Körülöttem halottak és vértócsában vonagló emberek voltak

A családi ház kertjében landolt Neoplan busz Deutschlandsbergben

Szakadékba zuhant a debreceni Medicor Művek autóbusza az ausztriai Graz mellett 1983. szeptember 14-én. Tizenöten meghaltak és 31 utas megsérült. Az Ikarus 255-ös busz fékje hibásodott meg, ezért nem tudta megállítani a járművet a buszvezető, akit először hét év börtönre ítéltek, de két év múlva kiengedték, mert kiderült, hogy a sofőr az utazás előtt többször is jelezte a feletteseinek, hogy a busz fékjei nem működnek megfelelően. Ők azonban nem a szakszervizbe vitték a buszt, hanem a Medicor műhelyében próbálták megjavítani. A szerelés után a próbaúton sem volt tökéletes a fék, a sofőr ismét szólt, de a szerelők azt mondták: csak össze kell kopniuk az új betéteknek. Így engedték el a járművet az útra. Az osztrák hatóságok egyértelműen bizonyították, hogy a tragédia a fék meghibásodása miatt következett be. Azonban itthon erről nem írtak az újságok, mert nem vetett volna jó fényt az országra, ha kiderül, hogy egy állami vállalat nem megfelelően tartja karban a járműveit. Így a magyar hatóságok évekig eltitkolták a baleset valós okát.

Harminc métert zuhant a busz

A Grazhoz közeli hegyi falucskában, Fladnitzban egy kis panzió tulajdonosa, bizonyos Höfler úr baráti parolával búcsúzott a nála vendégeskedő 46 magyar turistától. A nap vakítóan sütött a hegyek között, s bár kissé hűvös volt az időjárás, a tegnap esti búcsúvacsora meleg hangulata nem illant még el, szinte mindenki a közeli visszatérést latolgatta. Az indulás előtt a gépkocsivezető még egyszer ellenőrizte az Ikarus műszaki állapotát, és a megbeszélt időpontban, pontosan 8 órakor minden utas elfoglalta ülőhelyét. A Medicor Művek debreceni Orvosi Műszergyárának autóbusza München után Graz érintésével Bécsbe készült.

Az utasok többsége először járt Nyugat-Európában

- írta a Magyar Hírek az 1983. december 24-i számában.

A családi ház kertjében landolt Neoplan busz Deutschlandsbergben Forrás: Vas Népe

Alig háromnegyed órával később egy lejtős útszakasz végén a busz átszakította a védőkorlátot, harminc métert zuhant, végül 200 méter mélyben egy völgyben ért földet.

A helyszínen tizenhárman meghaltak, ketten a gondos orvosi beavatkozás ellenére kórházban vesztették életüket, harmincegyen súlyos, illetve kevésbé súlyos sérüléseket szenvedtek.
A Délmagyarország 1983. szept. 15-i száma röviden adott hírt a tragédiáról:
"Ausztriában súlyos autóbusz-szerencsétlenség történt szerdán, a reggeli órákban. A Medicor Művek debreceni gyárának csoportját szállító autóbusz Graz mellett egy szakadékba zuhant. A baleset következtében tizenhárman vesztették életüket. Az osztrák hatóságok a magyar hatóságok bevonásával folytatják a baleset körülményeinek vizsgálatát.

Aki kiesett a buszból, életben volt, aki beszorult, ott is maradt

A Magyar Hírek decemberi számában részletesen beszámoltak az előzményekről, és több utast is megkérdeztek, hogyan emlékeznek a balesetre.

Az egyik utas - aki a vállalat igazgatója volt akkor - azt mondta, hogy az utazást a vállalat szakszervezeti bizottsága szervezte az IBUSZ utazási irodával közösen - de oly módon, hogy a Medicor saját buszával utaznak.

Mint a vállalat igazgatója utasítottam a szállítási osztály vezetőjét, hogy legyen gondja a busz kifogástalan műszaki állapotára. Azért is ügyeltem erre, mert tudtam, szokatlan nehéz hegyi utak várnak ránk. (...) A feleségemmel a vezető mögötti harmadik ülésben ültünk és egyszer arra lettem figyelmes, hogy a buszvezető azt mondja: nincs fék! Felugrottam, odamentem és rákiabáltam: János, ne hülyéskedjen, ez nem játék! De ő akkor már állt és a kormányba kapaszkodva taposta a fékpedált. Aztán láttam a rohamosan közeledő, kanyart jelző fekete-fehér nyilakat, visszarohantam a feleségemhez és kiabáltam: kapaszkodj!

A szállítási osztály vezetője úgy nyilatkozott, hogy a busz mindössze másfél éves volt, és alig hatvanezer kilométert futott. Az osztályvezető szerint nem volt gond a fékkel, kicserélték az utazás előtt, ki is próbálták, és semmi problémát nem találtak. A buszvezetőről is nyilatkozott:

Másfél éve dolgozik nálunk, csak jót mondhatok róla, mindig kifogástalan rendben tartotta a rábízott járműveket. Havi váltásban dolgozott az autóbuszon, amelyet munkásszállításra és egyéb fuvarokra vettünk igénybe. Semmi kétely nem támadt bennem, amikor úgy alakult a munkarend, hogy erre az útra ő a soros gépkocsivezető. A jó hangulatú búcsúesten is csak üdítőt ivott és jóval előbb lefeküdt, mint mi. Reggel már a busznál találtam, rutinszerű ellenőrzést végzett. Én jobbra mögötte ültem, láttam a mozdulatait. Hallottam a fúvószelep sziszegését amikor fékezett, tehát a fékrendszer működött. Amikor azt mondta „nincs fék'', azt kiabáltam, rántsa be a kézifékét, de azon már túl volt, az sem lassított semmit a rohanó buszon. Mondtam, tegye alacsonyabb fokozatba a sebességváltót, de nem sikerült, csak a fogaskerekek köszörülő hangját lehetett hallani.

Egy másik utas így nyilatkozott a lapnak:

A buszban mindenki hallotta, hogy nincsen fék, és senki sem vette tréfának. Amikor láttam a vállalat igazgatóját kétségbeesetten visszarohanni, kirántottam a feleségemet az ülőhelyéből és az ülések közötti folyosón leguggoltunk a padlóra. Egy óriási csattanást hallottam, iszonyúan megrándult alattunk a busz, aztán repültünk, a nyitott szellőzőkön fütyült be a szél...

Az igazgató azt mondta, hogy valószínűleg a szélvédőn repülhetett ki. Két csigolyája tört el, a bordái is megrepedtek, az egyik lába pedig súlyosan zúzódott. Percekig eszméletlen volt. Így emlékezett vissza a tragikus pillanatra:

"Köröttem halottak, vértócsában vonagló emberek, jajgatás és ordítozás visszhangzott a völgyben. A busz tőlem 60-80 méterre feküdt, mint később megtudtam a feleségem két lába beszorult, úgy lógott ki a kitört ablakon. A szakszervezeti titkárunk egy bokorra esett, könnyebb sérülésekkel megúszta, de a feleségét halva találta meg (...) Nincs arra a látványra kifejező jelző. Nekem azt mondta egy pszichológus, hogy minél többet beszéljek róla, beszéljem ki magamból."

Egy másik utas azt mondta. úgy emlékszik, mélységes csend volt percekig.

Mint csata után, úgy festett a völgy. Mint megtudtuk, a busz húszat pördült a zuhanás után, abból ember és tárgy, minden kihullott. Aki beszorult, az már ott is maradt...

Egy harmadik túlélő úgy fogalmazott, hogy a völgy felénél valamivel lejjebb, háttal az útnak ért földet.

Gerincem és lábam törött, alapos zúzódásokat szenvedtem. Megcsipkedtem a kezem, tényleg élek-e? Nem bírtam felülni, de közben csúsztam lefelé a lejtőn. A sarkammal egy üreget kotortam, kezemmel pedig a fűcsomókba kapaszkodtam.

A mentők perceken belül a helyszínre érkeztek. Helikopterrel szálltak le az orvosok, és azonnal megkezdték a sérültek ellátását.
Az igazgató így nyilatkozott a mentésről:

"Egy szomszéd tanyáról odarohanó parasztember szabadította ki a feleségemet a roncsok szorításából, autók álltak meg az úton és jöttek segíteni. Egy órán belül mindenkit lehordtak a völgy aljára és a sérülés súlyosságától függő sorrendben szállították el az élő embereket. Ha nem ilyen jól szervezett a mentés, többen a helyszínen egyszerűen elvéreztek volna."

A felesége is nyilatkozott a lapnak:

Annak az osztrák farmernek a tekintetére még mindig emlékszem. Legközelebb akkor tértem magamhoz, amikor a kórházban levágták rólam a ruhát. A férjem nevét kiáltoztam, segítőkészségükre jellemzően betoltak Józsihoz a műtőbe, egymás mellé állították a két műtőkocsit, hogy láthassuk egymást: élünk ...

A túlélők először úgy tudták, öten haltak meg a balesetben. Később derült ki, hogy a helyszínen 13-an, később még ketten vesztették életüket.

Tizenöten haltak meg a balesetben Forrás: Vas Népe

November elején az utolsó beteg is elhagyhatta a grazi kórházat. A gépkocsivezetőt ausztriai előzetes letartóztatásából kiengedték és hazatért Debrecenbe.

Az osztrák-magyar szakértői bizottság jelentése a baleset okairól még ismeretlen - ezt írták a lapban, pedig akkor már tudni lehetett, hogy fékhiba okozta a tragédiát. Erről azonban a magyar lapok nem írtak, mert nem vetett volna jó fényt az országra, ha kiderül, hogy egy állami vállalat nem megfelelően tartja karban a járműveit.

A baleset áldozatait szeptember végén temették el. A Szolnok megyei Néplap szeptember 29-i számában így tudósított

"Nagy részvét mellett temették el tegnap délután a nagyerdei köztemetőben a grazi autóbusz-szerencsétlenség tizenkét debreceni áldozatát. Szeptember 14-én a Medicor Művek debreceni gyárának dolgozóit és családtagjait szállító autóbusz kétszáz méteres szakadékba zuhant, s a baleset során tizenöten életüket vesztették. A ravatalnál Hajdú-Bihar megye és Debrecen lakossága, politikai, állami és társadalmi szervezeteinek nevében a városi tanács elnökhelyettese búcsúzott a halottaktól."

Ítélet és felmentés

A busz vezetőjét először hét év börtönre ítélték. Két év kellett, hogy bebizonyítsák: a sofőr többször szólt, hogy rossz a fék, de a szerelők nem vették komolyan a buszvezető figyelmeztetését.
A Dolgozók Lapja 1986. november 19-i számában azt írta:
"Bűncselekmény elkövetésének hiányában felmentette a Legfelsőbb Bíróság T. János gépkocsivezetőt, aki a Grazban történt magyar autóbusz-baleset kapcsán került a vádlottak padjára. A másik két vádlott büntetését a legmagasabb bírói fórum súlyosbította: K. Zoltán autószerelő szakmunkás első fokon kiszabott 4 évi szabadságvesztését 5 év 6 hónapra emelte fel, S. Tibor szállítási művezető ellen pedig 4 évi szabadságvesztést szabott ki. (...) Ezzel jogerősen lezárult a megismételt eljárásban elbírált bírósági ügy. (...) Az eljárás során bebizonyosodott, hogy a baleset műszaki hiba folytán történt, ezért a hibáért azonban nem a buszvezető a felelős, hanem azok, akiknek - munkakörüknél fogva - a járművet megfelelően fel kellett volna készíteniük az útra. Ez nem így történt, ezért marasztalta el a bíróság az ügyben másod-, illetve harmadrendű vádlottként szerepelt autószerelőt és művezetőt."

Székesfehérvár, 1973. május 26., Ikarus 255-ös autóbusz Forrás: MTI/Jászai Csaba

Évtizedekkel később nyilatkozott a buszsofőr

A buszvezető 2017-ben nyilatkozott a Blikknek a tragédiáról. Azt mondta: az Ikarus 255-ös fékrendszere romlott el.

Először a motorfék mondta fel a szolgálatot, majd a láb- és a kézifék sem tudta megállítani a járművet.

A sofőr kirepült a buszból, és fennakadt egy fán - ez mentette meg az életét.

Amikor magamhoz tértem a kórházban, arra sem emlékeztem, hogy ki vagyok. Ott volt egy újság, címlapján egy szétroncsolódott busszal. Rossz érzésem volt. Mindenkit megkérdeztem, mit keresek itt, mire valaki elmondta: volt ez a tömegszerencsétlenség, és én vezettem a buszt. Hónapok múltán jött vissza az emlékezetem. Addigra már elkészültek a szakértői vélemények, amelyek kimondták: a busz műszaki állapota miatt történt a baleset. Az itthoni bíróság mégis hét évre ítélt el. Amikor a grazi főügyész megkapta a papírokat, személyesen jött el értem Baracskára, és azt mondta: ha nem tisztázzák a magyar hatóságok az ügyemet, ő maga viszi el a hágai nemzetközi bíróságig a dolgot.

- emlékezett a férfi.
Két év múlva mentették fel a sofőrt, a jogosítványát is visszakapta - bár ahogy a lapnak mondta, nem volt rá szükség, ugyanis évekig gyalog járt.
Később belevetette magát a fékrendszerek tanulmányozásába, és az ország egyik legismertebb féktesztelő és -javító műhelyének társtulajdonosa lett.

Forrás:
Totalcar.hu https://totalcar.hu/magazin/kozelet/2021/08/28/feketekronika_ez_elmult_50_ev_legsulyosabb_busztragediai/

Magyar Hírek 1983. december 24. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarHirek_USAHUN_1983/?query=busz%20%20Graz%20Medicor%20M%C5%B1vek%201983&pg=775&layout=s

Délmagyarország 1983. szept. 15.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1983_09/?query=busz%20szakad%C3%A9k%20Graz%201983&pg=113&layout=s

Szolnok megyei néplap, 1983. szpetember 29. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzolnokMegyeiNeplap_1983_09/?query=busz%20szakad%C3%A9k%20Graz%201983&pg=231&layout=s

Dolgozók Lapja, 1986. november 19. https://library.hungaricana.hu/hu/view/KomaromEsztergom24ora_1986_11/?query=busz%20szakad%C3%A9k%20Graz%201983&pg=137&layout=s
https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/megszolalt-a-magyar-sofor-barcsak-en-is-odavesztem-volna-a-grazi-buszon/0bjffsl