Postabank-seftelés, borzalmas "Rapülők", pofátlan milliomos: bemutatjuk Geszti Pétert

Geszti Péter egykori gyerekszínész, későbbi "zenész", "reklámszakember" és adóoptimalizáló kitartóan tolta a valóban országrabló Postabank szekerét is, erről ír Mező Gábor, a Századvég vezető kutatója.

„Milyen munkahelyet választanál?” – kérdezi a remek színész a fiatal Gesztitől. Aki így felelt: „Olyat, ahol nem nagyon kell dolgozni. Munkás vagy ilyesmi nem szívesen lennék.” Hát nem is lettél... Mondjuk azt nem mondta el, hogy az apja rádiós-tévés szerkesztő, az anyja meg külkeres, szóval a valóságban tényleg nem nagyon fenyegette az a veszély, hogy valaha kétkezi munkát kelljen majd végeznie. Persze akkor, gyerekként nyilván nem tudott semmit – írta Mező Gábor történész. 

Viszont, ha megnézed Geszti pályafutását, szinte minden „nagy teljesítménye” üres és talmi. A Rapülök nem rap, főleg nem hip-hop volt, hanem valamiféle izé, túlírt szövegű kellemetlen bohóckodás, ripacskodás. Jazz-bandája szintén nyálas, középszerű utánzata valami nagyszerűnek, de nyilván kitalálta, hogy ő még énekesnek is jó. (Mint Hajós.)

Mező Gábor szerint a Nemzeti Vágta meg maga a giccs, éppen az a fajta téma, amit a Geszti-félék amúgy ütnek-vágnak, de persze ha lehetőség van, hatalmas pénzt kaszálnak belőle. És silány, direkt jó, beleillik a prekoncepciójukba. És akkor vedd hozzá az SZDSZ mellett végzett munkáját, meg azt, hogy kitartóan tolta az országrabló, és valóban országrabló (!) Postabank szekerét, mondjuk Presser Gáborral együtt, akinek később sem volt büdös az átlagemberektől lopott pénz – tette hozzá. 

Közös összetevő: Geszti nyilván szerette és szereti a pénzt, a nárcisztikus csillogást, és imádta azt hinni, hogy ő mindenben jó. Hát nem volt az. Üres dumagép, elképesztő kapcsolatrendszerrel. Hát persze, hogy a kilencvenes, kétezres évek nagy csillaga lett. Viszont ha a mából nézed, teljesen érthető ez a nagy ARC. Még akkor is, ha éppen szerepet játszott.

Geszti Péter pofátlanságának nincs határa

Mint arról korábban beszámoltunk, járulékleső és adózási kiskapukat kereső magyarokról beszélt a Szemlélek podcastjában Geszti Péter, aki arra elfelejtett kitérni, hogy tavaly nagy duzzogva, hangosan nyávogva, bezárta egy katás cégét, miközben 71 milliós osztalékot vett ki feleségével. Ahogy a magyar embereket szidja a reklámzenész, az legalább annyira nevetséges, mint felháborító: egy járulékleső milliomos szidja a szerinte járulékleső embereket.

Geszti az interjúban kijelentette azt is, hogy a magyaroknak többet kellene művelődniük, és aki nem szeret olvasni, az menjen színházba.

Vagyis előbb leadócsalózta, majd le is bunkózta a magyar embereket.

Az előbbi nagyon különös annak fényében, hogy ahogy az Origo is megírta, Geszti kihasználta a kata által biztosított munkajogi kiskaput, vagyis tavaly bezárt katás vállalkozása egy másik cégnek dolgozhatott, bizonyos értelemben bújtatott munkavállalóként.

S ha már adózási kiskapuk: 2009-ben a Blikk arról írt, hogy

a NAV elődje, az APEH feketelistáján a Gesztihez köthető Akció Reklámügynökség Kft. a 16. helyen szerepelt a 180 napot meghaladó 100 millió forint feletti tartozással rendelkező cégek között.

Geszti 2010-ben adta el a részesedését, kiszállt a cégből.

Geszti legutóbb annak a véleményének adott hangot, miszerint hogy gyakorlatilag aki jobboldali, az nem lehet tehetséges. A tehetség szerinte kizárólag a balliberális oldal sajátja.