Amikor jött a híres telefonhívás, pizsamában a délutáni előadásom fóliáit állítottam össze. Azt is megfontoltam, hogy fel sem veszem a telefont, mert általában nem fogadok rejtett számokról érkező megkereséseket
- idézte fel a lapnak a pillanatot Krausz Ferenc, amikor kiderült, hogy neki ítélték oda idén a fizikai Nobel-díjat, miután a szakmai körökben szintén fontosnak tartott Wolf-díjat már átvehette tavaly a attoszekundumos kísérletei eredményeinek elismeréseként.
A Wolf-díjnak a tudományos közvéleményben van nagy híre, a fizikában a második legfontosabb elismerésként emlegetik, de a nagyközönség előtt szinte ismeretlen. A Nobel-díjhoz egyetlen más elismerés sem fogható sem a szakmának, sem az utca emberének
- magyarázta, majd a gyökereiről beszélt.
Szerinte annak semmi köze a Nobel-díjhoz, hogy egy vidéki magyar kisvárosban született, mint a szintén idén Nobel-díjjal kitüntetett Karikó Katalin,
hazája és tanárai szerepe viszont vitathatatlan.
"A tanáraim racionalitása vezetett a villamosmérnöki pályára. A tanácsot meghallgattam, de gyorsan kiderült, hogy a fizika iránti szeretetem sokkal erősebb annál, mint amennyi fizikát a Műegyetemen oktattak. Ezért az ELTE-n a világhírű Marx György előadásait hallgattam. Ugyanakkor óriási szerencsémnek tartom,
hogy a Műegyetemen Simonyi Károly – ő írta A fizika kultúrtörténete című csodálatos könyvet – hallgatója lehettem.
Ő volt az, aki hatalmas motiváló tényezőt jelentett a műegyetemi jelentkezésemnél, hiszen éppen a könyve miatt a professzor a középiskolások körében is fogalom volt. Olyan egyéniség volt, akinek a munkássága, a személyisége messze túlhaladt az egyetem falain" - mondta, majd arról beszélt, hogy
a sikerhez szorgalom, odaadás és kitartás kell,
amit kőműves édesapjától tanult, aki sokszor hétvégén is azért dolgozott, hogy a gyerekeinek egyszer jobb élete legyen. A tudós már gyerekkorában megtanulta, hogy eredményeket csak kemény munkával lehet elérni. Aztán később arra is rájött, hogy ott kell dolgoznia, ahol a legtöbbet tehet az emberiségért. 1987-ben átlépte a Vasfüggyönyt és nyugaton kutatott.
"Én az 1990-es évek elején nagyon elégedett voltam azzal, hogy Bécsben femtoszekundumos lézerimpulzusokkal dolgozhatok – ezek csaknem három nagyságrenddel rövidebbek voltak, mint amikkel Budapesten kezdtem dolgozni. Akkoriban jelentek meg a titán-zafír lézerek, amikkel olyan rövid lézerimpulzusokat állítottunk elő, mint semmilyen más lézerrel sem.
Gyorsan a világ élvonalába kerültünk, de egy idő után nem tudtunk előrelépni, falba ütköztünk. És ekkor jött a megoldás Budapestről – a Szipőcs Róbert által megtervezett és Ferencz Kárpát által megvalósított úgynevezett csörpölt tükrök.
Ezek segítségével sikerült 1993 végére az első olyan femtoszekundumos lézert előállítani, amely kizárólag tükrökből és az aktív (fényerősítő) közegből állt. A technológia rohamosan terjedt el a világ lézer-laboratóriumaiban és vezetett rövid időn belül mindössze néhány femtoszekundum tartamú fényimpulzusokhoz. Ezek a Magyarországon felfedezett és kifejlesztett eszközök ma nem hiányozhatnak egyetlen csúcstechnológiát képviselő femtoszekundumos laborból sem ezen a bolygón. 2001. szeptember tizedike éjjelén jött az újabb áttörés, majd másnap a kijózanodás, hiszen azon a napon pusztították el az öngyilkos terroristák a New York-i ikertornyokat" - kezdte a történetet Krausz Ferenc.
Hogy mi történt a támadás után, mit gondol a politikáról és a földönkívüliekről a Nobel-díjas fizikus, megtudhatja a Magyar Nemzet interjújából.