Apáti Bence reagált az Udvaros Dorottya-ügyre

Apáti Bence a Facebook-oldalán reagált Udvaros Dorottya valótlan nyilatkozataira.

Udvaros Dorottya több baloldali propagandamédiumnak adott interjút, ahol a Nemzeti Színházzal kapcsolatban valótlanságokat állított, amiket Vidnyánszky Attila az Origónak adott interjúban és a színház több közleményben is cáfolt. 

Apáti Bence most ironikusan ezt írta: "Mint a színházhoz egy nyúlfarknyit értő ex-művész szeretném kijelenteni, hogy természetesen nem értek egyet azzal a badarsággal, hogy a színésznek ismernie kell a díszletet. A díszletet nyilvánvalóan nem kell ismernie,

a jó művész ugyanis onnan ismerszik meg, hogy minden próba előtt gondosan igyekszik elfelejteni melyik járáson érkezik, illetve távozik, hol van a zenekari árok, hol közlekednek a kollégáik, hol állnak, hol ülnek, hol táncolnak, hol énekelnek, hol és mit szavalnak, mi a végszavuk; milyen a díszlet.

Vagy azt, milyen instrukciót kapott a rendezőtől, a koreográfustól, az asszisztensektől, és a balettmesterektől, és arra is mindig nagy gondosságot fordít, hogy ne tanulja meg a saját szövegét, illetve az adott koreográfiát.

A jó művész elsősorban a hatalommal kritikus, kivéve, ha fővárosi vagy baloldali fenntartású intézmény alkalmazottja, ilyenkor a pénzt folyósító hatalmast sosem kritizálja, inkább szelfizik vele, kampányol neki, felkonferálja, szaval neki, és szerelmes kommentekkel látja el az oldalát.

A jó művész természetesen liberális, és a díszletet ugyan nem jegyzi meg, - minek is, azt csak fasiszta kollaboránsok csinálják-  de a telexes újságíró számát fejből tudja, nem is rest felhívni, hogy gratuláljon neki az újabb kiváló, bátor és kritikus cikkért, amit amúgy szintén megjegyzett, vitákban gyakran használja is az írás érveit.

A telexes nem hálátlan, megírja, hogy a jó művész jó művész, tehetséges, nem egy homofób, fasiszta kollaboráns, az új bemutatóját is megtekinti, lejegyzi, hogy a mű szenzációs volt, és bár látta az igyekezetet, ahogy azt is, hogy az alkotás igyekszik reflektálni egy adott társadalmi problémára - értsd Orbán egy homofób fasiszta - de több bátorságot várt volna el az alkotóktól, mondjuk egy sokkal egyértelműbb jelképrendszert; azaz a darabban Orbán, Rogán és Mészáros felismerhetőbb legyen.

Nem baj, a lényeg, hogy jó az irány, majd legközelebb.

A jó művész ezután még sok helyen megismétli, hogy a jó művésznek nem kell ismerni a díszletet, azt is öntudatosan kijelenti, hogy az ő szüleit a kommunizmusban bizony darutollas csendőrök vitték el, amire a hálás telexes nem szisszen fel, nem teszi helyre, nem jön elő a kritikus énje.

Újmúlt van tehát, aki nem tudná; az ötvenes években immáron nem a komcsik, hanem a fasiszta darutollas csendőrök vitték el az embereket.

És jó művésznek a díszletet sem kell ismernie...