Hogy kell nyerni?

Ha a vasárnapi választás parlamenti választás lett volna, ugyanez az eredmény egy ötödik kétharmadot ért volna - írja Bayer Zsolt a Magyar Nemzeten.

Idehaza különböző módokon kell nyerni, és nagyon bonyolultak az algoritmusok. Itthon, ha kormánypárt vagy, tizennegyedik éve kormányzol kétharmaddal, és 2006 ősze óta megnyertél már minden választást, akkor tulajdonképpen nem tudsz nyerni. Ebben az esetben például, ha éppen negyedik kétharmados kormányzásod félidejében vagy, háborús időkben, éppen magad mögött hagyva a rekordinflációt, ráadásul az év elején alaposan megtépázott egy úgynevezett kegyelmi ügy s az abból kinövesztett kegyelmi botrány, s ha mindezek után egy önkormányzati és egy EP-választáson, sosem látott magas részvétel mellett kétszázezerrel – ideírom számmal is: 200 000! – több szavazatot kapsz, mint egy öt évvel ezelőtti, minden probléma nélküli időszakban megrendezett választáson – nos, akkor tulajdonképpen vesztettél.

2019: 1,8 millió szavazatot kaptál.

2024: 2 millió szavazatot kaptál.

Látod? Vesztettél! Ezt fogja írni az összes. Teljesen felesleges felsorolni mindet, úgyis tudod, úgyis ismered. Azt fogják írni, hogy „megtorpantál”, „valójában vesztettél”, „ezt nehéz lesz eladni győzelemnek”, és így tovább. Ha a vasárnapi választás parlamenti választás lett volna, ugyanez az eredmény egy ötödik kétharmadot ért volna. De látom, még mindig nem érted: vesztettél. Ne áltasd magad: vesztettél. Például három nagyvárost elvesztettél, de négy újat megnyertél, vagyis a szaldód ebben a szegmensben plusz egy? Akkor ez így fog megjelenni a 444-en, figyelj! „Tizennyolc év után vesztett el nagyvárosokat a Fidesz, mégis eggyel több polgármestere lesz ősztől” Jó mi? Ezt biztos tanítják valahol…

Na most egészen más a helyzet, amennyiben ellenzék vagy. Ebben az esetben tulajdonképpen mindig győzöl. Egy drogos agyhalott vagy valami viccpárt élén, és megnyersz egy kerületet Budán? „Áttörés!” (Csak el ne felejtsem majd megfejteni valamikor, hogy Budapest egyik leggazdagabb kerületének jól szituált lakói mégis mire gondoltak, amikor egy drogos agyhalottat küldtek a polgármesteri székbe? És vajon most mire számítanak? S ha már itt tartunk, ejtsünk egy szót az elvesztett Győrről is. Az eddigi polgármestert elküldték a választók. Az eddigi polgármester fideszes volt. Ellenben Győr lakói a közgyűlésben abszolút többséghez juttatták a Fideszt, és a Fidesz nyert toronymagasan a listán is. Na most, ha egy város lakói elküldik a polgármestert, de a polgármester pártját megtartják minden pozícióban, akkor nem a pártnak, hanem a polgármesternek kell elgondolkodnia…)

S ha akad egy ellenzéki erő, amelyik a semmiből jön és eljut harminc százalékig, az pedig maga a totális, az elsöprő, a gigászi győzelem. A Tisza agresszív vezetője a budi mellett égő csipkebokor, ahová enyhülni járnak a tizennyolc éve szorulásos ellenzékiek. Ennek a szerepkörnek pedig ezennel vége van.

Most majd mondani kell valamit a tüntetések és eredményvárók veretesen üres, ostoba, s legfőképpen hazug lózungjai helyett. Most majd meglátjuk. Miképpen azt is meglátjuk, a legendásan integratív személyiségű új messiás miképpen fogja összetartani az egészet, s hogyan gyűjt majd szövetségeseket. Mert pénzt, paripát, fegyvert ezután számolatlanul fog kapni a tartótisztjeitől. De már nem lesz elég Rost Andrea dala, meg ugyanaz a három, ócska mondat. S valószínűleg a Momentum meg a Jobbik is nyert igazából, mert ahogy a HVG-ben megírta az egyik előgerinchúros, „a régi ellenzék is elnyerte a folytatás jogát.” Ja. Azt el. Mi pedig majd csúnyán veszítünk 2026-ban újra. Az ötödik kétharmaddal fogunk „megtorpanni”. De semmi baj, mert mi, a „propagandisták” majd azt is eladjuk győzelemnek. Míg ez a sok-sok furfangos és csavaros eszű és legyőzhetetlen ellenzéki meg a sajtójuk könyörtelenül átlát rajtunk. Legyen így. Nekünk rendben… - írja Bayer Zsolt a Magyar Nemzeten.