Mennyiben játszott szerepet Gyurcsány Ferenc a baloldal történelmi vereségében?
Poncius Pilátus is megirigyelné, ahogy az ellenzéki pártvezetők az elmúlt napokban mossák a kezeiket a rottenbillleri méretű választási zakót követően.
A valóság persze mégiscsak az, hogy a 2022. április 3-án tartott országgyűlési választáson hat baloldali párt közös listát állított, közös jelöltet indított a választókerületben, és együtt szenvedtek történelmi vereséget a Fidesz-KDNP pártszövetséggel szemben. És bár a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje kétségtelenül Márki-Zay Péter volt, az ellenzék valódi vezetője az a Gyurcsány Ferenc, aki kitalálta az "előbb a kormánytöbbség, aztán a kormányfő" szlogent is. Mindezt erősítendő az ellenzék miniszterelnök-jelöltje januárban be is ismerte, hogy a baloldal első embere nem ő, hanem Gyurcsány. „Azt, hogy ki a kapitány, ő mondja meg" – jelentette ki Márki-Zay Péter a DK első emberéről.
Ugyanakkor az is tény, hogy a Gyurcsány-jelenséggel szemben olyan zsigeri ellenállás alakult ki a magyar társadalomban, amelyet nem lehet pár év leforgása alatt kitörölni a választók emlékezetéből, így azt mondhatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc is jelentős szerepet játszott abban, hogy a baloldal történelmi vereséget szenvedett.
Mennyiben játszott szerepet a baloldal vereségében, hogy az elmúlt 12 év minden eredményét megpróbálták eltagadni, és csődben lévő országról beszéltek?
A magyar baloldal realitásérzékét egyrészt megzavarhatta az a soha nem látott támogatás, amely Soros Györgytől a nemzetközi baloldal részéről érkezett, másrészt a Datadat-botrány rámutatott, hogy kellő bátorságot érezhettek ahhoz, hogy valótlan állítások sorával bombázzák a magyar közvéleményt. Ehhez hozzáadódik, hogy nemcsak Márki-Zay Péter, de az egész baloldal folyamatosan, és minden jel szerint tervszerű módon lenézte és alábecsülte a magyar választókat, amely a morális aggályokon túl kétségtelenül helytelen és téves stratégiának bizonyult.
A magyar emberek saját bőrükön, mindennapi életükben tapasztalják az elmúlt 12 év kormányzásának eredményeit, pozitív hozadékait. Tizenkét éve felemelték a magyarok fejét itthon és a külhonban és nem hajlandóak újra leszegni!
Mennyiben ártott a baloldalnak, hogy Brüsszel oldalára álltak az uniós pénzekről szóló vitákban, valamint Zelenszkij pártját fogták a fegyverszállítások és a gázcsap elzárásnak ügyében?
A nemzeti érdekkel ellentétes álláspontra helyezkedni soha nem kifizetődő, pláne egy olyan országban nem, ahol a nemzet több mint fele jobboldali, konzervatív nézeteket képvisel. A magyarok pontosan tudják, hogy az európai uniós pénzek nem tekinthetők könyöradománynak, hanem olyan források, amelyek az uniós jog alapján minket is megilletnek, és amelyek megvonásával nemcsak a nemzeti oldalt, hanem a teljes lakosságot büntetnék.
A Fidesz-KDNP európai uniós politikusai és a polgári, nemzeti kormány tagjai a magyar érdekek mentén alakítják a kül- és gazdaságpolitikájukat, azt szem előtt tartva lobbiznak Brüsszelben és érvelnek a különféle politikai vitákban.
Ezzel szemben a baloldal rendszerint Magyarország megbüntetését kéri, ami mögött – vélhetően – az a megfontolás húzódik, hogy amennyiben kevesebb pénz jutna a magyar embereknek, akkor azt hinnék, hogy ez a kormány hibája, és ezért az ellenzékre szavaznának. A valóság azonban ismét rácáfolt a baloldal elképzelésére, a választók ugyanis tökéletesen átlátnak a szitán és tudják, melyik oldal mit képvisel és kikért dolgozik.
A magyar társadalom szignifikáns többsége pacifista álláspontot képvisel és nem szeretne belekeveredni egy értelmetlen háborúba. A baloldal háborús retorikát folytat, míg a kormány konzekvensen kiáll a béke és amellett, hogy hazánknak ebből a háborúból ki kell maradnia. Katonák és fegyverek Ukrajnába küldésével közvetlen veszélynek tennénk ki a kárpátaljai magyarságot, hiszen a szállítmányok az orosz hadsereg célkeresztjébe kerülnének, katonák küldésével pedig háborús féllé válnánk, ami súlyos emberáldozatokat követelne, ahogy ezt a szomszédunkban is látjuk. Ezt pedig a magyarság nem szeretné. Hazánk és egész Európa gázkitettsége jelentős, a családok túlnyomó többsége gázzal fűt, az orosz gázellátás megszüntetése pedig beláthatatlan következményekkel járna a nemzetgazdaságunk számára. Ezt a választók is pontosan tudják, és saját jól felfogott érdekük végett nem támogatták a baloldalt abban, hogy ezt a tervét véghez vigye.
A baloldal 2002-2010 közötti kormányzása minden tekintetben a csőd szélére sodorta az országot. Többek között olyan gazdaság- és társadalompolitikai döntések születtek, melyek a társadalom széles rétegeiben hagytak fájó nyomokat. A baloldali vezetés egy önálló cselekvésre képtelen, függetlenségétől megfosztott Magyarországot "alkotott meg", melyben még a mindennapi boldogulás is óriási megpróbáltatást jelentett.
Ezzel szemben a polgári-nemzeti kormány elvitathatatlan politikai teljesítménye, hogy a 12 éves kormányzása alatt el tudod érni olyan eredményeket, és véghez vitt olyan intézkedéseket, melyek szakmai szempontok szerint megkérdőjelezhetetlenek és össztársadalmi szinten is teljes támogatottsággal bírnak. Az ország gazdasága – a koronavírus-járvány első évét leszámítva – 2012 óta minden évben növekedett, 2022-ben magasabb a minimálbér, mint a 2010-es átlagbér. Számottevő orvosi bérrendezés történt, valamint a három ciklus alatt a kezdőtanárok fizetését is a kétszeresére emelték.
A baloldal azonban nemcsak az 50 napos kampányban, hanem elmúlt 12 évben folytatott politizálása során sem volt hajlandó figyelembe venni ezt a társadalmi érzékelést.
Olyan alapvető eredményeket, intézkedéseket vontak kétségbe, és kívántak megszüntetni, melyek nemcsak az országot viszik előre, hanem a magyar emberek életét is megkönnyítik. Sőt, az ellenzék még olyan váratlan helyzetekben sem tudott felelős magatartást tanúsítani, mint a koronavírus-járvány vagy az orosz - ukrán konfliktus.
Ráadásul mindezt destruktív, érdemi alternatívát elvétve sem kínáló módon tették, mégpedig többnyire azon baloldali szereplők, akik az adott területen már egyszer politikailag és morálisan is megbuktak. Ám a 2022-es országgyűlési választás eredménye alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar emberek nem kérnek az ellenzék botránypolitizálásra épülő, romboló politikájából, ellenkezőleg, felelős, megfelelő szakmai háttérrel és tapasztalattal bíró vezetőket kívánnak az ország élén látni, akik képesek továbbra is fejlődő pályán tartani Magyarországot.