Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Mandiner hetilapban jelent meg a miniszterelnökkel készített podcastinterjú szerkesztett és bővített változata, az eredeti írás itt olvasható.
"Olyasmi sosem fordult elő, hogy bármilyen szakpolitikai kérdésben az álláspontunkat az határozta volna meg, hogy kapunk-e pénzügyi támogatást vagy nem. Büszke vagyok arra, hogy a magyar diplomácia ezt a két dolgot külön tudja választani.
Mindig vannak pénzügyi egyezségek és mélyebb, szakpolitikai jelentőségű ügyek. Ezt a két területet nem szabad összekeverni.
Láttam sok politikust megbukni, aki nem tudta különválasztani a stratégiát meg a taktikát" - jelezte Orbán Viktor, válaszolva arra a felvetésre, miszerint a magyar miniszterelnök túszként tartotta volna fogva Brüsszelt a szakpolitikai ügyek megvétózásával, hogy pénzt szerezzen.
Arról, hogy a Magyarországnak járó uniós források egy részét feloldották ezt válaszolta:
"Hisszük, ha látjuk. Mindenki tudja, hogy Magyarország valamennyi kérést kitárgyalt és teljesített." "Már nincs több tennivalónk, ami jár, az jár."
Kiderült, és az Európai Bizottság pecsétet is ütött rá, hogy a magyar igazságügyi rendszer az európai standardok szerint működik."
Ukrajna ügye volt az idei utolsó uniós csúcs fókuszában is, az abban képviselt magyar álláspontról így nyilatkozott a kormányfő:
"A tagságnak, illetve a tárgyalásoknak világosan szabályozott feltételei, keretei és részletei vannak. Csak érdemi teljesítmény alapján lehet dönteni arról, hogy fölvesznek-e valakit. Már a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez is szállítani kellene egy bizonyos minőséget. Az Unió most arra hivatkozva szakít ezzel a gyakorlattal, hogy ez geostratégiai kérdés.
Ukrajna nincs abban az állapotban, hogy meg lehessen vele kezdeni a tárgyalásokat, de politikai okokból mégis ezt akarják.
Nyolc órán keresztül győzködtem a többieket az Európai Tanács ülésén arról, hogy ezt ne csinálják, a döntés időszerűtlen, térjünk rá vissza később. Rosszul segíteni ugyanis rosszabb, mintha nem is segítenénk. Nem tudtam őket meggyőzni. Így az lett a kérdés, ők rá tudják-e kényszeríteni az álláspontjukat Magyarországra. Nem tudták. Ezzel megszűnt az európai egység Ukrajna ügyében.
Azt mondták, hogy ők huszonhatan vannak, én meg egyedül. A döntő érvük az volt, hogy Magyarország ezzel nem veszít semmit, hiszen a tagságról a végső szót majd valamennyi nemzeti parlamentnek kell kimondania. Ráadásul addig is egy többéves folyamat következik, ami közben nagyjából hetvenöt alkalom nyílik arra, hogy a magyar kormány azt megállítsa.
Végül egy magyar–német egyezség keretében az a megoldás született, hogy Magyarország ebben a rossz döntésben nem vesz részt, annak a felelősségét sem vállalja.
Azt a megoldást választottuk, amit De Gaulle."
Ukrajna további finanszírozásáról és a konfliktus lezárásáról Orbán Viktor elmondta, hogy Magyarország mindig be fogja húzni a kéziféket, amikor a nemzeti érdekeink sérülnének. Ezeken a kereteken belül készen állunk a pénzügyi tárgyalásokra. A konfliktussal kapcsolatban vázolta a nyugati tervet és eredményét:
"A stratégia ugyebár az volt, hogy miután – minden nemzetközi jogi normát megsértve – az oroszok megtámadták az országot, Amerika és Európa ad annyi támogatást, hogy a frontvonalon az ukránok legyőzzék a támadókat. Oroszországban emiatt belpolitikai válság lesz, új vezetés kerül hatalomra Moszkvában, amelyikkel békét lehet kötni. Ez volt a terv.
Csakhogy mára kiderült, hogy nem működik, egyre többen ismerik be, Ukrajna nem fog nyerni a fronton. Mi már az elején is ezt mondtuk."
Nem látható meggyőző érv arra vonatkozóan, hogy a mostani stratégia elhozza Ukrajna győzelmét, "ellenben minden nap százak és ezrek halnak meg."
A beszélgetés alatt szóba került az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal való többszöri találkozása is, valamint az, hogy ez milyen rosszallást vált ki nyugaton, erről a miniszterelnök a következőket mondta:
Engem soha nem érdekelt, a nyugatiak mit mondanak arról, hogy találkozom az orosz elnökkel vagy sem. Azt majd én eldöntöm, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából melyik a helyénvaló, ebben nem fog befolyásolni se Brüsszel, se Berlin véleménye."
Minap törvény született róla, mégis felmerül, kitől kell megvédeni a magyar szuverenitást: nyugati szövetségeseinktől vagy a keleti, potenciális kihívóktól?
A miniszterelnök így válaszolt:
"Mikor kitől. Vagyis mindenkitől. A szuverenitás abszolút érték. Minden bennünket elfoglaló birodalom temetésén ott voltunk, túléltünk mindenkit, megmaradtunk, és fontos küldetése a mindenkori magyar politikának és kormányzatnak, hogy ez a jövőben is így legyen. Észnél kell lenni."
Az európai parlamenti választások előtt megtudhattuk, hogy hogyan látja az esélyeket, mit tartana fontosnak, eredményesnek:
"Abban reménykedtem, hogy létrejöhet egy olyan jobboldali közösség, csoportosulás, ami a mérsékelt jobboldal számára – nevezzük Európai Néppártnak – világossá teszi, hogy nem szabad mindig csak balra nézni, állandóan a baloldallal keresni az együttműködést. Úgy is el lehet érni a többséget, hogy a jobbközép a jobboldallal működik együtt, például a migráció, a gender vagy a háború kérdésében. Többször azt hittem, ott vagyunk a küszöbön – de nem. Így most is óvatos vagyok. Aki egyszer forró tejjel megégette a szája szélét, az a hideg vizet is fújva issza."
Helyzetünket nagyban meghatározó külpolitikai témákat követően a hazai ügyekről is beszélt a kormányfő. Azokra a felvetésekre, hogy a Fidesz elengedte Budapestet, azt mondta, hogy
erkölcsileg vállalhatatlan, hogy a nemzet fővárosát ne vegyék komolyan,
és legkésőbb március elején meglesz a főpolgármester-jelölt. A hazai ellenzéki erőkkel kapcsolatban Orbán Viktor jelezte:
"Nem intézem el egy kézlegyintéssel a magyar ellenzéket pusztán azért, mert súlytalan a parlamentben.
A lényeg az, ami mögötte van. És az komoly erő. Ami a színvonalat illeti, jó, ha az ember nem csapja be saját magát.
A lelátóról logikus azt mondani, hogy jó meccshez két jó csapat kell. Csakhogy én az egyik csapat mezében vagyok, kapitányi karszalaggal, ezért nagyon nem bánom, ha hatot vágunk nekik. Inkább ezt választom egy kiegyensúlyozott, döntetlenszagú küzdelem helyett."
Visszatérve az európai politikára a miniszterelnök jelezte, a kritikus véleményekkel szemben nem kivezetné Magyarországot az EU-ból, hanem éppen ellenkezőleg:
"Nem azt javaslom, hogy Magyarország álljon félre, a dolgok szélére, a külső körre, hanem hogy menjen befelé, képviselje az eszméit, az értékeit, a programját, és győzzön meg egyre több országot arról, hogy ez a jó."
"Azt szeretném, ha Brüsszel és egész Európa komolyan megfontolná, hogy a mai progresszív-liberális őrület helyett nem kellene-e inkább Magyarországra figyelni. Hátha találnak valamit, amit át tudnának venni a magyar modellből."
További részletek a cikkben a Mandineren.
