Forintos-Szűcs Anita: Összetett kérdés, hogy mi a fenntartható és mi nem az

A február 2. és 6. között megrendezett Budapest Central European Fashion Weeken láthatóan egyre több divattervező igyekezett hangsúlyozni a fenntarthatóságot, mint számukra fontos szempontot. Erről az esemény szombati napján Forintos-Szűcs Anitát, az eseményt szervező Magyar Divat & Design Ügynökség vezérigazgatóját kérdeztük.

A hazai és regionális divattervezők alkotásait felvonultató Budapest Central European Fashion Week (BCEFW) első állomása múlt hét szombaton a Nemzeti Táncszínház épülete volt. A prezentációkat megelőzte egy-egy márka bemutatkozása, és szinte mindegyiknél kisebb-nagyobb hangsúlyt fektettek a tervezők a fenntarthatóságra.

Ez a trend nemcsak a divat területén erős: szinten minden nagyobb cég igyekszik kidomborítani a környezettudatosságát. Kérdésünkre Forintos-Szűcs Anita is hasonlóan vélekedett, elmondta, hogy a tervezők és ruhamárkák közül mind többen próbálnak lépni ebbe az irányba.

Ez egy nagyon összetett kérdés, nehéz ugyanis meghatározni, hogy mi a fenntartható és mi nem

– mondta a vezérigazgató, hozzátéve, hogy az Európai Unióban komoly kutatások folynak ezzel kapcsolatban.

Példaként említette a „zero waste" szemléletet, amelynek alapja, hogy egy termék előállítása során minél kevesebb szemét keletkezzen. De az ilyen életmódot folytató emberek leginkább arra törekednek, hogy minél kevesebb hulladékot termeljenek a mindennapjaik során, például kerülik a becsomagolt termékek használatát. Mindez nagyon környzettudatosan hangzik, ám arról is komoly viták vannak a szakemberek körében, hogy ez például fenntarthatónak számít-e. – A hívószavak szerintem meg fognak változni – emelte ki Forintos-Szűcs Anita, utalva arra, hogy ami ma megkapta a fenntarhatóság pecsétjét, az holnap nem biztos, hogy meg is tarthatja. Ennek ellenére a magyarországi márkák igyekszenek beépíteni a környezettudatos szemléletet.

Az ügynökség még nem foglalt állást a fenntarthatóság témakörében, ugyanis keressük

– más divatszakmai szervezetekkel együtt –, hogy mi az a szemlélet, módszer, ami mögé be lehet állni – hangsúlyozta Forintos-Szűcs Anita. Hozzátette: azt várják, hogy az EU is állást foglaljon ebben a kérdésben, ugyanis csak ezután következhet az, hogy a márkáknak is világosan elmondják: pontosan mit értünk fenntarthatóság alatt és ezt a szemléletet hogyan lehet alkalmazni.

Mindez persze a hétköznapokban egyértelműnek tűnik, ám aki követi a hosszú távú trendeket, az érdekes példákat találhat a szemléletváltásokra. Kérdésünkre, hogy olyan típusú dilemmák vannak-e ezen a területen, mint mondjuk a műanyag és a papírszatyrok kapcsán, a vezérigazgató igennel válaszolt. Emlékezetes: hazánkban a 90-es évektől kezdődően egyre inkább felváltották a műanyag bevásárlószatyrok a papírtáskákat, mondván, ez környezettudatosabb, hiszen a papír előállításához fákat kell kivágni. A rengeteg műanyagszatyor – más csomagolásokról nem is beszélve – viszont komoly szennyezést idézett elő. Ezt követően divatba jöttek a szövetből készült tartósabb táskák, ám ezekkel is akadt gond: egyes anyagok esetében már irreálisan sokszor kellett volna használni ezeket ahhoz, hogy környezetbarátabbnak lehessen nevezni, mint a papír- és műanyagszatyrokat. Az efféle viták eldöntésében komoly szerepe van annak, hogy milyen módszertannal vizsgáljuk mindezt, ám ez is viták tárgyát képezi.

Az EU szakértői bizottságára vár az ügynökség, amíg nem jutnak túl bizonyos dilemmákon, addig az MDDÜ sem foglal állást

– mondta Forintos-Szűcs Anita, aki hozzátette, hogy olyan szabályozások vannak terítéken, amely szerint harmadik országba nem lehet elküldeni a megsemmisítésre (égetésre) szánt ruhákat, illetve digitális útlevelet kaphatnak egyes termékek.

Petra Kubíková szlovák tervező kollekciója a Nemzeti Táncszínházban. Fotó: HFDA/ The Sparkle Content

Ez utóbbi technológia különösen elnyerte a vezérigazgató tetszését. A digitális útlevéllel nyomon követhető lenne, hogy honnan származik egy termék, honnan származnak az alapanyagai, ki alakította azokat és mi lett belőle.

Ha veszek egy pólót, akkor meg tudom nézni, hogy honnan származik a benne található gyapjú és ott milyen körülmények között tartják az állatokat. De az is kiderül, hogy melyik varroda és melyik tervező nyúlt hozzá az anyaghoz

– vázolta fel Forintos-Szűcs Anita.

A február eleji BCEFW-rendezvénysorozat immár a 11. alkalom volt, amikor az eseményt az MDDÜ szervezte. Az idén négy helyszínen, a Nemzeti Táncszínházban, a Nemzeti Múzeumban, a Népművészeti Múzeumban és az ELTE Egyetemi Könyvtárában találkozhatott a nagyközönség 19 tervező munkáival.

Az idén ötéves Magyar Divat & Design Ügynökség egyik stratégiai célja, hogy Budapestet a régió divatfővárosává tegye, egyúttal vonzó desztinációvá a divat és design iránt fogékony utazók számára, akik célzottan keresik a magyar kreatívipar termékeit. Ennek egyik kiemelt eszköze évről évre a BCEFW, amely kiemelten támogatja a magyar és régiós tervezők eladásainak és láthatóságának növelését.

Az idei bemutatók különlegességét az adta, hogy a modellek nemcsak a kifutón mutatták be a tervezők darabjait, hanem a közönség közé is kimentek, körbejártak, így mindenki közelről megnézhetett egy-egy darabot.

A márkákat arra kértük fel, hogy a kreatív koncepciójukat is mutassák be, vagyis, hogy mi inspirálta a tervezőt és mi az a világ, amit képvisel

– mondta Forintos-Szűcs Anita, aki szerint éltek is ezzel a lehetőséggel a tervezők. Hozzátette: olyan még nem volt, hogy kiengedték volna a modelleket a nagyközönség elé, ilyesmi először fordult elő.

Az eseménysorozatot lezáró sajtóközleményében a vezérigazgató úgy értekelte az eseményt: „Büszkén mondhatjuk, hogy a BCEFW mára a régió egyik meghatározó kulturális és kreatív eseményévé vált, a program egyedi, minőségi és felejthetetlen élményt nyújt a szakmának, a divat iránt érdeklődőknek és a városba látogató turistáknak egyaránt."