Tudható, eredményes pedagógusi munka nem képzelhető el a szülők támogató, együttműködő attitűdje nélkül, hiszen a nevelés komplex feladat, egyszerre részese a család és az intézmény közössége, ahol a gyermek ideje jelentős részét tölti.
Egy köznevelési intézmény és az abban dolgozó elkötelezett pedagógusok a szülők ellenében, munkájuk otthoni, gyermekek előtti megbecsülése, gyerekek előtti tiszteletteljes, támogató elismerése nélkül nem vagy csak akadozva képesek betölteni hivatásukat.
Míg a szülők „csak" saját gyermekei(k)ért felelnek, tudatosítaniuk szükséges, hogy
a pedagógusok egyetlen csoportban vagy osztályteremben húsz-harminc gyermekért tartoznak felelősséggel, az ő testi-lelki-szellemi gyarapodásukat kell egyszerre szolgálniuk.
Döntéseik egy közösség harmonikus, jól szervezett, minenki számára gyümölcsöket hozó munkáját célozzák, melyben az egyéni szempontok az otthoni körülményeknél minden jószándék mellett is – értelemszerűen – kevéssé érvényesíthetők.
Fontos, hogy a ma már sokszor testvérek nélkül felnövekvő, egy közösség együttműködését kevéssé megtapasztaló gyerekeket is bátorítsuk arra, hogy egyéni igényeikből olykor engedve, a közösség szempontjait figyelembe véve és a pedagógus tekintélyét elismerve vegyenek részt a köznevelés rendszerében – ez az ő elemi érdekük is.
A szülőkre hárul többek között az adminisztratív feladatok korrekt teljesítése, a közétkeztetéssel kapcsolatos információk időben történő átadása, azok ellenszolgáltatásának fizetése, a gyermek távollétének felszólítás nélküli igazolása, a szülői értekezleteken való figyelemteljes és aktív részvétel, a gyerekek tanulmányi eredményeinek nyomonkövetése, esetleges tanulási vagy beilleszkedési problémáik pedagógusokkal való rendszeres és higgadt hangnemben történő megbeszélése.
A közös munka kapcsán elengedhetetlen a gyermekek közösségre való nevelése és az iskola nevelési céljainak támogatása az otthoni környezetben is.
Az otthonról hozott, közösségi élethez szükséges kompetenciák hiányában a pedagógus széttartó akaratok sűrűjében kénytelen olyan körülményeket teremteni, ahol egyáltalán lehetőség nyílik a tanulásra, fejlődésre.
Az idő és energia ekkor leginkább fegyelmezésre, konfliktuskezelésre, a nevelési hiányosságok pótlására megy el.
Ez pedig kimeríti és érthető módon elkedvteleníti a pedagógust, de felőrli a gyermekközösséget is.