Gyurcsány Ferenc sosem vállalta a felelősséget bűneiért: ezért nem vállalja Varju László és Fekete-Győr András sem

Gyurcsány Ferenc és Varju László

Fotó: Kovács Tamás

Varju László és Fekete-Győr András kapcsán a baloldal most egyértelműen azt a kommunikációt választotta, ami az áldozati szerep eljátszásáról szól – mondta Zila János az Origónak az elítélt baloldali képviselők, Varju László és Fekete-Győr András ügye kapcsán. Az Alapjogokért Központ elemzője feltette azokat a kérdéseket, amelyek most a legaktuálisabbak: hogy lehet áldozat az, akit bűntettei nyomán ítél el a még Brüsszel által is függetlenként elismert igazságszolgáltatás? Kinek esik meg a szíve azon a politikai közösségen, amelyik mögött ott a teljes nyugati globalista elit, élén Soros Györggyel, aki pénzt, paripát, fegyvert a rendelkezésükre bocsát? Zila János emlékeztetett: kormányon is előbb fordították az erőszakszervezeteket a hazugságokat elítélő többség ellen, minthogy engedtek volna az embereknek. Ezt folytatják ellenzéki szereplőkként, és egyértelmű, hogy nem várhatnánk mást akkor sem, ha megint ők kormányoznának.

A baloldalon talán nem kis túlzással mondhatjuk, hogy soha, semminek nincs következménye. Sem Varju László, sem Fekete-Győr András nem mondott le parlamenti mandátumáról. Miért?

Miért mondana le Varju vagy Fekete-Győr, ha annak idején Gyurcsány Ferenc sem volt képes erre? A bukott miniszterelnök még akkor is vonakodott belátni, hogy az emberek túlnyomó többsége nem kér az általa képviselt politikából, amikor már a környezetében is sokan azt üzenték neki: menjen. Ahelyett, hogy a társadalmi akaratnak engedett volna, inkább szembefordult a tömeggel, és teret nyitott a rendőrterrornak.

Varju és Fekete-Győr kapcsán a baloldal most egyértelműen azt a kommunikációt választotta, ami az áldozati szerep eljátszásáról szól. 

Ez ugyanakkor rendkívül hiteltelen, hiszen esetükben a független, Brüsszel által is átvilágított és elismert igazságszolgáltatás hozott ítéletet. Gyurcsány párttársa kapcsán ráadásul két vádpontban jogerősen, ami azt jelenti, hogy két bíró is megegyező álláspontra jutott a bizonyítékok alapján.

Le kellene mondania az említett képviselőknek?

Nehéz lenne érvet találni amellett, hogy egy erőszakos bűntett miatt elítélt képviselőnek helye volna az Országgyűlésben. Varju esetében ráadásul ennél többről van szó. Őt ugyanis választási csalásért is jogerősen elmarasztalták. Ez minden józan belátás szerint azt az utat jelöli ki számára, ami a közéleti szerepvállalásból a lehető legrövidebb időn belül kifelé vezet.

Ha nem akarnak lemondani, van törvényi lehetőség arra, hogy megfosszák őket a képviselőségtől? Tulajdonképpen a bíróság elítélte őket, és nem kis túlzással kijelenthető, hogy bűnözőkként dolgoznak a Parlamentben.

Az Országgyűlésről szóló törvény egyértelműen fogalmaz: „Ki kell mondani az összeférhetetlenségét annak a képviselőnek, akit képviselői megbízatásának ideje alatt bűntett miatt jogerősen elítéltek.” A Házszabály ezt méltatlansági összeférhetetlenségnek nevezi. Ilyen esetben a bíróságnak haladéktalanul értesítenie kell az Országgyűlés elnökét, majd a Tisztelt Ház bármely képviselő kezdeményezése nyomán, a mentelmi bizottság véleményének kikérése mellett tizenöt napon belül határoz az összeférhetetlenségről.

Varju László ügyében – ahogy arról már szó volt – a háromból két vádpont kapcsán jogerős ítélet született, ha tehát nem látja be, hogy már nem méltó tisztsége betöltésére, akkor lényegében maguk a jogszabályok tessékelik majd ki a parlamentből. Fekete-Győr András esetében még nincs jogerős döntés, tehát az ő helyzete ilyen szempontból az igazságszolgáltatástól függ.

Gyurcsány nem vonult vissza a közéletből, és máig nem kért bocsánatot a bűneiért, továbbra is csak azon munkálkodik, hogy bármi áron újra megszerezhesse a hatalmat. Mire készül most a baloldal vezére?

Semmi másra, mint a hatalom megragadására. Ezt nem is tagadja. Ráadásul az a Momentum, amelyik nemrég még égre földre esküdözött, hogy a bukott miniszterelnökkel többé nem közösködik, újra egy gyékényen árul vele, legalábbis nemrég közös tüntetést szerveztek – kevés sikerrel. 

Gyurcsány 2009-ben is csak azért adta át a terepet korábbi miniszterének, Bajnai Gordonnak, hogy politikai karrierje ne fusson végképp zátonyra egy brutális választási vereség miatt. Beszédes az is, hogy ezt nem lemondással, hanem konstruktív bizalmatlansági indítvány útján tette meg, nehogy a választóknak bármiféle beleszólása legyen a folyamatba.

Miért védi a dollárbaloldal az elítélt képviselőket?

Azért, mert azt a narratívát próbálják erősítgetni, hogy ők valójában áldozatok. Ezt a mesét ugyanakkor nagyon kevesen hiszik el, ami nem véletlen. 

Hogy lehet áldozat az, akit bűntettei nyomán ítél el a még Brüsszel által is függetlenként elismert igazságszolgáltatás? Kinek esik meg a szíve azon a politikai közösségen, amelyik mögött ott a teljes nyugati globalista elit, élén Soros Györggyel, aki pénzt, paripát, fegyvert a rendelkezésükre bocsát?

A dollárbaloldal semmiért nem vállalja a felelősséget
Fotó: Illyés Tibor / MTI/MTVA/MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap

Mennyire hitelesek ezek a baloldali politikusok: tulajdonképpen másokra mutogatnak, elvárják a lemondást, a felelősségvállalást, de ők maguk nem cselekednek így?

A különbség meglehetősen látványos. A jobboldalon minden szereplő érzi, hogy amennyiben egyértelművé válik, hogy egy döntését a társadalom túlnyomó többsége elutasítja, akkor távoznia kell. Eközben a baloldalon legkésőbb 2006 óta az a trend, hogy szó szerint semminek nincs következménye. 

Kormányon is előbb fordították az erőszakszervezeteket a hazugságokat elítélő többség ellen, minthogy engedtek volna az embereknek. Ezt folytatják ellenzéki szereplőkként, és egyértelmű, hogy nem várhatnánk mást akkor sem, ha megint ők kormányoznának.

A baloldali botrányok, mint hídpénzbotrány, külföldi kampányfinanszírozási botrány, Cseh Katalin korrupciós ügye, és a két említett képviselő elítélése is mit mutat a baloldal állapotáról és jövőjéről?

Azt, hogy ezek nem csupán melléktermékek, hanem a működésük meghatározó elemei. A guruló dollárok botránya azt jelenti, hogy a baloldal nem a választói akarathoz szabja döntéseit, hanem a finanszírozói parancsaihoz. Ez az ő működési elvük.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK