Az a vers, amely képes önmaga jelentésén túlmutatni, az olvasóban elindítani valamit, nem hiábavalóan született meg. A kortárs költészet burjánzó ligeteiben megannyi egzotikus növény a csodálat tárgyát képezi, mégsem emlékszünk egy időn túl sem formájára, sem illatára, elmosódik.
A mindenkori olvasó nem a jól felépített metaforacsokorra, tudatosan átgondolt, időmértékes sorokra, sziporkázó szójátékokra, naturalista, lecsupaszított nyelvi elemekre vágyik, hanem olyan költészetre, amely túlmutat a mesterségbeli tudáson, amelyben a nyelv ízes-zamatos, varázslatos tud lenni, nem részletekre, hanem az egészre, a teljességre vágyik, hogy madártávlatból mutassák be neki a világot.
Ahogy Weöres Sándor a Teljesség felé című művében – amelyet barátjának, Hamvas Bélának ajánlott – megszabadítja az érzéki ragyogástól a létezőt, úgy kell a költészetet is megszabadítani mindenféle cikornyától, öncélú dísztől.
Mert ha nem, versünk az irodalmi liget egyik gyönyörű rózsája lesz ugyan, de miután elhervadt, nem emlékezünk az illatára, sem bársonyos, téglapiros szirmaira, a tüskére, amely felszakította a bőrünket, az okozott fájdalomra, és a virág szépségére sem.
A kortárs poétának kihívás olyan poétikai eszköztárt és kontextust teremteni, amellyel elkerüli a klisét, a pátoszt, és új megvilágításba helyezi a lét, a téridő, a szabadság, a remény, a félelem, a szerelem, az istenhit költői toposzait.
Újragondolásukra szükség van, hiszen ezek a témák foglalkoztatnak mindannyiunkat, és meghatároznak azzal, hogy mit gondolunk az idő képlékenységéről, a mindenségről, arról, hogy létezik-e Isten, mi dolgunk ezen a világon, milyen kifejezési formákat találunk a szerelemre.
Böszörményi Zoltán verseit olvasva folyamatosan az idő relatív jellegével szembesülünk, mintha egy időűrhajóban utaznánk, ahol bármikor átválthatunk a múlt galaxissávjából a jövőébe, majd a jelenébe, és ahol minden viszonylagos.
Az érdeklődőket felolvasással, zenével, beszélgetéssel egybekötött bemutatóra várják május 2-án 19 órától a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában.
A költővel beszélget:
Bollobás Enikő egyetemi tanár, irodalomtörténész;
Laik Eszter író, a könyv szerkesztője, az Irodalmi Jelen munkatársa;
Márton László, a Fellázadt szavak versválogatás készítője, műfordító;
A felolvasást Bánkövi Bence csellójátéka színesíti.