Bár a gyermekvédelem fontosságát gyakorlatilag konszenzus övezi, az elmúlt pár évben mégis megjelentek azok a hangok, amelyeket alsóhangon is a pedofília relativizálásaként értelmezhetünk.
Szex terapeuták, szociológusok és konkrét szervezetek is elkezdték a pedofil helyett a „kiskorúakhoz vonzódó személy" (angolul: minor attracted person vagy map) megnevezést használni.
A szóhasználat hátterében az a meggyőződés áll, miszerint a pedofília egy szexuális orientáció, amit csak kezelni lehet, megváltoztatni nem. Ennek mentén a pedofil hajlammal rendelkezőket affirmatív, azaz megerősítő terápiával és szexbabákkal kezelnék olyan szervezetek, mint a B4U-ACT vagy a Prostesia Foundation.
Az Axióma új videójában azt a kérdést veti fel, hogy biztos, hogy jó ötlet-e elfogadhatóvá tenni magát a pedofil hajlamot abban az esetben, amikor valaki azt nem éli meg a gyakorlatban, vagy
éppen ezzel kerülünk egy lépéssel közelebb a pedofília gyakorlatának az elfogadtatásához is?
A pedofília elfogadtatására irányuló törekvés egyébként nem új keletű. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában számos úgynevezett pedofil érdekérvényesítő szervezet működött korábban, mint például a North American Man and Boy Love Association vagy éppen a Verenging Martijn nevű szervezet.
Bár ezen szervezetek nagy része feloszlott, azonban az Axióma szerint a szellemiségük folytatását a MAP mozgalomban fedezhetjük fel.
(A címlapi kép illusztráció!)