Megtette országgyűlési vagyonnyilatkozatát a Demokratikus Koalíció elnöke. Gyurcsány Ferenc közölte, hogy 87/960-ad arányban tulajdonosa egy beépítetlen teleknek Budapest II. kerületében. A Bimbó út 80. szám alatt található telken egy gyönyörű, örökpanorámás lakóház épül, már áll, a látványtervek pedig lélegzetelállító körülményekről árulkodnak.
De vannak a fontos adatok:
Ha a hirdetésben szereplő 4,31 milliós négyzetméteráron vásárolták Gyurcsányék a maguk 160 négyzetméteres lakását, akkor megközelítőleg 700 millió forintot kellett letenniük. A tulajdoni hányadok arra engednek következtetni, hogy Apró Piroska kisebb, de így is 100 négyzetméter körüli lakást mondhat a magáénak, aminek ára – maradva a hirdetésbeli négyzetméterárnál – meghaladhatta a 400 millió forintot.
Mindez azt jelenti, hogy a Gyurcsány család akár 1,1 milliárd forintot is áldozhatott a rózsadombi két új lakásra.
Azt is meg kell említeni, hogy a január végi tulajdoni lapok tanúsága szerint nem talált új gazdára Gyurcsányék eddigi lakóhelye, a Szemlőhegy utcai Apró-villa. A hatalmas vételárat tehát a szintén nagy értékű ingatlan értékesítése nélkül tudták kigazdálkodni.
Gyurcsányék talán amiatt is akarják lecserélni a Szemlőhegyi úti luxusingatlanjukat, az Apró-villát, mert
így akarják elrejteni a kommunista örökséget,
ami arra emlékezteti őket, hogy az 56-os forradalom vérbe fojtásában megfáradt Apró nagypapa előzőleg holokauszt-túlélőktől vette el a házat. Az egész persze egy nevetséges trükk, hisz Gyurcsányné az egész életét, Gyurcsány évtizedeket itt töltött.
Az Apró-villa története egészen a 19. század végéig nyúlik vissza. 1887-ben van adat egy épületről, amit „Fellnerné Kurcz Ilka és érdektársainak" tulajdonaként jelez a korabeli helyrajzi térkép. Igaz, a területen ekkor még jórészt gyümölcsösök voltak és szőlőművelés folyt. A későbbi Apró-villa építési engedélye egy alápincézett, ötszobás (plusz konyha és veranda) földszintes nyaralóra szólt, 3,16 méteres belmagassággal.
Egy 1919-i hagyatéki végzés alapján három fél birtokolta egyharmad-egyharmad arányban az épületet: Ruskai Károly színész, Kurtz Sarolta és Kubacska András főgimnáziumi tanár, majd 1936-ban minden tulajdonos eladta 25 ezer pengőért részesedését az akkor jól menő üzletembernek számító Sebestyén Aladárnak és nejének, Grönwald Rózának – írta korábban a Magyar Nemzet.
Sebestyénnek számos fontos beosztása volt különböző cégekben, például igazgató volt egy ideig a Weiss Manfréd alapította Ferroglóbus Rt.-nél, egyúttal jelentős első világháborús kitüntetésekkel is rendelkezett. Ez azonban kevés volt – 1944-ben, a német megszállást követően, a Sztójay-kormány rendelkezései nyomán zsidó származása miatt elkobozták tőle az ingatlant.
A történészek szerint a villa története 1944 után egy ideig nehezen rekonstruálható, ám azt tudni lehet, hogy Sebestyén túlélte 1944–1945-öt. Gál Éva várostörténész szerint annyi bizonyos, hogy az 1949-es és '50-es telefonkönyvben Sebestyén Aladár újra szerepel a Szemlőhegy utca 42. lakójaként, vagyis holokauszt-túlélőként visszaköltözhetett az épületbe. Lakását azonban 1950 után biztosan el kellett hagynia: egy Szent István körúti bérlakásba költözött.
Miután a Rákosi Mátyás által fémjelzett rezsim kezdett alaposan berendezkedni, sorra érkeztek a környékre, illetve a számukra kiutalt ingatlanokba a magasabb szinten lévő kommunista funkcionáriusok.
A Szemlőhegy utcai villát 1952-ben államosították, ezt követően először kormány-, illetve pártszabóság működött benne.
A tanulmány szerint 1958-ban eredeti bútorai már régen nem voltak meg, amikor az épület első emeletét Apró Antalnak, a Minisztertanács akkori elnökhelyettesének, földszintjét a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztjéig jutó és koncepciós ügyekben hozott, halálos ítéletei miatt rettegett Jahner-Bakos Mihálynak és nejének utalták ki.
Az objektum később közvetlenül szomszédos volt Kádár János villájának hátsó telkével, olyannyira, hogy a pártfőtitkár és Apró gyakran beszélgettek a telek határa mellett sétálva is.
Az 1960-as években a bauxitbetonból épült és egyébként is leromlott állagú házat szinte teljesen szét kellett verni, falába új teherhordó betonoszlopokat építettek, és a tetőtérben két szoba lett kialakítva. A környékre egyébként hivatalosan Apró feleségének állandó arc- és homloküreg-gyulladása miatt költöztek, orvosi javaslatra utalták ki számukra a pazar ingatlant. Az 1960-as években a tetőtérben kétszobás különálló lakrészt alakítottak ki.
Az épület 1992-ben a II. kerületi önkormányzat tulajdonába került, 1995 februárjában viszont eladták korábbi bérlőiknek, az Apró család tagjainak, illetve a vérbíró özvegyének, Jahner-Bakos Mihálynénak – áron alul: a kevesebb mint 9 millió forintért vett 159 négyzetméteres lakás tulajdonjogát nem sokkal később a Fittelina Kft. szerezte meg kétszer annyiért.
Ugyanakkor az Apró családnak (egész pontosan az akkor huszonéves Dobrev Klárának) elég volt a lakásért a vételár tíz százalékát kifizetnie, a maradékra huszonöt éves kölcsönt vehettek fel. Nem példa nélküli, ám mégis kivételes konstrukció volt ez. Később a családi vállalkozásként működő Fittelina Kft. több tíz millió forintért át is építette az ingatlant, ekkor fejeződött be a tetőtér átépítése, készült el az uszoda, a szolárium, a szauna, valamint az utcafront terméskő fala és a belső lift.
A Magyar Nemzet a kétezres években derítette ki, hogy
a hivatalosan a villát tulajdonló családi vállalkozás évi 2,6 millió forintot költségként tudott leírni, csökkentve ezzel a társasági adóját, úgy, hogy alighanem saját tulajdonosainak adta bérbe a lakást.
Ráadásul Gyurcsányék cége a felújítások után 10 millió forintnyi áfát is visszaigényelhetett, amit magánszemélyként nyilván nem tehettek volna meg.
A Jahner-Bakos-féle lakást a rendszerváltozás utáni évtizedben is komoly befolyással bíró Apró Piroska, Apró Antal lánya, Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke vehette meg, aki 1970-ben került a Külkereskedelmi Minisztériumhoz, majd Bulgáriába ment, ahol a kereskedelmi kirendeltség titkára lett. Később a Videoton külkereskedelmi vállalatánál, majd újra Szófiában dolgozott, immár vezető pozícióban. Itt ismerhette meg későbbi férjét, Petar Dobrevet, a bolgár kommunista titkosszolgálat egyik vezetőjének fiát. Dobrev Klára apját.
Apró Piroska a rendszerváltozást követően a Magyar Hitelbank Rt. igazgatótanácsának elnöke lett, majd számos fontos pozíciót töltött be – a legfelsőbb, politikai kapcsolatokkal is rendelkező üzleti elithez tartozott. Az épületben lakott természetesen a baloldali politikában hamar elmerülő Dobrev Klára, Apró Piroska lánya is, aki Gyurcsány Ferenccel kötött házasságot – az ő közös cégük volt többek között a Fittelina.
A visszabérlési ügyből komoly botrány kerekedett, ám jogi következményük nem lett a történteknek.
Ami a vészkorszak idején kilakoltatott családot illeti: a Magyar Nemzet 2007-es cikkében megszólaltatta Sebestyén Aladár unokaöccsét, a Svájcban élő Sebestyén Istvánt, aki elmondása szerint gimnazistaként még elmehetett vendégségbe nagybátyja egykori otthonába: akkor már az Apró família lakta a villát, és Sebestyén István éppen Apró Piroskával járt egy osztályba. István felidézte, a háború után a család fellélegzett, nekiláttak a ház renoválásának. Nagybátyja sokszor dohogott: mire befejezték a munkát, el is vették tőlük a házat. A Szent István körút 24. alatt kiutalt társbérletben kezdetben három családnak kellett együtt élnie, a villa elvesztését egyikük sem tudta kiheverni: egy életre szóló traumát jelentett.
Sebestyén István az idézett riportban azt mondta: ez a történet nem egyedi, de nem a pénzről, hanem a morálról, az állam elmulasztott felelősségvállalásáról és az elmaradt igazságtételről szól.