Bayer Zsolt: Elszabadul a pokol

Fico a kép készítése után kevéssel megsebesült lõfegyveres incidensben

Fotó: MTI/AP/TASR Slovakia/Radovan Stoklasa

Bayer Zsolt publicista írása a Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merényletről.

Ketten voltak békepártiak ma Európában.

Egyikük most életveszélyes állapotban fekszik a műtőben, két lövés érte, egy a hasán, egy a mellkasán.

Ő Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke.

Százhat éve egy kommunista gyilkos különítmény agyonlőtte gróf Tisza István miniszterelnököt.

Ő volt az egyetlen, aki a koronatanácsban mindvégig ellenezte a háborút, és elmondta ikonikussá vált mondatát: „Ebben a háborúban semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk.”

Kommunista gyilkosai azt olvasták a fejére, hogy háborúba vitte az országot…

Robert Fico élet-halál között fekszik a kórházban.

Ő volt az egyik békepárti vezető a mai Európában. Az egyik – a mindössze kettőből.

Két lövés érte. Még nem tudni pontosan semmit sem. Egy a gyomrán, egy a mellkasán, egy a kezén, másik a gyomrán, egyik a fején – és így tovább. Egy biztos, támadója öt lövést adott le rá.

Persze felmerül a kérdés: mit csinált a testőrsége? Hogyan fordulhatott ez elő?

De ez most másodlagos.

Az első és legfontosabb, hogy Robert Fico élje túl a merényletet. Legyen elég ereje, segítse meg a Jóisten. 

A következő pedig, hogy ki és miért?

Egy hetvenegy éves lévai férfi, aki író vagy költő, állítólag több könyve is megjelent már Szlovákiában. Ennyit tudunk eddig. S hogy az ellenzék híve volt, továbbá néhány éve pártot akart alapítani az erőszakmentesség jegyében. És persze ez az, ami teljesen lényegtelen. A lényeg az lenne, ki ez az ember valójában? Magányos? Vannak társai, segítői, megbízói? Ha igen, kik? Őrült vagy ügynök?

Félek, ezekre a kérdésekre soha nem kapunk majd választ.

Az ilyen merényletek elkövetőiről többnyire mindig az „derül ki”, hogy magányos elkövetők, elmeháborodottak, indítékaik nem ismertek, pszichés problémákkal küzdenek stb. Kennedy gyilkosa is ilyen volt. Persze… Ezt valahogy mindig így intézik.

S ha véletlenül tényleg egy magányos őrült csupán? Akkor is, hogyan juthattunk el idáig?

Hosszú sora van ennek.

Lámpavasazás, IFA-platóra dobálás, miegyéb.

Tavaly februárban még „csak” embereket vertek félholtra Budapest utcáin kommunista különítményesek, akik persze bármikor készen állnak a gyilkolásra is. S szerte Európában, no és persze idehaza egységfrontba tömörültek a kommunista különítményesek, akik bármikor készen állnak ölni is, és pártját fogták-fogják a magyar börtönben ülő potenciális gyilkosnak. És az EP-választáson is elindítják. Üljön csak be a brüsszeli parlamentbe – és tényleg, miért ne? Pont ott a helye…

Egy éve még „csak” embereket vertek félholtra. Ma pedig két lövéssel életveszélyesen megsebesítették a szlovák miniszterelnököt.

A „lejátszástechnikai felszínen” – Bogár Laci találó megfogalmazása – most majd mindenki elítéli a merényletet és krokodilkönnyeket fog hullajtani. De egy kezemen meg tudnám számolni, hányan gondolják komolyan, hányan vannak valóban megrendülve. S amit szintúgy nem fogunk megtudni sohasem: kik fognak majd a nyilvánosság kiglancolt szalonjai mögött, a félhomályban, rejtve minden tekintet elől összemosolyogni és összekacsintani. S teszik majd hozzá: „Már csak egy van”.

Abban a bizonyos „szociális médiában” már most kiöntött a szennyvíz. Olyan kommentek lepték el a Fico elleni merényletről szóló hírt, miszerint:

 „Orbán a következő”

„Orbán legyen a következő légyszi”

„Orbán és Putyin a következő”

„Orbán és Vucic a következő”

És így tovább…

Ha ma beírod valahová, hogy eleged van a migrációból vagy az LMBTQ-ból, kitiltanak, de vannak már „demokratikus” országok, ahol a rendőr is kimegy érted. Mert a „közösségi alapelvek”, ugye.

Ha emberek kívánatos meggyilkolásáról írogatsz, hirtelen megszűnnek a közösségi alapelvek. Érdemes megnézni, micsoda pokol szabadult el az X-en vagy a 444 kommentszekciójában.

És ezekkel kell együtt élni. Ezek szembejönnek velünk az utcán, levegőt vesznek és megfogod utánuk a kilincset.

És most boldogok.

Ez az ő boldogságuk. S ez el is mond mindent ezekről a nem emberekről.

És akkor hadd jegyezem meg, újra, a gúnyos hiénaröhögésektől kísérve: soha, igen, soha még nem volt ennyire időszerű, fontos és szimbolikus a békemenet. Aki nem akarja, hogy világunkat végképp elöntse a csatorna szennye, a gyilkos „demokraták”, a kommentszekciók gyáva, sunyi, de lesből ölni kész jakobinusainak mocska, most eljön.

Most Robert Ficóért is megyünk. És ismét, és újra mi megyünk az igazi Európáért s benne hazánkért.

Robert Fico az életéért küzd. Meglőtték. Kétszer. Egyike volt az összesen két békepárti európai vezetőnek.

Nagyon figyeljünk. Nagyon vigyázzunk.

Két éve a háborút sem hittük.

Egy éve el sem tudtuk képzelni, hogy ezt a háborút kiterjeszteni akarják majd Nyugaton.

Két órával ezelőtt azt nem tudtuk elképzelni, hogy itt, Közép-Európában merényletet fognak elkövetni egy miniszterelnök ellen.

Nincs kedvem gondolni még valamit, amiről majd kiderül, rosszul gondoltam.

Vigyázzunk, figyeljünk és gondolkodjunk.

Mindannyiunk életéről, és a jövőnkről van szó.

Segítsen meg bennünket az Isten…

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK