Összekötözött csuklójú holttestet találtak Törökszentmiklóson

Brutális gyilkosság miatt riasztották a nyomozókat 42 évvel ezelőtt egy törökszentmiklósi családi házhoz. Az ott élő, nagyot halló nyugdíjas asszonyt elgáncsolták és megfojtották, majd egy sálat tekertek a nyakára és a szájára, végül összekötözték a két karját és ott hagyták a szobában. A tehetséges nyomozók már a gyilkosság napján rájöttek, ki ölte meg.

1981. január 16-án 15 óra körül érkezett meg a húga a törökszentmiklósi házában egyedül élő, 72 éves, erősen nagyot halló Mazug Annához. A Somogyi Béla út 54 szám alatti portájának kapuját nyitva találta, akárcsak a ház bejárati ajtaját és a konyhából a szobába nyíló ajtót is. Már az utcán elfogta a rossz érzés, mivel tudta, hogy a nővére mindent mindig kulcsra zárt, de amit látott, arra nem számított.

 

Nővére holtan feküdt a földön, meleg alsóneműje az ágyékáig letolva, a hasa teljesen szabadon, a szája pedig sállal bekötve"

 

- írta meg a Magyar Rendőr 1981. március 14-i száma.

Azonnal átszaladt a szomszédba, a szomszéd pedig kerékpárra ült és meg sem állt a Városi Rendőrkapitányságig. Fejszés Ferenc őrnagy, a bűnügyi osztály vezetője, aki éppen a városba tervezett razzia részvevőinek tartott eligazítást, azonnal elindult a tetthelyre. Ő többet látott, mint a felfedező tanuk.

 

A gyilkos nem csak az áldozat száját, hanem a nyakát is átkötötte a sállal, a két csuklóját pedig hátra kötözte egy erős madzaggal.

 

Azonnal jelentette a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályán, hogy gyilkosság történt a körzetében. Nem sokkal ezután már útnak is indult Szolnokról a szemlebizottság a forró nyomos akcióbrigáddal együtt. A szomszédja, aki rendszerint az áldozat kútjából merte a vizet, azt mondta a rendőröknek, hogy a felfedezés előtti napon még beszélt az idős asszonnyal, tehát akkor még életben volt.

 

Az is hamar kiderült, hogy a gyilkos az éléskamra törött ablakán át jutott be a házba.

 

Az asszony hanyatt feküdt, így találtak rá a helyszínelők. Amikor megfordították, látták, hogy a szájára és nyakára kötött sálat a tarkóján megcsomózta a gyilkos. Látszott, és dr. Csősz Kornél rendőrorvos alezredes is megerősítette, hogy kézzel fojtották meg az áldozatot a szemle előtt nem sokkal, a szakértő szerint 24 órán belül. Tóth Pál őrnagy, a bűnügyi technikai alosztály vezetője a gyilkos nyomait, elsősorban az ujjlenyomatát kereste mindenhol.

A konyha mennyezetéről lógó lámpa izzóján meg is találta és begyűjtötte.

 

 

A bizottságnak sikerült pontosan nyomon követnie a gyilkos behatolásának útját a már említett kétszárnyas éléskamraablaktól a szobában levő tetemig. Mivel a tettes hiába feszegette az ablakot, a jobb oldali ablakszárny középső ablakszemét betörte, hogy azután az így támadt résen át benyúlva nyissa ki azt belülről. Ezt követően feszítette be a belső két ablakszárnyat, így jutott az éléskamrába, onnan pedig a konyhába, majd pedig a szobába — ahol a nénike tartózkodott"

 

- olvasható a szaklapban.

Mivel ez a művelet meglehetősen hangos lehetett, a nyomozók tudták, hogy a gyilkosnak ismernie kellett az áldozatot. Legalábbis arról biztosan kellett tudnia, hogy nagyot hall. A betörésnek ezt a változatát biztonságosabbnak ítélte meg, mint azt, ha rányitja az ajtót, hiszen akkor Mazug Anna segítségért kiálthatott volna.

 

Mivel a házat "átforgatták", egyértelmű volt, hogy rablótámadás történt.

 

A gyanúsítottat sem kellett sokáig keresni, csak le kellett szűkíteni a szóba jöhető rablók körét. Mivel a gyilkosság napján látták az áldozat háza előtt biciklizni a város másik végén lakó, 16 éves, két lopási ügyben is érintett G. Ferencet, már a nyomozás első napján a gyanúsítottak listájára került. A gyanút pedig csak erősítette, hogy a fiú egyik barátja éppen a nagyot halló áldozattal szemben lakott.

 

Január 19-én a martfűi Tisza Cipőgyár egyik szakmunkása olyan vallomás tett, ami alapján már el is indultak a kamaszhoz.

 

Azt mondta, „az apósáékhoz igyekezett, akik ugyanabban az utcában laknak, ahol Mazug Anna is élt, s amikor elhaladt a sértett háza előtt — miként erről beszámolt a vizsgálótisztnek —, a sértett szobájában egy jambósapkás és háromnegyedes kabátot viselő férfit látott mozogni. Azt is megfigyelte, hogy a sapkát halványkék és fehér színű csík díszíti" – idézte fel a nyomozás kulcsmomentumát a Magyar Rendőr említett száma.

a tetthelyen készített fotó az ablakról Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár

 

A gyanúsítottat, aki 15 évesen még csak az általános iskola hetedik osztályát végezte, az iskolapadból állították fel.

Azt kérdezték tőle, mit csinált az ominózus csütörtökön.

 

Hétfőn és csütörtökön délután járok iskolába, nem tettem másként 16-án, csütörtökön sem. Az iskolából jövet előbb beugrottam az egyik boltba, onnan pedig röntgenre mentem"

 

- mondta a fiú, aztán nagy nehezen bevallotta, hogy Mazug Annánál is járt. Arról beszélt, hogy amikor odaért, egy álarcot viselő férfit látott kirohanni tőle. Azt is hozzátette, hogy annyira sietett, hogy majdnem fellökte. A kikérdező tisztek persze tudták, hogy ez csak mese. A röntgen után a kamasz Mazug Annához biciklizett. A kerékpárt a háza előtt hagyta és átmászott a kerítésen, aztán pontosan az történt, amiről a helyszín beszélt. Hiába feszegette a spájz ablakát, nem tudta kinyitni, de talált egy csákányt, amivel betörte az ablakot.

 

Azt mondta, kiszemelt áldozata éppen kifelé indult, hogy kiengedje a macskáját, ekkor támadta meg. Kigáncsolta, majd megkötözte.

 

A konyhában lévő villanykörtén pedig azért volt ott az ujjlenyomata, mert áldozata takarékoskodott és kicsavarta, neki viszont fényre volt szüksége, hogy megtalálja a pénzt. Azt már nem tudta megmondani, miért kellett megölnie. A beismerő vallomásból egyébként az is kiderül, hogy nem ez volt az első rablása az addig csak "tolvajként elkönyvelt" kamasznak.