Korábban már beszélgettünk arról, miről szólhat majd Orbán Viktor miniszterelnök
tusnádfürdői beszéde. A beszédet követően hogyan értékelhetjük a kormányfő
szavait? Mondott-e „újat" ahhoz képest, amit vártak az elemzők?
Az egyik fősodratú európai hírcsatorna úgy harangozta be a kormányfő beszédét, hogy várhatóan az aktuális politikai helyzet értékeléséről, a jövőre vonatkozó stratégiai tervekről és a kihívásokról fog beszélni a magyar miniszterelnök. Ilyen mértékű általánosítás esetén nehéz hibázni és valóban, a prognózis lényegét tekintve helytálló volt. Ehhez hozzátartozik ugyanakkor az, hogy
jelenleg Orbán Viktor az egyetlen európai politikus, akinek lehetősége és képessége van arra, hogy reálisan, helyenként kegyetlenül őszintén értékelje az aktuális politikai, gazdasági, mikro- és makroszituációk összefüggéseit a világban, és benne az öreg kontinensen egyaránt.
A tavalyi beszédét megerősítve a kormányfő a kihívásokon túl olyan veszélyekről beszélt, amelyeket az euroatlanti térség jórészt saját magának köszönhet. Rossz válaszok jellemzik az EU vezetését a felmerülő nagy kérdéseket illetően, így az euróválságra, az illegális migráció eszkalálódására, a pandémiára és az orosz-ukrán háborúra is.
Ehhez kapcsolódóan egy értelmezési keretet, egyfajta leckét is adott a kormányfő – ezáltal intellektuálisan szintet lépve – a politikai döntéshozók cselekvési mozgástere szempontjából taktikai, stratégiai és történelmi vetület vonatkozásában.
Mi jellemezte a kormányfői beszéd stílusát? Hogyan épült fel a beszéd? Mik voltak a fő témák, amikről szólt Orbán Viktor?
Ha a beszéd módszertanát nézzük, akkor felismerhetőek a dedukció jellemzői, azaz, hogy tágabb törvényszerűségek alapján ad magyarázatot egyedi esetekre. Ennek keretében eljut egy vagy több konklúzióhoz, ahogy azt beszéde elején egy könnyed fordulattal fel is vázolta azt a miniszterelnök. Egyik következtetés az, hogy
az egyik nagyhatalom (USA), látja, hogy elveszítette korábbi globális dominanciáját, és a másik nagyhatalom (Kína) egyre bátrabban szembesíti ezzel a ténnyel.
Szerinte az ázsiai ország 30 év alatt megtette azt, amire a nyugati ipari és a globális technológiai forradalom háromszáz év alatt volt képes, ezáltal százmilliókat emelve ki a szegénységből. Washington persze azzal vigasztalhatja magát, hogy legalább (legfontosabb szövetségesét és ideológiai partnerét) az Európai Uniót maga alá gyűrte – ehhez adalékként hallhattuk, hogy 2010-ben az USA és az EU is 22-23 százalékot adott a világtermeléshez, míg ma az EU csak 17-et, az USA pedig 25-öt.
Világpolitika, Európa és benne Magyarország képezte a beszéd geopolitikai irányát, az egyes témakörökön belül pedig olyan problémafelvetések is helyet kaptak, mint, hogy hogyan vált a nyugati ember hedonista pogánnyá, miért kacagnak a kínaiak az euroatlanti egyetemes értékeken, és hogy a liberális alkotmányok individualista szemléletével szemben a húsvéti alaptörvényünk a közösséget helyezi középpontba, az én helyett a mi a legfőbb jogforrásunk egyik fundamentuma.
Korábban a miniszterelnök olyan folyamatokat vázolt fel Tusnádfürdőn, amelyek évekkel később beteljesült jóslatokká váltak. Mi volt a mostani beszédének fő üzenete?
Mivel az Európai Unió bár gazdag, de gyenge, ugyanakkor elutasítja a kereszténységet, népességcserét akar, és LMBTQ-ideológiát követ, a miniszterelnök szerint ez ahhoz vezetett, hogy létrejött egy önálló politikai elit, amely nem elszámoltatható (lásd sms-gate), nincs többé se keresztény, se demokratikus meggyőződése (lásd neomarxizmus, vagy éppen a gendertanok terjedése), és a föderalista kormányzás Európában egy elszámoltathatatlan birodalomhoz (lásd szupranacionális hatáskörű önkorlátozó, ellenőrző intézmények teljes hiánya) vezetett. Ezért
nincs más választásunk, hiába szeretjük Európát, hiába az a mienk, mégis harcolnunk kell
– jelentette ki Orbán Viktor. A gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan boweri tétel szerint akár ez is értékelhető az egyik fő üzenetként, hogy
mi magyarok nem nézhetjük tétlenül, hogy a „hedonista pogányok" romba döntik mindazt, amit több, mint 40 év kommunista elnyomás után nagy nehezen, 2010-ben új lendületet kapva kiharcoltunk magunknak.
A kormányfő azt mondta, hogy az Európai Unió elszigetelődik, eddig ezzel Magyarországot vádolták külföldről. Milyen folyamatokra számíthatunk a nemzetközi térben Orbán Viktor szavai alapján?
Az Unió elszigetelődését azzal vezette fel, hogy a legutóbbi, a latin-amerikai országok és az EU közötti diplomáciai találkozón
egy megfélemlített bizonytalan brüsszeli képviselet volt megfigyelhető.
Az pedig, hogy 2030-ra a legerősebb európai gazdaságok kikerülhetnek a világ 10 legerősebb gazdaságából, egy olyan dermesztő perspektíva, amely nem csak a politikusokat, de a gazdasági élet szereplőit is el kell, hogy gondolkodtassa.
Ölbe tett kézzel nézték, hogyan árasztják el nagyobbrészt dologtalan, a többségi társadalom számára veszélyt is jelentő harmadik országbeli személyek az Uniót, hogyan választották le a közvetlen orosz energiaforrásokról a nagy európai fogyasztókat, és kell emiatt is kétszer annyit fizetni a sokszor károsabb vagy gyengébb minőségű alternatívákért, hogyan kényszerítik fokozatosan térdre a nagy európai autóipari konszerneket, és hogyan hallgattatják el az európai embereket nemritkán büntetőjogi eszközökkel, ha a fenti folyamatokat kritikával illetik.
A folyamatokat nézve a szakadék felé tartunk teljes gázzal, a kérdés pedig az, hogy ki és mikor (esetleg még időben) fogja a kormányt elrántani, és megmenteni Európát testi és lelki, de szellemi értelemben is.
A kormányfő tusnádfürdői beszédét minden évben figyeli a világsajtó. Milyen nemzetközi visszhangra számíthatunk a beszédet követően?
A kutya ugat, a karaván halad, ahogy tartja az eredetileg török mondás. Most éppen a felmérések szerint
a nemzeti oldal újabb kettős győzelme felé tart 2024-ben az EP és az önkormányzati választásokon. És ezúttal már a lezárt anonim gyűjtőládák, a százmilliós mikroadományok, a párton kívüli pártkatonák és a független, tisztakezű civilek hazug mítoszai sem segítik a dollárbaloldalt.
A teljes beszéd az alábbi videóban visszanézhető!