahol az ország és a nemzet határai nem esnek egybe.
A határon túli nemzeti közösségek ugyanúgy a magyar nemzet részét képezik, mint az anyaországban élő magyarok.
A nemzetpolitikánk alapvetése, hogy nem Budapestről mondjuk meg, mi a jó a határon túliaknak, hanem megkérdezzük őket, hogy nekik ott helyben mire van szükségük?
2010 után, amikor megkérdeztük őket, hogy mi az, amiben a leginkább kérik a magyar kormány segítségét, akkor azt a választ kaptuk, hogy erősítsük meg gazdaságilag a közösségeket. Ekkor indult a határon túli gazdaságfejlesztési program, amelynek keretében sok száz milliárd forintnyi beruházás jött létre azokon a területeken, ahol a magyarok élnek, a kormány sok tíz milliárd forintos támogatásával.
2010 előtt lenéző, lekicsinylő módon beszéltek a határon túli magyarokról, és a magyar nemzet különböző részeit egymásnak ugrasztották, nem kéne visszatérni ehhez az időszakhoz.
Az április 3-i hazai országgyűlési választásra a Nyugat is figyel, a magyar modell reális alternatíva a mainstream világpolitikával szemben. Mi a véleménye, számíthatunk külföldi beavatkozásra?
A külföldi beavatkozások napi rendszerességűek. Például senki ne mondja, hogy az véletlen lenne, amikor egyedülálló módon élőben közvetítik az Európai Unió Bíróságának ítéletét, amit szánalmas módon egy nem magyar nyelvű és magyarul jól láthatóan nem beszélő bíró magyarul olvas fel, mindezt néhány héttel a magyar parlamenti választások előtt.
Ami a további beavatkozásokat illeti: világos, hogy a nyilvános és a kevésbé nyilvános világban is mindenfajta kísérletek zajlanak.
A Budapesten működő nagykövetségeknek mindenesetre világossá tettem, hogy a választási megfigyelésnek vannak nemzetközileg elfogadott szabályai, ilyen például az EBESZ által delegált megfigyelők.
A nálunk szolgálatot teljesítő külföldi nagyköveteknek azonban egyáltalán nem dolga, hogy beleszóljanak a magyar választási kampányba vagy a magyar választások értékelésébe, esetleg hogy megfigyelő missziókat szervezzenek.
Ők nem ezért vannak itt, mint ahogyan a magyar nagykövetek sem azért dolgoznak világszerte, hogy ott a belpolitikai kérdésekben állásfoglaljanak. Világossá tettem számukra, hogy mint fogadó állam, a nemzetközi jog alapján elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben a magyar belpolitikai folyamatokat.
Nyilvánvalóan sok beavatkozási kísérlet lesz még, hiszen külföldről folyamatosan próbálják segíteni a baloldali összefogást. Azonban mi is a pályán vagyunk, figyelünk, valamint próbáljuk ezeket a kísérleteket időben detektálni és a lehető leghatékonyabban visszaverni.
Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Sok ezer kilométernyi utazás a világ különböző pontjaira, számtalan interjú és megjelenés, valamint sok nemzetközi tárgyalás és esemény. Van, amikor reggel még Budapesten, este már Dubaiban tárgyal, majd másnap tovább repül egy még távolabbi országba. Hogyan bírja mindezt és a folyamatos készenlétet?
Annál szebb munkája nem lehet az embernek, minthogy egy ezeréves nemzetet képviseljen a világban, úgyhogy, ha valaki azt állítaná, hogy ez fárasztó, az nem is érdemelné meg, hogy ezt a munkát elvégezhesse. Ha az ember külügyminiszter, akkor ne panaszkodjon, hanem örüljön neki, hogy a hazájáért dolgozhat. Magam is így vagyok vele. Szeretem ezt a munkát, megtiszteltetésnek veszem, ezért a fáradtság nyilvánvalóan szóba sem jöhet.