Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetője szerint Gyöngyösi ugyanolyan antiszemita, mint régen. Milyen károkat okozhatnak a Gyöngyösi-féle megnyilvánulások a zsidó közösség társadalmi megítélése szempontjából?
Az antiszemitizmus köznyilvános formája, vagyis a széles nyilvánosságban is képviselt diszkrimináció és ellenségeskedés a zsidókkal mint etnikai, vallási (vagy állítólagos faji) csoporttal szemben, valóban okozhat súlyos károkat társadalmi szinten, azonban a baloldal – gazdasági értelemben is – katasztrofális kormányzása idején jobban táptalajt tudtak nyerni az ilyen szélsőséges eszmék. A veszély súlyossága nem alábecsülendő, de
a polgári-nemzeti kormányzatok idején képes megerősödni a társadalom „immunrendszere", és nem nyújt kellő támogatottságot a Gyöngyösi Márton részéről a levelekben megmutatott, heves indulatok vezérelte, radikális hangvételű politizálásnak.
A Gyöngyösi-féle megnyilvánulások precedenst teremtenek a közösség elleni uszításra, valamint feltüzelik a társadalom egyes csoportjaiban még benne élő, bár folyamatosan csökkenő antiszemitizmust.
A jobbikos, szélsőséges politikusok egy marginális csoport radikális érzelmeire kívánnak hatni, megerősítve bennük azt a gondolatot, hogy egyes vallási csoportok verbális inzultusa, fenyegetése elfogadható, ez pedig – végső soron – fizikai abúzusba csaphat át, vagyis az erre fogékony, potenciális elkövetők zsidó közösségeket, zsinagógákat támadhatnak meg.
A legnagyobb zsidó közösség hazánkon belül Budapesten van.
A Brüsszel Intézet „Antiszemita gyűlölet-bűncselekmények és incidensek Magyarországon" című 2014-es tanulmányában arra jutott, hogy lakóhely szempontjából Budapesten mérték a legnagyobb fogékonyságot az antiszemitizmusra. A kutatás szerint
a politikai érdeklődésnél is szorosabb statisztikai kapcsolat van a pártpreferencia és a zsidóellenesség között.
A jobbikos válaszadóknak több, mint fele erősen antiszemitának, további közel egyötöde antiszemitának bizonyult.
Az látható, hogy messze ennek a pártnak a preferenciája valószínűsíti a leginkább az antiszemita nézeteket. Fontos a migrációs politika következetessége is: az MCC Európai Tanulmányok Műhely tavaly publikált kutatása szerint a magyarországi zsidó közösség mérete bár majdnem háromszor nagyobb a svédországinál, mégis
az elmúlt években a regisztrált antiszemita incidensek száma Magyarországon ötször-nyolcszor alacsonyabb, mint Svédországban.
Nemzetközi jelenség, hogy az elmúlt évtizedekben egy új antiszemitizmus ütötte fel a fejét, amely mind egyes radikális baloldali, mind szélsőjobboldali pártokban, valamint a radikális iszlámban kifejlődött. Ez különösen aláhúzza a felelős kormányzás és a politikai stabilitás fontosságát.
Több Jobbikos-botrány is napvilágot látott már korábban, elég ha Kulcsár Gergely, Z. Kárpát Dániel, vagy Bíró László ügyére gondolunk. Meddig maradhat életképes egy ilyen párt a magyar közéletben? Meddig fogadhatóak el az ilyen politikusok jelenléte a közéletben?
A szélsőséges politika elleni hatékony küzdelem egyik leginkább ismert lépése vagy intézkedése a kirekesztés, és az együttműködés hiánya azon pártok részéről, amelyek elfogadhatatlannak tartják a társadalmi mérsékeltség feladását és a szélsőséges nézetek hirdetését. Felmerül tehát a kérdés, hogy a Nyugat-Európa és például Németország demokratikus gyakorlatát (legalábbis jelszavak szintjén) nagyra tartó balliberális pártok és politikusok miért nem hajlandóak alkalmazni a morális elvű elszigetelés és elhatárolódás (németül Abgrenzung) politikáját, vagyis azt, hogy addig elszigetelik a Jobbikot és a benne még nyilvánvalóan jelenlévő szélsőjobboldalt, amíg a párt nem néz szembe saját múltjával, és nem lép a valódi, hiteles megtisztulás útjára (feltételezve, hogy ez a megtisztulási folyamat esetleg lehetséges). A legfrissebb közvélemény-kutatások átlaga alapján
a Jobbik jelenlegi támogatottsága 4% körül alakul.
Tekintve, hogy a Jobbik a 2009-es európai parlamenti (a továbbiakban: EP) választásokon még közel 15%-ot ért el, valamint 2009 és 2018 között minden választáson a szavazók 15-20%-át tudhatta maga mögött, egyértelműen kijelenthető, hogy a párt életképessége az elmúlt években jelentősen és folyamatosan csökken. Morálisan egyáltalán nem elfogadható az ilyen politikusok jelenléte a közéletben, ugyanakkor Magyarországon – szemben Németországgal, ahol egyesek az AfD betiltásán munkálkodnak – nagyon súlyos feltételek együttállása szükséges ahhoz, hogy egy pártot betiltsanak, egy cselekvőképes magyar embert pedig csak a közügyektől eltiltás, mint mellékbüntetés [Btk. 33. § (2) bek.] hatálya alatt lehet „eltiltani" a közélettől.
És végezetül talán egy fontos szempont: "Magyarországon történelmi mélyponton van a zsidók ellen elkövetett erőszakos támadások száma" – jelentette ki Kiss István, a Danube Institute ügyvezető igazgatója az Antiszemitizmus Magyarországon: Látszat és valóság (Anti-Semitism in Hungary: Appearance and Reality) címmel megjelent könyv bemutatóján. Mondhatjuk, hogy a zsidó közösség hazánkban biztonságban érezheti magát?
Az Alaptörvény tagadja a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését, illetve deklarálja: becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Az alkotmány szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. Erre rezonál Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijának azon megnyilatkozása, miszerint
Magyarország az egyik legbiztonságosabb hely a zsidóság számára.
Ehhez képest a Berlini Műszaki Egyetem Antiszemitizmus-kutató Központja (ZfA) által készített tudományos elemzésből kiderül:
az iszlám uralta országokból érkező bevándorlók közül minden második antiszemita világnézetű.
A német Integrációs és Migrációs Szakértői Tanács 2022-es tanulmánya szerint a németek 11,3%-a ért egyet a zsidóellenes sztereotípiákkal, a török migrációs háttérrel rendelkezők körében ez az arány 50,2% volt. Németországban - a Wilkommenskultur meghirdetése óta - már évek óta nő az antiszemita incidensek, támadások száma: a zsidókkal szembeni gyűlöletbűncselekmények száma 2018-ban 1.799, 2019-ben 2.032, míg 2020-ban 2.275 volt (ebből 55 fizikai erőszakkal is járó). 2022-ben már 2.639 antiszemita bűncselekményt regisztráltak, ebből 88 fizikai erőszakot is jelentett: vagyis alig 4 év alatt mintegy másfélszeresére nőtt a zsidóellenes gyűlöletbűncselekmények száma. A németországi zsidóság élete 2015 óta változott meg, amikor több százezer migráns érkezett az iszlám kulturális területről Németországba. Malca Goldstein-Wolf zsidó aktivista szerint
„a muszlim zsidógyűlölet jelenti a legnagyobb veszélyt a németországi zsidó életre. Viszonylagosan jóval kevesebb az erőszakos jobboldali szélsőséges, de muszlimok tömegei nem félnek fizikailag megtámadni a kipát viselő zsidókat, és teljesen gátlástalanul élik ki a zsidógyűlöletüket".