Brüsszel feláldozta Európa stabilitását

Kardoskúti földgáztároló

Hazánkban az átlagfogyasztásig marad a rezsicsökkentett ár, de fölötte sem versenypiaci árat kell fizetnie a háztartásoknak, hanem annál jóval kedvezőbb, lakossági piaci árat – mondta el az Origónak Pálfalvi Milán. A Nézőpont Intézet elemzője szerint ezzel a szétválasztással a kormány az elszabadult világpiaci energiaárakra is reagált. Pálfalvi beszélt még Brüsszel elhibázott politikájáról, és arról is, hogy miért nem szabadna Magyarországnak közvetett módon belekeverednie az Oroszország és Brüsszel közötti gazdasági háborúba.

Múlt csütörtök reggel megjelent a Magyar Közlönyben a fenntartható rezsicsökkentés részletszabályozása, amiből kiderült, hogy az átlagfogyasztás alatt továbbra is mindenki élhet a rezsicsökkentés lehetőségével. Miért kiemelten fontos ez az intézkedés annak tükrében, hogy a szomszédunkban háború dúl, és Európában egyre csak emelkednek az árak?

Európában egyedülálló, hogy nálunk a lakosság továbbra is kedvezményesen juthat hozzá az áramhoz és a gázhoz. A rezsicsökkentés fenntarthatósága érdekében az intézkedéssel különbséget tesz a kormány a fogyasztási célok között.

Az átlagfogyasztásig marad a rezsicsökkentett ár, de fölötte sem versenypiaci árat kell fizetnie a háztartásoknak, hanem annál jóval kedvezőbb, lakossági piaci árat.

Ezzel a szétválasztással a kormány az elszabadult világpiaci energiaárakra is reagált. A magyar családok így továbbra is védve vannak a rezsiárak drasztikus emelkedésétől. Ez az intézkedés azért is fontos, mert az elmúlt évek stabilitására építve felkészültté teszi hazánkat a háborús inflációval és az elhibázott brüsszeli szankciós politikával szemben. Mi, magyarok a saját utunkat járjuk, és a tények minket igazolnak.

Nem mindegy mennyit fogyasztunk Fotó: Major Kata - Origo

Mire számíthatnak az elkövetkező hónapokban Európa más országaiban az emberek?

Európa súlyos energiaválsággal küzd.

Már nemcsak az a kérdés, miből fizetik ki a nyugati háztartások a sokszorosára emelkedett rezsiszámlákat, hanem hogy lesz-e mivel fűteni, lesz-e áram.

Franciaországban például nincs garancia rá, hogy tudnak majd világítani télen, ha drasztikusan nem csökkenti a lakosság az áramfogyasztását. Az önkorlátozásra már levélben fel is szólították ügyfeleiket a szolgáltatók. Mindeközben a német alkancellár pénzügyi összeomlástól tart, ha a gyárak nem jutnak hozzá a termeléshez szükséges energiához. Külügyminiszterük pedig valódi német lázongási hullámot is el tud képzelni, ha nem lesz elegendő gáz ahhoz, hogy fűteni tudjanak a hideg hónapokban. Korábban bezárták az atomerőműveiket, most pedig az utolsó pillanatban keresik a megoldást a saját maguk által okozott problémára.

Nyugaton komoly problémák lehetnek ősszel és télen Forrás: 2020 Getty Images/Maja Hitij

Sajnos nem csak vicc, hanem nagyon is komoly, ha eszünkbe jut a mondás, "Nyugaton a helyzet fokozódik".

Hallani olyan hírekről, miszerint megjelent a cserekereskedelem Németországban: egy kocsmában például étolajjal is lehet fizetni. Mennyire válhat ez mindennapossá a jövőben?

Ez inkább csak egy érdekes jelenség, ami azonban szintén a helyzet komolyságára világít rá. Arra, hogy Németországban az elhibázott szankciós politika következményei akár már ilyen hétköznapi helyzetekben is megmutatkoznak. Vagyis az emberek elkezdték a saját kezükbe venni az ellátási gondok megoldását. Ha ez nem a kocsmában, hanem egy fűtetlen, sötét lakásban lezajló jelenet, az már más. Nem kellene odáig jutnia a Nyugatnak. Ez a történet egyébként ítéletet mond arról, mennyire számíthatnak saját kormányukra a németek a kialakult helyzetben. A cserekereskedelem is azért van, mert

Brüsszel feláldozta a kontinens stabilitását, közben pedig nem gondoskodik a lakosság energiabiztonságáról, a hétköznapok stabilitásáról.

A hazai baloldal csak támadja a rezsicsökkentést Fotó: Major Kata - Origo

A hazai baloldal a rezsicsökkentés új szabályainak bejelentése óta folyamatosan kelti a pánikot. Ez miért aggasztó és veszélyes?

Az ellenzék meg sem szavazta a rezsicsökkentést, annak fenntarthatósága kapcsán pedig szintén nem tudott semmilyen érdemi, előremutató gondolattal előállni.

Nem csoda, ha úgy érzi, partvonalon kívülről csak az érzelmek felkorbácsolásával tud figyelmet szerezni magának, ami persze egy rossz lépésre adott hibás válasz. Egy az egyben, mint ahogyan ezt a nyugati balliberális vezetők is teszik. Ez azonban rendkívül káros, hiszen politikai haszonszerzés céljából félrevezetik, és félelmet keltenek az emberekben. Háborús infláció esetében ez különösen nagy felelőtlenség. Nem csoda, hogy az ellenzék támogatottsága fordítottan arányos az általuk szított érzelmek mélységével.

Hogyan értékelhető Brüsszel gázelosztási javaslata, és mire számíthatunk az elkövetkező időszakban?

Brüsszel a szankciós politikával saját magát hozta rendkívül nehéz helyzetbe, és most próbálja menteni a menthetőt. A gond ezzel az, hogy nem gyakorol önkritikát és nem szűri le a tanulságot. Ebből pedig egy dolog következik, mégpedig az, hogy továbbra is téves logika mentén kíván célt érni. Emlékezhetünk Manfred Weber "élő halottjára", vagyis a tökéletes oximoronra, mikor a politikus a szolidaritást kötelezővé tette volna. Ami ugyebár fából vaskarika.

A mostani Brüsszeli elképzelés a gázelosztásról pedig azért hibás, mert központilag kezelne egy tisztán nemzeti érdeken alapuló kérdést. Brüsszel elképzelése nem életszerű.

Úgy vár közösségvállalást, hogy hatalmát azok ellen használja, akiktől szolidaritást várna. De nézzük a helyzetet a magyar érdek mentén, gyakorlatiasan. Ha nekünk, magyaroknak lesz elegendő gázunk a saját lakossági és gazdasági céljainkhoz, ideértve a biztonsági tartalékot is, és ezen felül marad szabad gázkapacitásunk, amellyel kisegíthetünk más országokat, akkor egyszeri, alkalmi együttműködés keretében ennek lehetne realitása. Ehhez persze az "előrefizetés" elengedhetetlen lenne, és azt gondolom, hogy az árképzésnél is egyértelművé kellene tenni a tárgyalási erőviszonyokat. Ennek a forgatókönyvnek azonban egy komoly akadálya lehet, mégpedig az, hogy

ezáltal Magyarország akár egyfajta közvetett szereplőjévé válhatna az Oroszország és Brüsszel közötti gazdasági háborúnak.

Meggyőződésem, hogy ebből a konfliktusból ilyen módon is ki kellene maradnunk. Ennek fényében is Brüsszelnek újra kellene gondolnia saját hozzáállását az energiaháborúhoz. Talán még nem késő.